Keddtől Kecskeméten, a Cifrapalotában látható a Seuso-kincset bemutató vándorkiállítás. Mint a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója a megnyitón hangsúlyozta, a késő római császárkor egyik legjelentősebb ezüst leletegyüttese egy olyan ritkaságot és szépséget képvisel, amely a világ bármelyik múzeumában megállná a helyét.
Varga Benedek az MTI-nek elmondta: hatalmas erők mozdultak meg ennek a kincsnek a megszerzéséért, ezért hála és tisztelet illeti meg a magyar kormányt, hogy visszaszerezte a leletegyüttest, majd támogatta a hat állomásból álló országos vándorkiállítás megrendezését.
Varga hozzátette, a tárlat nem csupán a Seuso-kincs 14 tárgyának prezentációja. A komplex kiállítás el akarja mondani, hogy a késő római időkben milyen szellemi, anyagi és kulturális színvonal jellemezte Pannónia társadalmi elitjének életét. Be akarja mutatni, hogyan gondolkodtak, milyen viszonyok között éltek, milyen ellentmondásos kultúrájuk volt, és egyúttal azt is, hogy milyen mérhetetlen gazdagság jellemezte ezt a pannóniai elitet a korukban – tette hozzá.
Varga Benedek úgy vélte, hogy a Seuso-kinccsel azt a fajta kettős attitűdünket tudjuk megerősíteni, amely egyszerre tesz bennünket magyarrá és európaivá. Magyarként a saját nemzetünk, népünk történetében tart bennünket, európaivá viszont a közös európai örökség tesz bennünket, amelynek egyik hatalmas pillére a római kultúra és civilizáció.
Wilhelm Gábor, a Kecskeméti Katona József Múzeum munkatársa a megnyitót megelőzően elmondta: a Seuso-kincshez kapcsolódóan két sírleletet mutatnak be. Az egyiket Kecskemét határában tavaly májusban találták, és egyedülállóvá teszi, hogy ez az első ismert, nagy valószínűséggel a hunokhoz köthető temetkezés a Duna-Tisza közén. A fiatal, 18-20 éves férfit övén aranyveretes kardjával, lábán két aranycsattal és a nyakában egy hajkarikával találták meg. A férfi egy olyan népességhez tartozhatott, amely a 4. század végétől jelent meg a Kárpát-medencében, és elképzelhető, hogy a Seuso-kincs elrejtése is egy ilyen népesség betöréséhez köthető.
A másik lelet még az 1960-as években Szabadszálláson került elő. A magányos sírban lévő férfit feltehetően az 5. század elején lefejezték. A feje mellett egy eredetileg aranyozott, teljesen egyedi üvegpoharat találtak. Görög feliratai és motívumai művészettörténetileg teljesen rokoníthatóak a Seuso-kincs egyes darabjain láthatóakkal.
A Seuso-kincs a római császárkor késői szakaszából származó kincslelet. Nevét a vadász- vagy Seuso-tál feliratán megnevezett tulajdonosáról, Seusóról kapta. Darabjai egy ünnepi lakomakészlet jellegzetes tartozékai, köztük tisztálkodáshoz és szépítkezéshez használt edényekkel. Tulajdonosa – feltehetően egy háborús konfliktus elől menekülve – a 4. század utolsó évtizedeiben vagy az 5. század elején rejthette el. A ma ismert együttes tizennégy nagyméretű ezüstedényből és egy rézüstből áll, amelyben az ezüstedényeket elrejtették.
A Seuso-kincset az 1970-es években találták meg a Balatonhoz közeli Kőszárhegy környékén, majd illegális körülmények között jutott ki az országból. A magyar kormány a Seuso-kincs első hét darabját 2014-ben, a második felét tavaly nyáron szerezte vissza. A leletegyüttest tavaly augusztus végéig a Parlamentben lehetett megnézni. A késő római császárkor egyik legjelentősebb ezüstkincse Székesfehérvár, Zalaegerszeg és Kaposvár után, az országos körút negyedik állomásaként látható Kecskeméten a Cifrapalotában február 18-áig.
