Dejana Stošić, aktivista Milica Đurđević Stamenkovski kijelentésétől undorodva írt nyilvános választ, mint nő a nőnek. A levelet teljes egészében közöljük, magyar nyelven.
– Ma délelőtt az országos frekvenciájú televízióban Milica Stamenkovski Đurđević családgondozási minisztert hívták meg, hogy beszéljen a szülészetek helyzetéről. Ez a téma akkor került a nyilvánosság elé, amikor ismét felszínre került a belgrádi Népfront kórház helyzete. 40 fok felett a vajúdó nőknél nem volt légkondicionáló, mert állítólag elromlott. Ezzel nem is lenne baj, a klímaberendezések tönkremennek, de azok a klímaberendezések a vajúdó anyukák és most már anyukák vallomása szerint hónapok óta nem működnek. Szerbia szerte nincs a szülészeteken klíma, és nem csak Belgrádban születnek babák. A miniszter néhány nap után ventilátorokat adományozott a kórháznak.
Először is, a minisztérium nem tud adományozni, és főleg nem a miniszter, de befektethet a jelenlegi helyzet javítására. Másodszor, ez nem egy rendszerszintű probléma megoldása, ez egyszerű tűzoltás.Harmadszor: mit fogunk kezdeni az ország összes többi szülészeti osztályával?
Azonban nem ez késztetett arra, hogy levelet írjak, hanem a miniszter legújabb nyilatkozata, miszerint
– Húsz éve folyik a kampány a gyermekvállalás ellen Szerbiában, és ez egy globális jelenség. Ezért is kerülnek előtérbe azok a történetek, amelyek a szülészeti erőszakról szólnak, a rossz szülészeti körülményekről, a kórházakon uralkodó rossz állapotokról, a rossz étkezésről –
Feltette-e magának a kérdést a miniszter, hogy milyen fiatal nőnek lenni Szerbiában, aki gyermeket akar, vagy egy kismamának, miután megtudtuk, hogy egy éven belül nem egy, hanem két baba halt meg ugyanazon az osztályon, szülészeti erőszak eredményeként?Vagy hogy fiatal nők halnak meg szülés közben, Vranjében, ahol áprilisban egy lány halt meg szülés közbeni méhrepedés miatt. És nem ez az egyetlen eset!
Kérdezze meg tárcanélküli minisztertársát, Tatjana Macurát is, aki évek óta foglalkozik ezzel a témával, és aki csak egy fotót rakott ki Instagramra,azzal a felirattal, hogy nagyon sajnálom. Ugyanez a miniszter, Macura, nagyon jól tudja, hogy Szerbiában nem minden várandós és vajúdó nő egyenlő, a törvény nem mindenkire vonatkozik.
Úgy gondolom, a miniszterasszony azt szeretné, ha mi a középkorban élnénk, mivel ő egy ilyen politikát szorgalmaz, azonban mi a 21. században élünk, ahol szégyen, hogy nők halnak meg szülés közben.Milyen globális napirend mondja, hogy rendben van, ha a terhes nőket szülés közben pofon vágják, vagy éppen hasra nyomják őket? Ami olyan gyakorlat, amely a legtöbb nyugati országban tilos, mert következményei vannak a babára és a terhes nőre is.
Az Ön politikája, és az, amit mi magunk tapasztalunk, amikor nőgyógyászhoz vagy bármely más egészségügyi intézményhez megyünk, azt súgja, hogy Ön nem törődik a családokkal. Mert a halandó nőket, akiknek nincs pénzük magánkezelésre, vagy nincs kapcsolatuk, 12 órára egyedül hagyják az asztalon. Egy asszonnyal, aki alig várta a babáját, közölték, hogy meghalt a magzat, amitől meg kell hogy tisztítsák. Az az „eljárás” pedig úgy nézett ki, mintha a nő egyedül vetélt volna el a vécé padlóján a szülészetben, mert senki sem akart segíteni neki.
Az Ön politikája vezetett oda, hogy az olyan városokban, mint Mladenovac, több tízezer nőre jut egy nőgyógyász. Az ön politikája oda vezetett, hogy a nők Szerbiában félve mennek szülni, nem pedig boldogan.
Az ön politikája oda vezetett, hogy bár az epidurál 2016 óta ingyenes, felszámítják. Ahhoz, hogy a családok tudják, hogy ha biztonságos szülést akarnak, a nővel és a babával pedig valamennyire emberségesen bánjanak, akkor fizetni kell. Mikor volt utoljára üres kézzel orvosnál?
Az Ön politikája azt eredményezte, hogy a szülők nap mint nap aggódnak és félnek saját gyermekeik biztonságáért, mert az iskolák már nem biztonságosak. És végül az ön politikája oda vezetett, hogy egyre kevesebben vagyunk, mert a fiatal párok vállalnak ugyan gyermeket, de nem Szerbiában.
Folyamatosan a családi értékekről beszél, de semmit nem tesz a családokért. A szerbiai családoknak nem jut naponta hús, nincs pénzük új ruhatárra, nincs pénzük rekreációra. A szülők minden tanév kezdetére kölcsönt vesznek fel, részletre fizetik a tankönyveket, még az iskolai kirándulás is drága a korrupció miatt. A szerbiai szülők nem tudnak a gyerekükkel foglalkozni, mert két munkahelyen dolgoznak a túlélésért.
Szerbiában nem szülnek a nők, mert nincs munkájuk, mert nincs pénzük tetőre a fejük fölött, mert alig bírják eltartani magukat, nemhogy mást. Mert rosszul bánnak velük a szülészeti osztályokon, mert féltik annak a gyereknek az életét. Mivel egy liter tej 150 dinár, a babáknak szánt tejhelyettesítő tápszer és a 68 darabos pelenka együtt több mint 5000 dinárba kerül hetente, és az átlagfizetés 73 ezer dinár alatt van. Hol vannak a ruhák, hol a kaja, hol a játékok, hol az ülés, a babakocsi?
Hol van az élet, ami nem túlélésből áll, miniszterasszony?
Ne a nőket hibáztassa, hanem végezze a dolgát rendesen, és ne úgy, ahogy maga elgondolja, és próbáljon meg közben legalább egy kis empátiát, erkölcsöt és intelligenciát találni!