Július 18-án egy éjszakai rablás során meggyilkolták otthonában Bora nénit. A 74 éves péterrévei özvegyasszonyhoz, Péter Borbálához két nappal korábban is betörtek. Bora néni feltételezett gyilkosait rövid idő alatt kézre kerítette a rendőrség. De milyen az élet egy faluban, ahol szinte következmények nélkül lopnak, rabolnak, fenyegetnek, megvernek – egyre többször, és nem csak éjszaka?
Telefonhívást kaptam Péterrévéről, nem sokkal a rablógyilkosság után. Egy egyébként szókimondó, karakán férfi keresett, azt kérte, írjak a faluban uralkodó tűrhetetlen közbiztonsági helyzetről, ő újságban beszélni nem fog erről, de adott két nevet, majd ők megteszik. Egyikük nem jelentkezett a megkeresésemre, a másik azzal hárított: hívatlan „vendégek” verték éjjel az ablakát a nyilvános kiállása miatt, most kihagyná a lehetőséget – érhető az óvatosság, a faluban jószerivel mindenki ismer mindenkit, a hírek futótűzként járják körbe a települést, nincsenek itt nagy titkok. Azt is tudják általában, ki mikor és kit károsított meg, és azt is, ki vette a szájára valamelyik elkövető nevét.
Egy bejáratott rendszer
Három férfi ül velem szemben a konyhaasztal mellett, a házigazdánk ifj. Györe István. Azt mondja, nem fél ő már senkitől, vállalja minden szavát. A másik két férfi, ha kell, az utcán kiáll a rosszfiúkkal szemben, nyomtatásban mégsem szeretnék viszontlátni a nevüket. Egyikük legyen most Zalán, a másikuk Péter. Azt kérdezem tőlük, mikor kezdődtek a gondok Péterrévén.
Nem csak a kánikula miatt kihalt a falu központja
„Most néztem vissza egy 2015-ös riportot, abban arról esett szó, hogy tizenvalahány roma család települt be Péterrévére, Belgrádból jöttek, de valószínűleg Nyugat-Európából küldték őket vissza némi pénzzel, sokan tudni vélik, hogy eredetileg Koszovóból vándoroltak ki. Ma már jóval többen vannak, és bár a bűnesetek java részét helyi cigányok követik el, ez rájuk is bátorítólag hat, mert egyre többen vannak. Régi probléma a bűnözés ebben a faluban, de ilyen még soha nem volt, mint ami most folyik” – mondja Zalán. Péter keserűen teszi hozzá: a törvények nagyon föl lettek hígítva, amit ki is használnak a bűnözők, a rendőrök pedig azt mondják, ők nem sokat tehetnek, kötve van a kezük – bejáratott rendszer ez ügyvédi közreműködéssel…
Pár éve még volt rendőrállomás a falu központjában, de bezárták. „A rendőrség szerint azért nincs rá szükség, mert jó a falu bűnügyi statisztikája. Az a gond, hogy sokan nem jelentik a lopásokat, betöréseket, mert úgy gondolják, úgysem tesz semmit a rendőrség. Pedig mindent be kell jelenteni, ez a rendőrségnek is segítséget jelent!” – mondja Györe István. „Sokszor nem reagálnak az emberek, legutóbb is egy idős férfi látta, hogy lopnak, rongálnak egy autót, de nem jelentette, mert félt…”
A falu azért harcol, hogy ismét legyenek rendőrök ezen a rendőrállomáson
Bora néni megölése óta éjszaka rendőrök járőröznek a faluban, délelőtt pedig a forgalmisták szorgoskodtak, bár nem rájuk van itt szükség – teszik hozzá beszélgetőtársaim. „Az a baj, hogy előre tudom: elmúlik néhány hét, elül a botrány, és utána megint eltűnnek a rendőrök a faluból. Ha nem hozzák vissza a rendőrállomást, reménytelen marad a helyzet” – véli a házigazdánk.
Ötletek vannak, megoldások nincsenek
2012-ben civil járőrszolgálat alakult a faluban: az önkéntesekből álló Péterrévei Őrszemek éjszakánként figyelték a falut, és informálták a mozgásokról a belügyi szerveket. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség akkori elnöke végül azzal tett pontot a kezdeményezésre, hogy az általa a balkáni háborúk szabadcsapataihoz hasonlított szolgálat törvénytelen és veszélyes is. 2014-ben a faluban újraformálódott a Péterrévei Őrszemek civil járőrszolgálat, amelynek tagjai ismételten az utcákat járták éjjelente, de ez a kezdeményezés is elhalt. Aztán 2017-ben először, 2022-ben másodszor szerveztek a faluban aláírásgyűjtést a rendőrség egész napos jelenlétéért, de ez az igyekezetük is eredménytelen maradt. Az őrszemek nagy része azóta külföldre költözött, részben a tarthatatlan helyzet, részben a járőrszolgálatban való részvétel miatti meghurcoltatásuk okán.
A falu lakosságának több mint 70 százaléka magyar
A helyiek szerint ők is, a rendőrök is ismerik az elkövetők java részét, de a kiskorúakkal szemben semmiféle intézkedést nem foganatosítanak, a nagykorúak pedig rendre megússzák enyhe büntetéssel.
„Egy fegyver van ezek ellen a családok ellen: a szociális segély megvonása. Volt arról szó régebben, hogy a visszaesők esetében ez lesz a retorzió, de nem lett belőle semmi. A kiskorúak szülei közül kevesen járnak szülői értekezletekre, nem érdekli őket az iskola, a gyerekek hol bejárnak, hol nem, a tanárok is tehetetlenek. A Szociális Központnak is jelentettünk a közelmúltban egy esetet: decemberben meztelenül játszott az egyik három év körüli gyerek az utcán, egy napok óta döglött, büdös kutyát húzott maga után. Kijött a Szociális Központ munkatársa, de pár napra rá már a dudacserépen szaladgáltak ezek a kisgyerekek. Róluk azt is mesélték többen, hogy baltával álltak az utcán, úgy szedték el az emberektől a kenyereket, amit a péktől vittek” – mesélik felváltva a megtörtént eseteket.
„Ugyanaz a gond, mint Nyugaton a bevándorlókkal: esetenként kezelik a problémát. Itt, nálunk először is fel kell hagyni a betelepítéssel, meg kell teremteni a törvényes feltételeit a polgárőrség létrehozásának, mindenekelőtt pedig szigorítani és betartani, illetve betartatni kellene a törvényeket. A Szociális Központnak is reagálnia kellene az ilyen súlyos esetekre, ki kellene emelni a gyerekeket az olyan családokból, ahol életveszélyes körülmények között élnek. A legfontosabb mégis az lenne, hogy állítsák vissza a rendőrállomást, és a rendőrök járőrözzenek, pláne éjszaka. És tekintélyt parancsoló, határozott rendőrök kellenek!” – sorolja a három férfi, akik szerint a jogos önvédelem lehetőségét is meg kellene adni a polgároknak. Igaz, általában olyanokhoz törnek be, aki nem képesek megvédeni magukat, el is mesélik, hogy nem Bora néni az első áldozatuk: tavaly egy idős nénit becsavartak pokrócba, összerugdosták, de ő szerencsére túlélte a támadást.
Zalánt régebben kétszer is kirabolták az utcán, az anyjától fényes nappal akarták ellopni a pénztárcáját, most meg azért fenyegették meg a fiatalembert, mert szólni mert, hogy késő este ne bömböltessék a zenét. „Nem csak a vagyon elleni és a kisebb-nagyobb erőszakos bűncselekmények jelenteknek gondot – egyszerűen élhetetlen tőlük a falu, mert hangosak, zajosak, petárdáznak december elejétől februárig, és éjjel-nappal dübörög nálunk a hangos zene…” – mondja.
A faluban nagyjából 10 ilyen problémás család van, akiknek a férfitagjai vetésforgóban ülnek a sitten, miközben a többiek viszik itthon az „üzletet”.
Biztos szavazóbázis a hatalomnak
A 2022-es népszámlálás adatai szerint Péterréve lakossága 5393 fő, kb. 71 százalékuk magyar, 21,4 százalékuk szerb, 3,3 százalékuk roma – a helyiek ez utóbbit jóval többnek, a szerbek arányát kevesebbnek látják – Zalán ugyanis nem rest, jártában-keltében olykor saját szakállára „népszámlálást” tart.
Az idei helyhatósági választásokon 1050 szavazatot kapott a faluban a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), 1593-at a Szerb Haladó Párt (SZHP), 64-et a VMDK-val közösen listát állító Csak helyben polgári csoport és 65-öt a Szerb Királyság Megújhódási Mozgalom (POKS). Ez egyáltalán nem mellékes körülmény, állítják beszélgetőtársaim: sok magyar is a haladókra szavazott, és a cigányok mind. „Az az érzésünk, hogy a mindenkori hatalomnak ezek az emberek az eszközei, könnyen megvehető biztos szavazóbázis” – mondja Györe István. – „Az lenne a normális, hogy a törvény mindenkire egyformán vonatkozzon, ne legyenek ők privilegizáltak. A segélyt pedig kötelező közmunkához, a gyerekek iskolába járatásához és büntetlen előélethez kötném. De hát ez szavazatvesztéssel járna…”
„Középiskolás tananyag volt, hogy az állam átveszi az emberektől az erőszak monopóliumát, cserébe megvédi őket. Ezt szerintem nem teszi meg a szerb állam, de nem is testálja ránk ezt a jogot. Vagy hagyják, hogy megvédjük magunkat, vagy védjen meg bennünket az állam.
Nem tudom, minek kell még történnie Péterrévén, hogy rend legyen: a hatóságoknak állítólag meg van kötve a kezük, a polgároknak tilos bármit is tenniük a saját biztonságuk érdekében, miközben az aljas gyilkosok itt élnek a szomszédunkban. Ezek az emberek csak az erő szavát értik: ha az állam nem képes határozott lenni, engedje meg, hogy mi legyünk azok” – közölte Zalán.
Az illetékesek hallgatnak
Ha már bevették a falut a haladók, gondoltam, aggodalmában lesz is mondanivalója a sajnálatos eset kapcsán Vuk Radojević polgármesternek, de tévedtem. Szerettem volna megtudni tőle, hogy ő hogyan értékeli a falu közbiztonsági helyzetét, vannak-e az önkormányzatnak tervei a helyzet javítására, milyen konkrét intézkedéseket terveznek és tárgyalnak-e a Belügyminisztériummal, de a július 23-án írásban megküldött kérdéseimre lapzártáig nem érkezett válasz.
Ugyancsak írásban fordultam az óbecsei Szociális Védelmi Központhoz, és bár jeleztem, hogy nem a gyilkossági üggyel kapcsolatos, hanem általános jellegű kérdéseim vannak, azzal hárítottak: olyan döntést hoztak, hogy nem adnak nyilatkozatot a Péterrévén megromlott biztonsági helyzetről, mivel nem tartozik az ő hatáskörükbe, a bűntettekkel gyanúsított kiskorúakra vonatkozó adatok pedig nem nyilvánosak. „Álláspontunk kizárólag a kiskorú gyerekek érdekeit szolgálja” – írták.
Kiss Igor, a Vajdasági Magyar Szövetség óbecsei szervezetének és a községi képviselő-testületnek az elnöke a gyilkosság után Facebook-bejegyzésben reagált a történtekre, megkeresésünkre nyilatkozni is hajlandó lett volna, végül nyilatkozat helyett egy Facebook-bejegyzésben tudatta: Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke július 23-án beszélgetést folytatott Ivica Dačić belügyminiszterrel, és arra kérte, hogy az erős rendőri jelenlét maradjon meg Péterrévén, és vizsgálják meg a rendőrállomás visszaállításának a lehetőségét.
Nyilatkozott Németh Imre, a péterrévei helyi közösség tanácsának elnöke is, aki elmondta: a helyi közösségnek semmilyen hatásköre nincs ebben a helyzetben. „Szeretnénk, ha újra megnyitnák itt a rendőrállomást, de erre kicsi az esély. Mi magunk nem tudjuk megoldani ezt a helyzetet, amelynek az áldozatai lettünk Péterrévén. A polgármester közbenjárásának köszönhetően július 31-én eljön hozzánk egy megbeszélésre a rendőrség vezetője és a Szociális Védelmi Központ illetékese, de attól tartok, nem fog nagy lendületet kapni az ügy. A törvénnyel van a baj, erre hivatkoznak a rendőrök is. Sokat javítana a helyzeten, ha nem lenne értékhatára például a büntetendő lopásoknak, azaz zéró toleranciát hirdetnének”.
Július 31-én valóban sort került egy a tervezettnél szűkebb körű találkozóra Péterrévén, ahol a rendőrség helyi vezetői biztosították a falut arról, hogy éjszaka továbbra is lesz rendőri jelenlét a faluban, valamint hogy a polgárok a helyi közösségben munkaidőben is feljelentést is tehetnek, amit onnan továbbítanak majd a rendőrségnek.
