„A Magyar Mozgalom mindenekelőtt üdvözli azt az eltökéltséget, hogy Magyarország folyamatos párbeszéd útján kíván kapcsolatot tartani a határon túl élő magyar közösségekkel, amely révén Magyarország meghatározza a nemzetpolitika és a szomszédságpolitika csapásirányát. Fontos volna viszont az is, hogy ebben a konzultációban ne csak a politikailag szimpatikus szervezetek juthassanak szóhoz, mivel így a pártpolitikai érdekek bármikor felülírhatják a közösségi érdekeket” – olvasható abban a dokumentumban, amelyet a Magyar Mozgalom juttatott el a sajtóhoz a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) február 9-én, Budapesten tartott plenáris ülésén elfogadott zárónyilatkozatra reagálva. A mozgalom ügyvivő testülete, mindamellett, hogy számos pontjával egyetért, a nyilatkozat egyes, vitát igénylő elemeiről részletzesen ismertette a véleményét.
A gazdaságfejlesztési programok eddigi eredményeire vonatkozó értékelések túlzónak tűnnek, ha figyelembe vesszük, hogy nyilvánvaló módon megkéstek, mert már a mintegy hat éve zajló, minden képzeletet felülmúló mértékű el-, illetve kivándorlási hullámban érintett vajdasági magyar emberekre és családokra gyakorlatilag semmilyen hatást nem gyakorolnak – olvasható a MAgyar Mozgalom értékelésében. Mint az ügyvivő testület nevében írták, a publikált, szakmailag megalapozott, legderűlátóbb demográfiai becslések szerint is a 2021-es népszámlálás idejére kétszázezer fő alá csökken a létszámunk. Ezt a tendenciát a megkésett gazdaságfejlesztési programok érdemben csillapítani sem tudják, visszafordításukra pedig egyszerűen esélyt sem adnak.
A Magyar Mozgalom maradéktalanul egyetért a nyilatkozatnak a nyelvi jogok érvényesítésére vonatkozó részével, mert – mint írták – nem lehet nem észrevenni, hogy Vajdaságban a magyar nyelv hivatalos használata súlyosan visszaszorult. Ez a tendencia tulajodnképpen 1989 óta folyamatosan tapasztalható, viszont mára már aggasztó méreteket öltött. A magyar nyelv gyakorlatilag kikopott a polgároknak a hatóságok iránti hivatalos írásbeli és a szóbeli kommunikációjából. A kisebbségi nyelveknek az egykori Jugoszláviában még egyenrangú hivatalos használata már csak régi szép emlék, ma már ugyanis a kisebbségi nyelvek, így a magyar nyelv alárendelt hivatalos használatáról sem lehet beszélni. Anakronisztikusak a vonatkozó szabályozók, s az egyre inkább elhatalmasodó gyakorlat még a szűkre méretezett lehetőségek érvényesülését sem teszi lehetővé. Ritka kivétel, ha a polgár a hatóságtól magyar nyelven kap hivatalos iratot. A személyi adatokat is tartalmazó nyilvántartásokban (iskolai naplók, földhivatal, kommunális szolgáltatók, adóhivatal és mások) és egyéb ügyfélszolgálatoknál (posta, egészség- és nyugdíjbiztosítási alap) akár a személynevek nyilvántartása, akár az érintettekkel való kommunikáció a legritkább esetben zajlik magyarul. A közigazgatási és a bírósági eljárásokban ma már magyar nyelven lehetetlen eljárást folytatni. A szükségesnél lényegesen kevesebb, magyar nyelven is tevékenykedő közjegyző van – magánvégrehajtó pedig egy sincs. A VMSZ viszont ebben az ügyben sem konfrontálódik, nem képviseli a közösség érdekeit – semmit sem tesz a problémák orvoslására. A probléma felvetésének és a megoldások keresésének elmaradása miatt ezeket a gondokat a zárónyilatkozat sem említi.
A határok átjárhatóságának javítására vonatkozó elkötelezettség kapcsán a Magyar Mozgalom megelégedéssel fogadta, hogy nem volt hiábavaló az a figyelemfelkeltő tevékenysége, amelyben a határátkelőkön kialakult áldatlan állapotokkal kapcsolatban levélben kereste meg Magyarország belügyminiszterét és a magyar diplomáciai missziók Szerbiában akkreditált vezetőit.
Kiemelten fontos a zárónyilatkozat állásfoglalása arról, hogy a KMKF elfogadhatatlannak, az európai értékekkel összeegyeztethetetlennek tartja a nemzeti kisebbségek szerzett jogainak korlátozását. Mint írták, az általánosságok szintjét meghaladva érdemes lett volna konkrét aggodalmakat, és még inkább elvárásokat megfogalmazni a nemzeti kisebbségek jogairól és szabadságairól szóló szerbiai törvények küszöbönálló módosításairól. A napvilágot látott módosítási tervezet ugyanis nemcsak hogy szöges ellentétben áll a fenti jogkorlátozás tilalmával, hanem egyértelmű visszalépést jelent az országos kisebbségi önkormányzatokként működő nemzeti tanácsok tevékenységében. A Magyar Mozgalom emlékeztet arra, hogy a törvénymódosítás közvitájában részletes elemzésben fogalmazta meg érdemi kritikai észrevételeit, amelyekről a magyar miniszterelnökön kívül tájékoztatta a magyar parlamenti pártokat is. Óriási probléma, ha a VMSZ – megmagyarázhatatlan érdekektől vezéreltetve – azt szorgalmazza, hogy korlátozó intézkedések kerüljenek törvénybe. Szomorú, hogy a KMKF részletes tájékozódás nélkül fogadott el egy ilyen elemet a zárónyilatkozatában. Ezt látva nehezen értelmezhető a zárónyilatkozat másik gondolata, amely arra buzdítja a külhoni magyar közösségek érdekképviseletét felvállaló politikai és civil szervezeteket, hogy összehangoltan lépjenek fel az autonómiatörekvések hatékony érvényesítése érdekében.
