Meddig lehet vagy kell visszamenni a történelemben ahhoz, hogy egy kivonuló etnikum még mindig magáénak követelhessen egy elvesztett területet? Kinek van joga a függetlenségre? A területi, történelmi, vagy demográfiai jogok az erősebbek? (Blut oder Boden?) Vagy esetleg egy, az egész világgal csúfolódó, vétójoggal rendelkező hatalom vallásrokonsága?
„MÉG MINDIG NINCS / FÜGGETLENSÉG!”
Graffiti a pristinai Clinton-szobor mögött (Fotó: Terra Projekt)
Bonyolult kérdések, amelyeket a világ közel negyven év alatt sem volt képes megválaszolni Koszovó esetében. Pontosabban értelemre buzdítani a korábbi elnyomó hatalmat, Szerbiát, amely ugyanabban a háborúban magáénak követelt minden talpalatnyi földet, „amit szerb láb tapod”, de még a 90 százalékos többséget is képtelen elfogadni, ha az a másik félnek kedvez.
És akkor ott vannak a fogadatlan csatlósok: A Biztonsági Tanácsban vétójoggal rendelkező orosz batyuska és az ugyanott Szerbiát hallgatólagosan támogató Kína. No meg az Európai Unió azon tagjai, amelyek saját kisebbségeiktől rettegnek: Ciprus, Görögország, Románia, Spanyolország és Szlovákia. Az ötből kettő nyilvánvalóan a magyaroktól. Pedig a Gyurcsány-kormány is gyáván vacillált egy hónapig, hogy elismerje-e Koszovót.
„Koszovó függetlenségének szimbóluma”: Ibrahim Rugova egy pristinai óriásplakáton (Fotó: Purger Dávid)
Kilenc évvel a szerb fegyverek kitiltása után – mivel a tárgyalások sehová sem vezettek – Koszovó 2008. február 17-én kikiáltotta föggetlenségét, szinte lesz, ami lesz alapon. Nem volt rá „vegytiszta” jogi fedezet, ám 27 év elnyomás és küzdelem után, valamint a teljes kilátástalanság körülményei között nem maradt más választása. Az, hogy Koszovó ma is gyalázatosan áll, az a volt szuzerén irracionális hisztériájának, valamint a világ értetlenségének köszönhető elsősorban.
Az utóbbi hetek diplomáciai erőfeszítései – de különösen az, hogy Belgrádnak végre hivatalosan is szemébe mondták: nincs bejutása az Európai Unióba Koszovó végleges elengedése nélkül – ismét felcsillantották a reményt, hogy születhet valamiféle békés megoldás.
Borítóképünk világtérképe azt a 116 államot jelöli – az ENSZ-tagság közel kétharmadát –, amely tíz év alatt elismerte Koszovó függetlenségét. (Forrás: www.kosovothanksyou.com)
