Biztos hallotta már a közmondást, mely szerint „az vagy, amit megeszel”. Én még kiegészíteném azzal, hogy Ön az, amit eszik, és amit a szervezete az ételből fel tud használni saját anyagcseréjében. Az anyagcsere a biokémiai folyamatok összessége, amely testében állandóan, de láthatatlanul és észrevétlenül zajlik le. Ilyen módon, enzimek segítségével bontja le mindazokat a finomságokat, amelyeket az ételünkkel beviszünk a szervezetünkben. Tehát az elfogyasztott cseresznye egyik feléből a megemésztés után energia szabadul fel, a másik részéből pedig alapanyagok sokasága jön létre, ezekből új sejtek épülnek fel.
Szervezetünk legkisebb egységei a sejtek, ezek tömege a különböző feladatok elvégzése alapján szervekké csoportosul, mint a bőrünk, a májunk, a vesénk és a többi fontos szervünk. Ezek szorosan együttműködnek, és egyik sem létezhet elszigetelten.
Minden hat hónapban szinte minden sejtünk megújul, és ehhez a bonyolult folyamathoz építőanyagra és energiára van szükségünk, amelyet csak a bejuttatott táplálékból tudunk fedezni a belélegzett levegő segítségével.
Ha ételünk nem tartalmazza azokat az összetevőket a megfelelő formában, amelyeket az organizmusunk lebontás után be is tud saját magába építeni, akkor egy idő múlva a kalóriadús táplálék ellenére is hiányban fog szenvedni, ami évek során betegséghez vezethet. Pont ezt szeretné sok ember megelőzni, és kétségbe van esve, mert a lehetőségek sokaságából nem tudja kiszűrni azt a célravezető módszert, amelyet könnyen be tud építeni az életmódjába, anélkül hogy a kedvenc falatairól lemondana. Célom, hogy ezzel a felvilágosító sorozattal segítsek azoknak, akik igazán szeretnének egészségesebb életet élni.
Érdekes, hogy egész életünkön keresztül ugyanabban a testben vagyunk, mégis alig ismerjük. Persze így nehéz is a kedvében járni, de ezt most sürgősen megváltoztatjuk. A testében zajló életfolyamatokkal kapcsolatos tudás hatalmat jelent – hatalmat, amely segítségével a közérzetére és az egészségére is hatást gyakorolhat. Ha akarja!
Tehát hajrá, mindenki, aki egészségesebbnek szeretné érezni magát, számolja ki, miből mennyit kell elfogyasztania, hogy a teste megkapjon mindent a bonyolult és sokrétű feladatai elvégzéséhez. Már szinte hallom a tiltakozást: vagy azért, mert nem akar számolni, vagy azért, mert nagyon összetett feladatnak véli.
Igazából az egyedüli nehézség nem a számolásban rejlik, mivel azt az iskolában megtanultuk, hanem abban, hogy fogalmunk sincs, mi rejlik az ételünkben, és hogy pontosan mire van szüksége a szervezetünknek napról napra.
Sajnos ezekkel a fontos információkkal senki sem látja el a polgárokat olyan formában, ami logikus, egyszerű, érthető és napi felhasználásra is alkalmas lenne. Ragadja meg az alkalmat, és fogadja el ezt a nagyszerű lehetőséget, irányítsa a saját sorsát, kerülje el az elkerülhetetlennek vélt sorscsapásokat, hiszen a jólétünkért és az egészségünkért 80 százalékban az ételünk a felelős.
De mi szinte mindent, ami csak a tányérunkra kerül, a külső kinézete, íze, elérhetősége és nem utolsósorban az ára alapján választunk meg, mert nem tudjuk, hogy az élelmiszernek a belső értéke a legfontosabb. Akit érdekel, még azt is megtudhatná, hogy a becsomagolt termék mennyi energiát, fehérjét, zsírt, szénhidrátot, esetleg sót, rostanyagot és (nagyon ritkán feltüntetett) vitamint, ásványi anyagot és nyomelemet tartalmaz.
Vajon megfigyelte-e ezeket az információkat valaha is? Ha kedvenc ételünket házhoz szállítják, vagy étteremben fogyasztjuk el, fogalmunk sincs, mi rejlik a finomságokban, de a legtöbb embert nem is érdekli. De Ön biztos nem tartozik közéjük, és nagyon is kíváncsi, mi rejlik az ételében.
A táplálkozási szakemberek már régen felosztották az élelmiszereket makro- és mikrotápanyagokra. A fehérjék, zsírok, szénhidrátok és rostelemek a makrotápanyagokhoz tartoznak. Ezek az emberi test üzemanyagai, ezekből tud a szervezetünk energiát előállítani, amelyet a mozgáshoz, gondolkodáshoz és a különböző biokémiai folyamatokhoz használ fel. De ezek építőanyagként is szolgálnak a sejtjeink felépítéséhez.
Mikrotápanyagok a vitaminok, az ásványi anyagok, a nyomelemek és az esszenciális zsírsavak. Ezekre a fontos vegyületekre ugyanúgy szüksége van a szervezetünknek, mint a makrotápanyagokra, de csak nagyon kis mennyiségben, és valószínűleg emiatt nem kell a csomagoláson feltüntetni őket. A legtöbb iparilag előállított táplálékban nem találhatók meg elegendő mennyiségben, mivel a vitaminok nagyon érzékeny vegyületek, és a gyártási folyamatok hatástalanná teszik őket. Az utóbbi 50 évben a zöldségféléknek és a gyümölcsöknek is drasztikusan lecsökkent a tápértéke, ezáltal csökken a testünk teljesítőképessége is. Ez épp olyan, mintha az üzemanyagba nem tennék bele a kis mennyiségű adalékot, amely nagy befolyással van a motor működésére.
A szerző
Farkas Marija vagyok, az Újvidéki Egyetem Technológiai Karának élelmiszeripari szakán szereztem főiskolai képesítést. Negyvenéves laboratóriumi tapasztalattal rendelkezem, 2020-tól pedig táplálkozási edző pszichoneuro-immunológiai képzéssel. Zentán születtem, 1981 óta Bécsben élek, két gyermek édesanyja vagyok. 2021-ben nyugdíjba vonultam, de nem vagyok tétlen! Német és magyar nyelven kommunikálok.