Ha – mint esetemben – valakinek éppen Szabadkáról szottyan kedve az Örök városba eljutni, a következőket javaslom: szálljon fel a Szabadkát Szegeddel névleg összekötő motoros vonatra – az én időmben még sínbuszként ismerték – és hajrá. Tudom, messziről indultam, de így pontos. A vám- és iratvizsgálatot követően szálljon le, üljön fel a vonatpótlóra és érjen be Rókusra, ott vegyen jegyet a Pestre induló IC-re, szálljon fel a vonatpótló buszra és Kiskundorozsmán üljön vonatra, ami meglehetősen sok helyen áll meg, csúfot űzve vonatból, IC-ből egyaránt. Találjon jegyvásárló helyet, vegyen jegyet, jusson el kedves barátaihoz, „komámhoz”, akik már várják. Másnap pihenjék ki a vacsora fáradalmait, hogy délután szemerkélő esőben eljussanak a reptérre, várjanak három órát a gépre, ami késik, de behozza Rómáig a lemaradását. 
Róma! Soha sem voltam ezen a reptéren, de némi bolyongás után megtalálom a helyi vasúthoz vezető utat, ami feljebb van, mint a reptéri szint, nem kis zavart okozva a fejben. Itt fogad a hír, hogy a vasút bizonyos szakaszán – persze ott, ami fontos lenne este tíz körül – felújítás van, nem közlekedik semmi. Ostiense-ben leszállni, majd a korábbról már ismert Piramide állomáson átszállva eljutni Rebibbia végállomásig. A külvárost azt teszi vonzóvá, hogy a közbiztonságról átvitt értelemben az itt található börtön gondoskodik hírével. Némi bolyongás után megtalálom a szállást, hát a célnak megfelel, működik, tiszta, és nem drága: ki tudja, mivel találkozom majd később.
Másnap, mivel nem fűlik a fogam a turistákkal való közelharcra, a város központi nevezetességeit a központba sűrítő eszme helyett egy olyan bazilikát választok ki, amit korábbi római tartózkodásunk alatt elmulasztottunk megnézni, ez pedig a San Paolo fuori le Mura bazilika, magyarul a „Falakon kívüli” Szent Pál-bazilika, Róma második legnagyobb bazilikája, ahova a hagyomány szerint Pál apostolt eltemették. Később követői egy emlékhelyet emeltek a sírja fölé, amelyet cella memoriae-nak neveztek. Constantinus császár itt építtetett egy bazilikát. VIII. János pápa megerősítette a bazilika és a kolostor falait, válaszul a szaracén betörésekre. Amit ma láthatunk, az a 1823. július 15-ről 16-ra virradó éjjel kiütött tűz utáni, XII. Leó által elkezdtett újáépíttetés eredményeként látható bazilika.
Hogy a bazilika méreteiről fogalmunk legyen: hossza 131,66 méter, szélessége 65 méter, magassága 29,70 méter.
A Tevere felőli főbejárat oszlopos előcsarnokát 150 oszlop szegélyezi, az átriumban Pál apostol nagyméretű szobra áll.
Az aranyozott mozaik-homlokzat timpanonján középen az áldást osztó Krisztus trónol, két oldalán Péter és Pál apostolokkal. 
Lejjebb, az ablakok között a négy próféta képe látható. A főhajót a mellékhajóktól két sor oszlop választja el. Az oszlopok feletti kerek mozaikok a pápákat ábrázolják, időrendi sorrendben, I. Pétertől XVI. Benedekig és Ferenc pápáig. A legenda azt tartja, hogy a világ vége akkor következik el, amikor nincs már több pápának hely (jelenleg még egy hely van). A főhajóval szemben magasodik a diadalív, amelyet két gránitoszlop tart. 
A diadalív mozaikja az V. században készült, Galla Placidia császárnő utasítására.
Hát nagyjából így jutottam el Rómába. Hétfőn Firenze, ahol megkezdődik az utazás. Gyalog.
Itáliai útinapló
