A fogyatékkal élő gyerekek személyi kísérői számos nehézséggel küzdenek munkájuk során: bizonytalan foglalkoztatás, munkajogi hiányosságok, alacsony fizetések. Noha az ilyen jellegű segítség elengedhetetlen a mindennapi élethez és egy rendkívül nemes hivatás, a személyi kísérők foglalkoztatási feltételei Szerbiában nem ideálisak.

A Köztársasági Szociális Védelmi Intézet 2022-es adatai szerint Szerbiában több mint 13.000 fogyatékkal élő gyerek él. Újvidéken a személyi kísérő szolgáltatást kizárólag a Milan Petrović Speciális Oktatási Iskola szervezi, a városi szabályzat alapján, amely finanszírozza is a szolgáltatást. Azonban más önkormányzatokban ez eltérően van megoldva, például tendereken keresztül szerzik be a szolgáltatást.

Hogyan alkalmazzák a személyi kísérőket?

A Milan Petrović iskola adatai szerint Újvidéken óvodákban, általános és középiskolákban 450 fogyatékkal élő gyerek számára van tervezve a személyi kísérői szolgáltatás. Ennek ellenére a szülők nehezen találnak olyan embert, aki vállalná ezt a munkát.

Marija Protić, egy újvidéki anya, aki 15 éves autista lányáról gondoskodik, elmondta a 021.rs-nek, hogy az évek során számos személyi kísérőt próbáltak ki. Bár most szerencséje van, mert lánya a hetedik osztály óta ugyanazzal a személyi kísérővel jár, a kísérő munka körülményei még mindig rendkívül kedvezőtlenek.

A probléma egyik oka az, hogy a kísérőket jellemzően megbízási szerződéssel alkalmazzák, amely nem biztosít alapvető munkajogokat, mint például betegszabadság, fizetett szabadság vagy utazási költségtérítés.

„Az emberek nem akarnak ilyen körülmények között dolgozni. Lányomnak a hatodik osztály óta körülbelül tíz különböző személyi kísérője volt, és nem azért, mert velünk lenne a baj, hanem mert a munkakörülmények egyszerűen elfogadhatatlanok. Alacsony a fizetés, és a munkakörülmények is kedvezőtlenek”, mesélte Protić.

Dejan Pavlović, a személyes asszisztenciát nyújtó szociális munkás a 021.rs-nek elmondta, hogy több oka is van annak, miért megbízási szerződésekkel alkalmazzák a személyi kísérőket. Az egyik indok az, hogy ez a szolgáltatás időszakos, tehát a munka ideje meghatározott. Ugyanakkor Pavlović szerint az ilyen szerződések nem biztosítanak elegendő jogi védelmet.

Újvidéken ugyan szabályozott a személyi asszisztencia területe, de más önkormányzatokban, például Temerinben, a szolgáltatást közbeszerzéseken keresztül nyújtják, ami gyakran a legolcsóbb, de nem feltétlenül a legjobb szolgáltatást jelenti.

Pavlović szerint a személyi kísérők fizetése elmarad a személyi asszisztensekéhez képest, akiknek bére havonta körülbelül 63.000 dinár, amely még így is kevés a munkájukhoz képest. Az alacsony bérek miatt egyre kevesebben vállalják ezt a fontos munkát.

A problémák megoldását Pavlović szerint a köztársasági szinten kell keresni, ahol rendezni kell a személyi kísérők és asszisztensek munkajogait, valamint meg kell becsülni ezt a szolgáltatást megfelelő fizetéssel.

Mi lesz a jövőben?

Marija Protić elmondta, hogy aggódik, miután lánya befejezi a középiskolát mi történik majd, mert azok a fogyatékkal élők, akiknek nincs fizikai fogyatékosságuk, elveszítik a személyi asszisztencia lehetőségét. Pavlović szerint ezen a területen is szükség van állami beavatkozásra, hogy minden fogyatékkal élő gyerek és felnőtt egyaránt jogosult legyen a személyi asszisztencia szolgáltatásra.

Több szülő azt is javasolja, hogy a szülők kapjanak gondozói státuszt, ami anyagi biztonságot nyújthatna azoknak a családoknak, akik nem találnak személyi kísérőt. Pavlović azonban ellenzi ezt az elképzelést, mondván, hogy ezzel a gyerekek kizárólag a szülőjükre lennének utalva, ami hosszú távon nem biztosítja számukra a független élet lehetőségét. Az állami szintű megoldások sürgetőek, hogy mind a személyi kísérők, mind a szülők számára stabil és fenntartható megoldásokat biztosítsanak.