November elsején közterületen, az újvidéki pályaudvaron történt balesetben tizennégy ember meghalt. Valakinek a gyerekei, testvérei, unokái, nagyszülei. A szörnyű tragédia megrázta az egész országot, a nép követeli, nevezzék meg a felelősöket, közben viszont ránk ült a bizonytalanság és a rettegés. Előfordulhat-e hasonló tragédia? Hogyan sétálhatunk, utazhatunk ezt követően úgy, hogy közben ne jusson eszünkbe, hogy bármikor megtörténhet hasonló? Hogyan üljünk be egy színházterembe, hogy ne gondoljunk mindjárt a legrosszabbra? Hallgató Imre építőmérnököt, bírósági szakértőt és Mengyán Pletikoszity Ildikó pszichológust kérdeztük.
Ekkora tragédia még talán soha nem történt Szerbiában
Ilyen jellegű tragédiára nem tud visszaemlékezni Hallgató Imre építőmérnök sem.
„Valamikor, talán az ötvenes-hatvanas években, már pontosan nem emlékszem, mikor, történt egy munkahelyi baleset, amikor egy állvány leomlott egy készülő vasbeton híd szerkezeténél, s akkor többen meghaltak, de az is távol történt tőlünk. Az, hogy egy nagy építőhelyen halálos kimenetelű munkahelyi baleset történik, előfordul sajnos. A Vaskapu vízerőmű építésén is életét vesztette hat-hét ember, de ezt nem lehet ezzel összehasonlítani. Ez egy hatalmas tragédia, én annak tartom.”
Azt lehet-e tudni, hogy milyen konstrukció volt az újvidéki előtető, és mi okozta a leszakadását?
„Én is nagyon sokszor elmentem alatta, amikor az állomásra jöttem-mentem. Mindig az volt a benyomásom, hogy az egy nagyon karcsú, épületstatikailag konzol szerkezetű, könnyű tető. Most, amikor megtörtént ez a tragédia, és néztem a térfigyelő kamera felvételét, akkor jöttem rá, hogy nem erről van szó, mert a konzoltetőnek hitt tető statikailag egyáltalán nem konzol volt. A homlokzaton látni lehetett, hogy a fekete vascsövek, amelyek nagy A betűre emlékeztettek, ez a bejárat fölötti tetőrész függesztve volt a csarnok fölötti tetőre. A csarnok fölötti tetőszerkezet egy fűrészfogas vasbeton szerkezet. Látványos volt kívülről-belülről egyaránt. A végéhez volt függesztve ezekkel a homlokzaton látható acélcsövekkel, amelyek vonórúdnak nevezhetők szakmailag. Vagyis ha a bejárat fölötti szerkezetet vizsgáljuk, az nem konzoltartó, hanem egy kéttámaszú, egy irányba túlnyúló tartószerkezetről van szó azzal, hogy a betonszerkezet egyik vége megtámasztódik azokra a betonoszlopokra, amelyek a csarnok üvegfalán belül vannak, és lényegében tartják a tetőszerkezetet is a csarnok fölött. A másik vége nem támaszként működik, mint ahogy a neve mondja, hanem függ, lóg ezeken a homlokzaton látható acélcsöveken keresztül. Ami megtörténhetett a tragédia pillanatában, az az, hogy – számomra a mai napig megmagyarázhatatlan okokból – szinte egy időben pattannak el vagy szakadnak ki a tető függesztő részei a fölső tetőből. Ebben a pillanatban a bejárat fölötti tető nem kéttámaszú tartóként működik, hanem konzoltartóként, amire viszont egyáltalán nincs méretezve, és ezért pillanatok alatt leomlik, lezuhan.”
Vagyis több ponton volt megtámasztva, mégis egyszerre szakadt le?
„Kéttámaszú tartóról van szó, vagyis két helyen van megtámasztva a tetőszerkezet. Síkbeli tartónak kell neveznünk, és ha az egyik támasz egyik pillanatról a másikra megszűnik, egytámaszú tartóként képtelen működni, ezért lezuhan.”
Hogy történhetett?
„Nagyon nehéz egyértelmű választ adni, de a folyamatosan megjelenő fényképek, térfigyelő kamera felvétele alapján annyi megállapítható, hogy a csarnok fölötti tetőszerkezetnél, ahogy függesztve van a bejárat fölötti tető, a csomópont egyszerre mind a kilenc tartónál megengedett, kiszakad a függesztő. Hogy ott mi történt, történhetett, ezt egy tüzetes szakértői vizsgálat tudja megállapítani. Nem merek semmilyen feltételezésbe bocsátkozni, hogy mi lehetett, mert ehhez nagyon komoly szakmai részletekre kell választ kapnom. Van két-három elméletem, de nem láttam a helyszínt, nem voltam fönt ott, hogy megnézzem, mi történhetett. Nem láttam a leszakadt elemet, és amíg ilyen elemi paramétereket az ember nem ismer, addig még föltételezni sem szabad hangosan. 
Semmilyen szándékosságot nem tudok elképzelni. Nem kellő odafigyelés lehetett az ok a felújítás folyamán. De hogy pontosan mi, azt nem tudjuk. Arra nem tudom a választ, és nem tudom elképzelni sem, hogy mi lehet az oka, hogy kilenc, egymástól független tartó a másodperc tört része alatt egyszerre enged ugyanazon a helyen, és következik be a tragédia – hiszen a szerkezet hatvan éven keresztül állt.”
Az ügyészségnek kell végeznie a dolgát
Mi ilyenkor az eljárás, mit kellene az ügyészségnek tennie, mi a folyamat, és hogy derülhet ki az, hogy ki követte el a mulasztást?
„Az ügyészség irányítja a vizsgálatot, a nyomozást is, így tudom. A megbízott ügyész ilyenkor az általa szükségesnek vélt személyeket kihallgatja, szükség esetén elrendel szakértői vizsgálatot is. Itt épületszerkezeti elemről van szó, építőmérnököket vonnak majd be a szakvéleményezésbe, hogy választ adjanak a tragédia vagy a szerkezet megbomlásának az okára. Tudomásom szerint az újvidéki építőmérnöki kar kapott erre megbízást. Jómagam is úgy vélem, hogy talán ez a leghitelesebb szerv, amely ezt meg tudja csinálni. A további folyamat az, hogy a szakvéleményt a megbízottak elkészítik. Én egyáltalán nem vonom kétségbe azt, hogy ez a szakvélemény objektív lesz, és szakszerű. Az ügyészség a további lépéseket megteszi az igazságszolgáltatás törvényes keretein belül. Az építészeti szakvéleménynek átfogónak kell lennie, ugyanis tudjuk azt, hogy valamilyen felújítási munkálatok voltak azon az épületen. Azt a sajtóból tudjuk, hogy építkezési engedély volt erre a területre. Hogy volt-e a kivitelezett munkáknak műszaki átvétele, vagy nem, azt nem tudni, vagy ha volt, akkor annak mi volt az értékelése, mert a műszaki átvétel pozitív elbíráláskor javaslatot tesz az illetékes szervnél a használati engedély kiadására. Ezekről a momentumokról nem tudunk. De elég biztos, hogy a szakértői vizsgálat ki fog terjedni erre a részletre is.
A tervdokumentációt is ki kell vizsgálni
Hallgató Imre szerint a szakértői vizsgálatnak vissza kell mennie egészen a tervdokumentáció felülvizsgálatáig.
„Az épület 1964-ben épült, a tervdokumentációnak ekkor vagy előtte kellett készülnie. Az építőiparban érvényes szabály az, hogy amikor egy épületet terveznek, akkor azt mindig az akkor érvényben levő előírások, törvények szerint kell megtervezni. Tehát ez az épület a ’60-as években érvényben levő építészeti tervek alapján készült el. A mostani felújításnak már a ma érvényben levő törvények szerint kellett készülnie. Tehát, ha valamit terveztek, akkor az odavágó épületelemeket felül kellett vizsgálni, tervezni kellett, hogy azt milyen módon fogják kivitelezni, vagy mi szükséges a kivitelezés folyamán, amit okvetlenül be kell tartani.”
A politikusok kétszer is megnyitották ezt az állomást, és úgy tudjuk, hogy használatbavételi engedély mai napig nincs. Hogy történhet ilyen, hogy valamit átadnak úgy, hogy nincs rá engedély?
„Van olyan munkálat, felújítási munkálat egy épületen, amire nem kötelező a használati engedély. Hogy itt milyen munkálatok voltak előlátva a felújításra a tervdokumentációban, ezt nem tudni. Ez egy pontja lesz biztosan a szakvéleményezésnek, hogy itt történt-e szabálytalanság, vagy sem. Elképzelhető az is, hogy a pozitív vélemény a műszaki átvételről megvolt, folyamatban volt, mondjuk, a használati engedély megírása, kiadása. Ez föltételezés, találgatás, állást foglalni ezzel kapcsolatban nem lehet.”
Hogyan érezhetjük magunkat biztonságban a jövőben? Mi garantálja, hogy például a szabadkai vasútállomási felüljáró, a híd építésében nem történt mulasztás, és hogy nem történik hasonló tragédia? Jogosan rettegnek az emberek?
„Úgy gondolom, hogy nem. Mert ki garantálja azt, hogy az ember sétál az utcán, jön egy forgószél, és ledob egy cserepet a háztetőről, és az embert halálosan fejbe vágja? Senki. Senkit sem lehetne felelősségre vonni, ha ilyen történne. Ha egy épületet, mint a Majsai híd vagy a Szegedi úti aluljáró megterveznek, akkor azt az érvényben levő előírások szerint tervezik meg. Az érvényben levő előírások kritériumszintje olyan, hogy annak biztonságosnak kell lenni a mindennapi rendeltetésszerű használat során. Előfordulhat, hogy egy-egy épületen már a műszaki átvételkor észre lehet venni hibát. A műszaki átvételi bizottságnak a hatásköre, hogy a hiányosság ellenére ad-e engedélyt a használati engedély kiadására, vagy sem. Ez kizárólag az ő felelősségük. Ha hibát lát, azt jegyzőkönyvezik, és határidőt szabnak a kivitelezőnek, hogy elhárítsa.”
Történnek-e hasonló balesetek más országokban?
„Szakadtak le hidak, előfordulnak ilyen balesetek, legutóbb Olaszországban például. Amíg az újvidéki vasútállomáson a bejárat fölötti szerkezet dinamikusan nem terhelt szerkezet, addig az autópálya felüljárója egy kimondottan dinamikusan terhelt szerkezet, egészen más odafigyelést és műszaki kivizsgálást és felügyeletet igényel, mint egy ilyen szerkezet, ami a vasútállomáson volt. Ott a híradásból annyit tudtunk meg, hogy a szakemberek, akik kivizsgálták azt, figyelmeztettek arra, hogy csökkent a teherbírása. Ez egy teljesen szabályos szakmai vélemény, más dolog az, hogy az illetékesek nem fordítottak rá kellő figyelmet” – mondta Hallgató. 
Mi a helyzet a felüljárókkal?
Hallgató emlékeztet, hogy több mint tíz éven át a Kishegyes és Topolya közötti közúti felüljárón ki volt téve a sebességkorlátozó és teherbírást korlátozó tábla.
„Jómagam többször elmentem, megálltam, megnéztem, hogy alulról mit mutat ez a szerkezet. És bizony az a figyelmeztető tábla nem ok nélkül volt kitéve. Láttam, hogy milyen károsodás van azon a szerkezeten. Más lapra tartozik, hogy nem voltunk kellően fegyelmezettek, és továbbra is használták a felüljárót. Hál’ Istennek, nem történt tragédia.”
Ami Szabadkán, szintén a gyorsvasút keretében épült felüljárót illeti, a fényképek alapján a hibák nem a dinamikus terheléstől vannak, inkább kivitelezési hiba, fogyatékosság, amit javítani kell és lehet is. Akadt már olyan építmény, amin komoly terhelés volt, és rendelkezett használati engedéllyel. De volt, aki vállalta a felelősséget, és aláírta, hogy használatba lehet venni. Elárulhatom, mert ma már nem létezik, Újvidéken a Žeželj-híd, amit a NATO-bombázások tettek tönkre. Soha nem volt rá használati engedély. A 90-es években alkalmam volt egy szeminárium alkalmával hallgatni a tervezőjének, Branko Žeželj akadémikusnak az előadását, aki elmagyarázta, hogy miért nem lett kiadva használati engedély arra a hídra. Ő volt az, aki vállalta, hogy aláírja, hogy a híd a használati engedély kiadása ellenére használatba vehető. Vonatok közlekedtek rajta, autók, emberek. Egy olyan műszaki újítást alkalmaztak a hídon, amit az elméleti, számítási előírások még nem tudtak igazolni, de ő, mint a híd tervezője, vállalta a felelősséget.”
A hatalom folyamatos ellenőrzése nélkül azonban marad a folytonos menekülés
„Az elmúlt években egyre többet beszélünk a mentális egészségünkről, a pszichológiai ismeretek sokkal elérhetőbbek lettek, igény is mutatkozik rá. Egyre többen értik, hogyan függnek össze a gyerekkori élményeink a személyiségünk fejlődésével, hogyan hat ki a családi dinamika a felnőttkori problémamegoldó készségünkre”, mondja Mengyán Pletikoszity Ildikó pszichológus.
Szavai szerint viszont kevesebbet beszélünk a társadalmi hatásokról a mentális egészségünk összefüggéseiben, mintha azok eleve adottak lennének, és nem tudnánk rájuk hatni.
„Az elmúlt pár év társadalmi tragédiái világosan rámutatnak arra, hogy azok jelentősen traumatizálhatnak minket. Ledöbbenéssel fogadjuk a híreket, lefagyunk, dühösek leszünk, tehetetlenséget élünk meg. Sokan még jobban elzárkóznak a közéleti eseményektől, ami érthető, ez egy zsigeri válasz a veszélyhelyzetre. Egyáltalán nem véletlen, hogy egyre népszerűbbek a keleti kultúrában gyökerező technikák. Ezek mind a belső világ építésén munkálkodó eljárások, a belső béke magtalálását célozzák. Nagyon hasznosak tudnak lenni, ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy politikai lények vagyunk, és van arra lehetőség, hogy hassunk a társadalmi folyamatokra. A nyugati kultúra vívmánya a demokrácia, ami ugyan nagyon törékeny érték, de fokozatosan építhető és fejleszthető. 
Hiszem, hogy sokan kezdenek el szorongani, mert egyre kevésbé tűnnek biztonságosnak a közösségi terek, egyre több a súlyos közlekedési baleset, egyre kevésbé biztonságos az iskola, a köztéri épületektől is keletkezhet félelem a múlt heti események kapcsán. Ugyanakkor nem élhetünk rettegve és folytonos menekülésben. Szükséges a belátás, hogy a közösségek ereje meg tudja változtatni a társadalmi folyamatokat, biztonságosabbá teheti a közösségi tereket. A hatalom folyamatos ellenőrzése nélkül azonban marad a folytonos menekülés. Az ember ugyanis a hatalom birtoklása közben hosszabb távon elveszíti a realitásérzékét és súlyos feljogosítottságot él meg, ami gyakran katasztrófákat idéz elő”.
Mengyán szerint mindannyiunk feladata, hogy végre kötelező leckévé tegyük a demokráciát, kötelező feladattá a demokratikus intézmények kiépítését, mert ennek hiányában a mentális egészségünk is súlyosan romlik. A düh és a tehetetlenség, a szorongás és a félelem tevékeny energiává konvertálható.
Szerző: Tómó Margaréta, Tóth Imre
