Hét év… Tibetben, folytatnák a megkezdett mondatot a filmrajongók. Másnak meg bizonyára az jut eszébe, hogy a házasságok esetében a hetedik év a vízválasztó, főleg Magyarországon, ahol a legtöbb válást az esküvő utáni hetedik esztendőben mondják ki. Szerbiában a hét év a forgalmi és a rendszámtábla érvényességi idejére vonatkozott, ugyanis egy rendelet kimondta: a forgalmit és a rendszámtáblát is cserélni kell hét év után.
Amikor újságírók afelől érdeklődtek a szerbiai belügyminisztérium (MUP) illetékes osztályánál, hogy erre miért van szükség, hiszen a kártya nem megy tönkre, s a hétéves rendszámtábláknak pedig általában semmi bajuk sincs, a válasz az volt: azért, mert így írja elő a törvény, valamint hozzátették, hogy a rendszámtáblákat gyártó cég hét évre szóló garanciát vállal a táblákért. A másra mutogatás viszont ezúttal nem jött be, mivel a vállalat illetékesei is megszólaltak, s elmondták, hogy a hét évre szóló garancia nem azt jelenti, hogy a hetedik év után a táblák tönkremennek, apró darabokra törnek, vagyis szerintük a törvényben nyugodtan szerepelhetne az is, hogy a rendszámtáblákat 15-20 éven át nem kell cserélni. (De akkor hogy lesz az államnak plusz bevétele? – ezt már csak az örök elégedetlenkedők mondták, én is csak zárójelbe teszem).
Tavaly nyáron született egy rendelet, amely szerint a rendszámtáblák és a forgalmik szavatossági ideje a hét helyett kilenc év, de ez csak azokra érvényes, akiknek a rendszámtáblájukban nem szerepel a Č, a Ć, a Š, a Ž, a Đ, az Y vagy a W betű. Akinek viszont az említett betűk közül csak egy is ott virít a rendszámtáblán, annak cserélnie kell mind a forgalmit, mind a rendszámtáblát, s ez mintegy 3500 dinárjába kerül.
De mi legyen azokkal, akiknek szintén lejár a forgalmijuk, de az említett betűk közül egyet sem tartalmaz a rendszámuk? „Adjunk ki egy A4-es papírt, hogy ez a forgalmi még érvényes két évig” – mondta nagy valószínűséggel fennhangon az egyik illetékes, aki esetleg csak viccelődni akart, hogy így terelje el a többiek figyelmét a teljes ötlettelenségéről. „Remek ötlet, brávó, brávó!” – veregették meg a vállát a többiek, s csak egy okoskodó akadt, aki megkérdezte, mi lesz, ha ezzel a lejárt forgalmival valakit másik országban megállít a rendőr.
„Ugyan már, ebből nem kell gondot csinálni! Hát írunk még egy papírt, méghozzá angolul, hogy ez egy lejárt forgalmi, ami még két évig érvényes”.
Az ilyen és ehhez hasonló történetek két országban fordulhatnak elő. Az egyik Abszurdisztán, ami csak papíron létezik, a másik Szerbia. Habár néha tényleg olyan érzése van az embernek, hogy Bródy Jánosnak igaza van: „Ezek ugyanazok”.
(A cikk a Családi Kör március elsejei számában jelent meg)
