Pár hét alatt igazi médiasztárrá nőtte ki magát a zentaiak gyöngyöse. Igen, nyugodtan lehet így fogalmazni, hiszen naponta kerültek fel róla fotók, videók a legnépszerűbb közösségi oldalra, az emberek érdeklődtek a története iránt. Egyesek a hőst tisztelték benne, aki fityiszt mutat a világnak, eljárkál otthonról, élvezi a szabadságot, lassítja a körforgalomnál az autókat, és olyan hetykén és tiszteletet érdemlően sétálgat, hogy azt a híres hadvezérek is megirigyelhették.
A helyiek számára a szabadságot jelképezte, a reményt, hogy így is lehet élni, nem kell rettegni, félni minden apróságtól, a holnaptól: a gyöngyös a mának élt, és tökéletesen elsajátította a minden napnak megvan a maga baja elvet, s elég csak azzal foglalkozni.
Akadt, aki már követelte, hogy nevezzék ki Zenta kabalaállatának, mások abban bíztak, hogy a következő Malomfesztivál jelképe lesz, s olyanok is akadtak, akik érdemrenddel jutalmazták volna, hiszen valóban lassította a forgalmat a folyamatos fel-le sétálgatásával.
És aztán egyszercsak vége lett a gyöngyös vakmerő és gondtalan életének. Tíz emberből kilenc biztos volt benne, hogy egy napon elütik, s ez így is lett. Különcökre, egyéniségekre mindig is szüksége volt és van az embereknek: Zentán ezt a szerepet ideig-óráig egy gyöngyös töltötte be, aki megmutatta, másként, szabadon is lehet élni, nemcsak úgy, ahogy azt a többség teszi.
Zentaiak gyöngyöse, nyugodj békében!
