Két és fél hónap telt el az újvidéki vasútállomáson történt tragédia óta. Az N1 felkereste az előtető leomlása következtében elhunyt 27 éves Stefan Hrka édesanyját, aki azóta is ugyanazt a kérdést ismételgeti: ki a felelős? Dijana Hrka azt mondja, a vádemelés után is úgy tűnik neki, hogy valaki, akit valójában felelősségre kellene vonni, védi magát. Az édesanya a diáktüntetések kapcsán is elmondta véleményét.
Az újvidéki pályaudvaron történtekről a hírekből értesült. Mint később kiderült, Dijana 27 éves fia is az áldozatok között volt.
„Odaértünk. Mondtam a felügyelőnek, hogy látni akarom. Megkérdezte, hogy készen állsz, én azt mondtam, hogy igen. Szörnyű volt így látni a gyerekemet, de ha nem láttam volna, azt nem tudtam volna elviselni” – mondja az édesanya az N1-nek.
Az előtető rekonstrukcióját illetően, melyet az állam először tagadott, majd beismerte, hogy valóban történt felújítás, azt mondja, mindenki hibás.
„Miért nem végzi mindenki felelősségteljesen a munkáját? Miért kell mindig valakiknek a családját meghurcolni? Miért vannak ilyen emberek pozícióban? Miért védi magát valaki? Nem világos, hogy egyeseket védenek, másokat megvádolnak. Mindenki bűnös. Részemről mindenki hibás. Mindannyian aláírták. Ha látod, hogy szabálytalanság történt, mondj le. Van erre megoldás. Az állam megöl minket, a rendszerünk megöl minket. Mondja valaki, hogy „az én hibám”. Nem örökké mindenki más a hibás, ez az előtető sem magától épült” – mondja az elhunyt Stefan édesanyja.
Azt mondja, az ösztönzi arra, hogy ne adja fel, hogy megtudja, ki ölte meg a gyermekét.
„Soha nem leszek nyugodt. Soha nem lesz béke a szívemben, a szívem fele odaveszett. Nem azért élek, hogy éljek, hanem azért, hogy túléljek. Gondolnom kell arra a másik gyerekemre is, de nyugodtabb lennék, ha tudnám. Ki öli meg a gyerekeinket? Ki áll mindezek mögött? Miért nem hagyják abba egyszer és mindenkorra a bűnözést? Ez egy bűncselekmény, ez egyfajta bűncselekmény. A korrupció és a bűnözés számomra egy és ugyanaz, egyik sem nélkülözheti a másikat” – mondja Dijana.
Feltette a kérdést, hogy miért nem reagált senki az építkezés kapcsán megfogalmazott figyelmeztetésekre.
„Hidakat, utakat, mindenfélét építenek… Most akkor az van, hogy ha kimegyünk az utcára, azon gondolkodunk, hogy valami összeomlik alattunk vagy a fejünkre esik? Nem tudom. Szörnyű. Nem tudom, mit mondjak erre” – tette hozzá az elhunyt fiú édesanyja.
A legnagyobb belgrádi diáktüntetést illetően, melyen több mint 100 ezren emlékeztek meg 15 perces csenddel az újvidéki vasútállomásnál elhunytakról, azt mondja, hogy az esemény egyrészt szomorú volt, másrészt gyönyörű.
„Amikor azt látod, hogy ennyi ember egyesül, nem maradhatsz közömbös, és nem mondhatod, hogy mind rosszat akarnak. Nem akarnak rosszat. Senki sem verekedett, nem rongáltak, nem csináltak semmit. Az emberek kijöttek oda, mindenki mozdulatlanul állt. Képzeld el, mit éreztünk, amikor megpillantottuk őket” – zárta Dijana.
