Az újvidéki vasútállomás területe, 2024. november elsején, az összeomlás pillanatában jogilag építési terület volt, és semmi több. Ezt a Nova S Utisak nedelje című műsorában Vladan Kuzmanović, az Építőmérnöki Kar professzora és Vanja Bajović, a Jogi Kar professzora mondták, hozzátéve, hogy az épület átvétele és megnyitása valójában illegális volt.
Kuzmanović professzor elmagyarázta, hogy az állomás rekonstrukciós munkálatait október 16-án jelentették be, vagyis 15 nappal azelőtt, hogy az előtető összeomlott.
„Ez azt jelenti, hogy a rekonstrukciós munkálatok két éven keresztül a munkálatok hivatalos bejelentése nélkül zajlottak, tehát illegálisan, valamint hogy a tavaly júliusi műszaki átadás is illegális volt. Jogilag 15 ember egy építési területen vesztette életét, nem pedig egy hivatalosan átadott állomáson, amelyet az állami vezetés ünnepélyesen megnyitott” – magyarázta Kuzmanović.
Bajović professzor egyetértett ezzel az értékeléssel.
„Júniusban volt egy ünnepélyes megnyitó, de minek? Egy építési területnek? Jogilag nézve építési területként és semmi többként tartották nyilván” – hangsúlyozta Bajović.
Hozzátette, hogy nem fér kétség ahhoz, hogy a diákok egyetlen követelése sem teljesült. Kiemelte, hogy
az első követelés lényege nem az, hogy 16 ezer oldalnyi különféle dokumentumot tegyenek közzé, amelyek tartalmát a legtöbb, építőipari szaktudással nem rendelkező állampolgár nem érti, hanem az, hogy a dokumentáció alapján megállapítsák, ki a felelős azért, hogy a frissen felújított épület előteteje 15 ember halálát okozta.
„A szervezett bűnözéssel foglalkozó ügyészségnek, amikor látta, hogy a munkálatok költsége ötszöröse a tervezettnek, vizsgálnia kellett volna ezt a gyanút. Hogyan nem volt ez számukra gyanús? Hiszen ha valaki a lakásfelújításkor ötszörös árat kér, mint amiben eredetileg megállapodtak, akkor józan ésszel az ember arra gondol, hogy meg akarják károsítani. Nem lehet néhány mérnökre hárítani a felelősséget csak azért, mert aláírtak valamit. Az ügyészség kötelessége az ilyen ügyeket ellenőrizni anélkül is, hogy erre külön felhívják a figyelmét. Egyértelmű, hogy rendszerszintű korrupcióról van szó, amely során a költségvetési pénzeket eltüntették, és amely végül 15 ember halálával végződött” – mondta Bajović.
Kuzmanović professzor kiemelte, hogy a dokumentációt úgy tették közzé, hogy a nyilvánosságot elárasztották vele, mivel három különböző intézmény publikálta, gyakran egyértelmű jelölések és rendszerezés nélkül, így nehéz volt megtalálni a releváns iratokat.
„Egyetlen építési engedély alatt 101 kilométernyi vasútvonal, 12 állomás és számos objektum rekonstrukciója zajlott, rengeteg kivitelezővel és alvállalkozóval, ami rendkívül bonyolulttá teszi az ellenőrzést és az átláthatóságot. Vannak kínai fővállalkozók, aztán kínai alvállalkozók, majd szerb cégek és azok alvállalkozói. Felmerül a kérdés, hogy miért volt szükség a kínai kivitelezők mellett még két kínai alvállalkozóra is, akik állítólag egyenként 15 százalékos jutalékot kaptak” – tette fel a kérdést Kuzmanović.
Hozzátette, hogy a pénzügyi bírósági vizsgálatnak, amelyben a Jogi és Közgazdasági Kar szakértőinek is részt kell venniük, világosan meg kell állapítania, hogy ki mennyit keresett ezen az ügyön, valamint hogy milyen felelőssége van a szerb kormánynak, az illetékes minisztériumnak és a Szerbiai Vasúti Infrastruktúra állami vállalatnak, amely a vasútállomás rekonstrukciójának finanszírozója és beruházója volt.
