Uram…
Mondja az egyetemista – rendfenntartó annak az embernek, akinek vérzik a szeme és akit pár pillanattal korábban a csendőrség tagja ütött meg.
Valaki odaszól, segítsetek neki.
A férfi, akinek vérzik a szeme, gyors léptekkel elindul az utcán, a diák követi őt egy üveg vízzel.
Uram…
Nincs ennél természetesebb. A férfi megsérült, segítségre van szüksége. Zsebkendő, víz, kéz a vállán, vigasz, felajánlás, hogy hívjanak mentőt.
Uram…
Valamiért a férfi nem figyel a diákra, csak arra törekszik, hogy minél hamarabb eltűnjön onnan.
Kiderül, hogy a férfi rendőr civil ruhában, hogy egy kollégája egyenruhában tévedésből ütötte meg a fejét. Pár perccel később az elnök fotózkodik a vérző rendőrrel és bejelenti, hogy „megverték a bolsevista plénumisták, akik boxerrel ütötték meg”.
Uram…
A rendőr vérző arcán semmilyen érzelem nem látható.
A sérült jelen van.
De nem ő a fontos, hanem csak az a vérző szem. A rendőr csupán egy kiegészítő a sérüléshez, amely fontos az elnöknek.
Pislogj, rendőr, ha már elraboltak.
A másik szemedre.
Az elnök arca határozottságról, szigorról, eltökéltségről árulkodik, hogy megvédje az államot a „bolsevista plénumisták” ellen, akik boxerrel támadnak.
Uram…
Nem tudjuk, hogy a vérző rendőr önként döntött-e úgy, hogy hazudik arról, hogy ki ütötte meg, nem tudjuk, hogy rákényszerítették-e, hogy hallgasson, nem tudjuk, mivel zsarolják, és nem tudjuk, hogy van most a szeme. (Reméljük, hogy felépül.)
De tudjuk, hogy az elkövetkező években, tudjuk, hogy még akkor is, amikor nyugdíjba megy, és unokáknak mesél arról, hogy milyen nehéz és veszélyes volt rendőrnek lenni, sokkal jobban fog fájni neki egy egyszerű, emberi, őszinte, ártatlan és jóindulatú diák segítő szava – mint az a távoli sérülés.
Uram…
PUMPÁLD A JÓLELKŰSÉGET.
PUMPÁLD AZ IGAZSÁGOT.
PUMPÁLD A VÉGÉIG!
Gyorsan kiderült: Rohamrendőr okozott súlyos sérülést egy másik rendőrnek (Videó)
Illusztráció (Mina Delić)
