Képzeljük el, mi lett volna, ha 1848-ban Kossuth vagy Petőfi ezt jelenti ki a történtek előestéjén a Pilvaxban – Dolgozni is kell, nemcsak tüntetni! Még borzasztóbb lett volna, ha Széchenyi vazallusként beáll a császár bólogató szolgái közé – ahogyan most teszi kispásztor a Vučićtyal még kapcsolatnak sem nagyon nevezhető viszonya, azaz iszonya közben -, és nem a forradalom oldalára állt volna.
Mondhatja valaki, nem lehet párhuzamot vonni. pedig kell, mert létezik, 1848-ban meggyengült a császár hatalma, adott volt a pillanat. Most, 2025-ben romban a diktátor rendszere, a józan ész azt diktálja, még nem késő, az itt élő magyar nemzeti közösség beverheti annak koporsójába az utolsó szögeket. Az nem baj, ha e pillanatban az, aki úgy szeretné bemutatni magát, mint az itt élő magyarok megmentője, pedig mindenki tudja, az apja és az ő regnálása úgy kerül majd a történelem lapjaira, ők felelősök a nemzeti közösségünk tagja közül sok ember elüldözéséért.
Hiszem, hogy a még itt található magyarok zöme hogyan fog tenni március 15-én.
Nem a majd 200 évvel ezelőtt történteken keseregni, hanem egy lehetséges jobb élet megteremtésében segíteni.
