Az elmúlt napok világsajtóját egyszerre több fontos téma jellemezte. Újra felmerültek a Netanjahu izraeli miniszterelnök elleni vádak. Hongkong helyzetét elemezték öt évvel az úgynevezett nemzetbiztonsági törvény hatályba lépése után. Újabb politikai válság Thaiföldön, ahol a miniszterelnököt bíróság függesztette fel. Az Egyesült Államok leállítja fontos fegyverrendszerek szállítását Ukrajnába. Az ENSZ Spanyolországban rendezett fejlesztésfinanszírozási konferenciát, ahol az USA Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének a feloszlatása aggasztotta a résztvevőket, hiszen a USAID (United States Agency for International Development) világszerte fontos szerepet játszott humanitárius segítségnyújtásával – ami azonban szálka volt Trump szemében, aki egyértelműen Amerika nemzetközi megítélésének a tönkretételén munkálkodik, miközben azt ismételgeti, hogy mostantól – és pont őmiatta – kezdik „újra tisztelni” Amerikát (talán a magyar hatalomra gondolhatott, mert éppen a minap hazudott egy jó nagyot Schmitt Mária terrorháziasszony-főigazgató a USAID tevékenységéről – szerk. megj.) – Átlapoztuk a világsajtót Buenos Airestől Frankfurtig és Washingtontól Tokióig.
ENSZ-konferencia a nemzetközi fejlesztésről
Az amerikai fejlesztési segélynek már csak maradványai vannak, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Évtizedek óta fehér élelmiszerzsákokat osztanak szét a világ válságövezeteiben. Ezeken jól látható a »USAID« felirat, alatta pedig az áll, hogy »Az amerikai néptől«. De az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége most megszűnik létezni. Legalábbis független intézményként. Keddtől kezdve az elmúlt hónapok megszorításai után a megmaradt erőforrások a külügyminisztérium alá kerülnek. A USAID egykor több mint tízezer alkalmazottjából és alvállalkozójából csak tizenöt marad. De mi marad abból a szervezetből, amelyet John F. Kennedy alapított az Egyesült Államok világban való megítélésének javítása érdekében?
Régóta folynak a megfontolások a külföldi segélyeknek a külügyhatáskörébe való utalásáról, és nem csak az Egyesült Államokban. Nagy-Britannia és Ausztrália is már megtette ezt. Az Egyesült Államokban azonban eddig nem történt meg, részben azért, mert a szervezetet a Kongresszus 1998-ban független ügynökségként iktatta törvénybe.
De Donald Trump elszántságának és Elon Musk aktív támogatásának köszönhetően ennek most vége. Az új elnök már január 20-án, beiktatása napján rendeletet írt alá, amivel a USAID összes finanszírozását befagyasztotta 90 napos „ellenőrzés” idejére. Már az is jelentős hazai és nemzetközi figyelmet keltett. A reakció még intenzívebbé vált a következő napokban, amikor az akkor újonnan létrehozott, a világ leggazdagabb embere, Elon Musk által vezetett Kormányzati Hatékonysági Hivatal (DOGE – Department of Government Efficiency) is a USAID ellen fordult.
[…] A USAID-el szembeni kritika teljesen jogos volt, és nem csak az utóbbi években. Nem mindig volt világos, hogy az ügynökség valóban eléri-e céljait, és hogy az elköltött dollárok javítják-e Amerika hírnevét világszerte. Az ügynökségen belül és körülötte olyan bürokrácia alakult ki, amely késleltette, ha nem is akadályozta meg teljesen a reformokat. A republikánus ellenzék által a Biden-kormány alatt az USAID-vel szemben megfogalmazott kritika azonban elsősorban a politikailag kedvezőtlen célokat szolgáló projektekre összpontosított.
A Trump-adminisztráció megragadta az alkalmat, hogy fellépjen az USAID ellen. Ezzel egy évtizedek óta létező fejlesztési segélyrendszert ontott ki. A hidegháború alatt például a latin-amerikai akciók az Egyesült Államok egy másik arcát mutatták meg a lakosságnak és javították az Amerikával kapcsolatos hozzáállást. Való igaz, hogy voltak hátsó szándékok is. Az Egyesült Államok hosszú ideig a legnagyobb nemzetközi segélyadományozó volt: 2023-ban 68 milliárd dollárt (körülbelül 63 milliárd eurót) költött nemzetközi segélyekre.
Marco Rubio külügyminiszter szenátori ideje alatt az amerikai külföldi segélyek határozott támogatója volt. 2012-ben azt mondta: »Mindig keresnünk kell a módját annak, hogy a USAID és a humanitárius segítségnyújtás révén bővítsük befolyásunkat a világ minden régiójában.« Ez a véleménye mára nem maradt érvényes, miután a korábbi Trump-kritikus Rubio beleolvadt a MAGA [Make America Great Agaian azaz Tedd újra naggyá Amerikát] táborba. Röviddel hivatalba lépése után, január 24-én Rubio elrendelte az USAID alkalmazottainak a felfüggesztését és a kiadások befagyasztását. Ezt követően csak a »létfontosságú programok« esetében engedélyezett kivételeket.
[…] Ahogy a New York Times nemrégiben beszámolt róla, Rubio márciusi bejelentését követően beindult a színfalak mögötti próbálkozás. Befolyásos emberek megpróbáltak bizonyos programokat mentesíteni a megszorítások alól. Így például George W. Bush volt elnök az általa indított AIDS-megelőző program megmentését szorgalmazta. A kongresszus tagjai is felhívták a külügyminisztériumot. A lap arról számol be, hogy januárban több mint 6.000 programot támogatott az USAID. Ezeknek a programoknak az értéke 120 milliárd dollár volt. Május elejére valamivel kevesebb mint 900 program maradt, amelyek értéke közel 70 milliárd dollár volt. 580 program humanitárius segélynyújtás, 167 egészségügyi vonatkozású, és 65 állítólag a következőkkel foglalkozik: 79 a gazdasági helyzet javításával, 79 pedig más területekkel.
Ezek a számok azt mutatják, hogy a USAID megszüntetése ellenére az Egyesült Államok nem hagyott fel teljesen a fejlesztési segélyekkel. Miközben a programok száma drasztikusan csökkent, és a felhasznált erőforrások is csaknem felére csökkentek, a márciusi mianmari földrengés után például az annak az országnak nyújtott segélyeket még növelték is. Állítólag a Trump-adminisztráció át akarja strukturálni és újrafókuszálni a külföldi segélyeket. A külügyminisztériumhoz történő átcsoportosítás hasznosabbá teszi azokat a kormányzat céljai szempontjából. Az azonban nem világos, hogy a források a jelenlegi szinten maradnak-e, mivel a Külügyminisztérium is súlyos megszorító intézkedések alatt áll.
[…] Most hivatalosan is feloszlatják az USAID maradványait. Washingtonban emlékeztető sem marad az ügynökségre. A nevét hónapokkal ezelőtt eltávolították a Ronald Reagan épületről. Az épületben 99 olyan USAID-alkalmazott és -vállalkozó emlékműve állt, akik az ügynökségnél dolgozva vesztették életüket. A Trumpo-csapat még ezt is eltávolította. Állítólag új helyet keresnek neki a külügyminisztériumban” – ahol már csak a bennfentesek láthatják, tesszük hozzá.
A Buenos Aires-i La Nación című konzervatív-liberális napilap így vélekedik:
„Sevillában több mint 150 ország képviselői vitatkoztak csütörtökig arról, hogyan lehetne helyrehozni a Donald Trump által okozott károkat. Az USA eddig a globális fejlesztési segélyek mintegy 40 százalékát biztosította, és amit Trump felesleges kiadásnak tartott, azt évtizedek óta a szegénység elleni küzdelemre, a betegségek felszámolására, az emberkereskedelem elleni küzdelemre és a liberális demokrácia megerősítésére fordították. Sevilla most lehetőséget kínál arra, hogy lerakják a nemzetközi fejlesztési segélyek új rendszerének alapjait, amely – valljuk be – már nem számíthat az USA-ra. De az együttműködés nem az alamizsnák vagy a nyomásgyakorlás eszköze, ahogy azt Trump hiszi, hanem erkölcsi kötelezettség, amelyből mindenki profitál: végül is a mai kétségbeesett emberek a holnap migránsai vagy fegyveres harcosai lehetnek.”
A sevillai találkozóra utalva a madridi El Mundo című közép-jobboldali napilap megjegyzi:
„Az USA meg sem jelent a találkozón. Trumpnak csökkentenie kell országa fejlesztési segélyeit, hogy betartsa kampányígéretét, miszerint Amerikát majd újra naggyá teszi. A világ ma sokkal rosszabb helyzetben van, mint tíz évvel ezelőtt, amikor kitűzték a fejlesztési célokat. Olyan célokat, amelyeket nem lehet finanszírozni az egység szimbolikus megnyilvánulásával. Ehhez több forrásra van szükség, mert – ahogy António Guterres, az ENSZ főtitkára mondta: »A finanszírozás a fejlődés motorja.« És ez a motor, amely soha nem működött különösen jól, most teljesen leállt.”
Netanjahu nyomás alatt
Netanjahu izraeli miniszterelnökre egyre nagyobb nyomás nehezedik otthon. „Vajon meg tudja-e őt menteni Trump amerikai elnök?” – teszi fel a kérdést az isztambuli Yeni Şafac című konzervatív iszlamista, Erdogan kormányához közel álló napilap:
„Netanjahu börtönbüntetéssel néz szembe Izraelben és mindent feláldozna saját megmentéséért. Trump »nagy hősnek« nevezi Netanjahut, pedig ő számos palesztin gyermek haláláért felelős. Trump ennek ellenére kegyelmet követel Bibinek. Ellenkező esetben elakadhat az a több milliárd dollár, amelyet Amerika évente költ Izrael védelmére és támogatására. Trump a leggyengébb pontján találta el Izraelt. Amnesztiaüzenetei és Netanjahu válaszai arra utalnak, hogy ezt a kérdést esetleg együtt vitatták meg. De az izraeliek jelentős része egyszerűen csak azt akarja, hogy megszabaduljon Netanjahutól.”
A Rámalláh-i Al Ayyam című kormánypárti palesztin napilap az amerikai elnök indítékait találgatja:
„Ha Trump most kegyelmet követel Netanjahunak, azt kevésbé személyes szimpátiából teszi, mint inkább azért, hogy kiszabadítsa az izraeli miniszterelnököt szélsőjobboldali koalíciós partnerei karmai közül. Trump feltételezi, hogy az izraeli jobboldal által a Közel-Kelet megváltoztatásáért vívott kétéves háború véget ért. De ez csak akkor lehetséges, ha koalíciós partnerei és az izraeli igazságszolgáltatás nyomása nem kényszerítik Netanjahut a háború folytatására. Végső soron Netanjahu is ezt akarja. Összességében egyértelmű, hogy az USA és Izrael nagyrészt ugyanazt akarja.”
A Netanjahu ellen felhozott vádak fényében a Jerusalem Post című, 1932-ben alapított közép-jobboldali konzervatív napilap a következő javaslatot teszi:
„Létre lehetne hozni egy állami vizsgálóbizottságot, amely kivizsgálná az október 7-i felkészülési időszakban elkövetett hibákat – nem azért, hogy kit hibáztasson, hanem azért, hogy biztosítsa, minket soha többé ne érjen meglepetés. Az ország igazi győzelme lenne, ha a miniszterelnök hivatalosan is kijelentené, hogy nem indul a következő választásokon.”
Hongkong helyzete
Hongkong Kína Különleges Közigazgatási Területe. Öt évvel a nemzetbiztonsági törvény elfogadása után a helyi Ta Kung Pao című állami napilap így összegezi a helyzetet:
„A politikai tájkép átalakult, így a városban tapasztalható nyugtalanság a múlté, és a kínaellenes elemek már nem okozhatnak pusztítást. Eközben a külföldi befektetők visszanyerték bizalmukat a nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi központunkban. Nem lehet arról beszélni, hogy a törvény veszélyeztetné a hongkongi állampolgárok emberi jogait és szabadságát. Valójában az elmúlt öt évben embereket csak kis számban vettek őrizetbe, ami bizonyítja, hogy a törvény kellő elrettentő hatással bír.” (Nemzetközileg elérhető adatok szerint ez jókora csúsztatás: A törvény életbe lépése óta ugyan mindössze 320 politikai letartóztatott volt, csakhogy az előtt lefolyt egész éves tüntetések alatt több mint tízezer embert vettek őrizetbe – szerk. megj.)
A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja pedig ezt írja erről:
„Hongkong, amelyet egykor »Ázsia gyöngyszemeként« és a szabadság uralkodásának helyeként ünnepeltek, már nem létezik. Az elmúlt öt évben több mint 330 embert tartóztattak le. A Szociáldemokraták Ligája pártjának június végi feloszlatásával gyakorlatilag minden demokratikus erő megsemmisült. A helyzet egyre rosszabb. A nemzetközi közösségnek nem szabad többé némán elnéznie Hszi Csin-ping kommunista vezetésének kizsákmányolását, aki autoriter módszereivel megfosztotta Hongkongot a szabadságától. A tokiói kormánynak is sokkal hangosabban kellene fellépnie ez ellen.”
Bírói puccs Thaiföldön
A sanghaji Wenhuibao című állami lap a thaiföldi válságról tudósít:
„Úgy tűnik, hogy a thai kormányfő politikai karrierje véget ért, miután az Alkotmánybíróság felfüggesztette pozíciójából. A Thaksin klán harmadik miniszterelnökeként Paetongtarn Shinawatra a remény jelzőfényének számított, de még a bűnbánó bocsánatkérése sem lesz képes megállítani az ellene gyülekező vihart. Attól tartanak, hogy Thaiföldre ismét viharos idők várnak. Ez kihat a mélyen megosztott ország belpolitikájára, de a Kambodzsával folytatott fortyogó határvita fényében a külpolitikára is. A konzervatív táborban most már megfigyelhető, hogy egyre szélesebb front alakul ki a befolyásos Thaksin család ellen. A kormánykoalíció érezhetően omladozik, és már egy katonai puccs sem zárható ki.”
A tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított, reggel 5,1 millió és este 1,55 millió kiadású, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő közép-baloldali, liberális napilapja ezt írja erről:
„A bíróság ezúttal is parlamenti határozat nélkül rendelte el a miniszterelnök felfüggesztését, amit »bírói puccsnak« tekintenek. A kormánykoalíció drasztikusan veszít a lakosság támogatásából. Több hónap telik el, mire egy végleges ítélet születik majd. Egy valószínűleg elkerülhetetlen politikai vákuum súlyosan sújthatja Thaiföldet. Az ország gazdasága amúgy is szenved. Thaiföldnek ezért most stabil politikai feltételekre van szüksége.”
Az USA leállítja fontos fegyverrendszerek szállítását Ukrajnába
A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap megjegyzi:
„Az ukrajnai háború és az Izrael és Irán közötti konfliktus kétségtelenül megterhelte az amerikai fegyverkészleteket. Az amerikai kormánynak igaza van, amikor hangsúlyozza Amerika saját sebezhetőségét. De a kritikus fegyverrendszerek Ukrajnába történő szállításának felfüggesztése most, hogy Oroszország erősödik, pusztító és visszafordíthatatlan következményekkel járhat. Az Egyesült Államok, európai szövetségesei és a világ kevésbé lesz biztonságban, ha Oroszország győztesen kerül ki agresszív háborújából. Ha Oroszország győz, az nem az ukrán elszántság hiánya miatt lesz. Az az amerikai kishitűség miatt lesz.”
A párizsi Libération című közép-baloldali, Jean-Paul Sartre és Serge July által alapított napilap így magyarázza ezt:
„Érthető lenne kevesebb fegyver szállítása, ha legalább a diplomácia lenne aktív. De míg Izrael Irán elleni háborúja napok óta eltereli a figyelmet, és a Gázai övezetben kötött tűzszünet most az egyetlen téma az amerikai kormányzat napirendjén, az ukrán front általános közönytől szenved. De a tétlenség azt jelentené, hogy hagyjuk Vlagyimir Putyint győzni. Az orosz elnök tudja, hogy a felőrlő háború az ő javára fog véget érni. Zelenszkij ukrán elnöknek szüksége van a Nyugat nyílt támogatására. Azonban most nem sok várható az Ovális Iroda elfoglalójától. Azért az európaiakon múlik, hogy védőfalat építsenek, és kifejezzék hajlandóságukat a konfliktus befejezésére – az ukránok számára elfogadható feltételek mellett.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
