Közhelyként hathat, hogy a kínai jelenlét nagy Szerbiában. Infrastrukturális beruházások, gazdasági projektek, a két ország szoros kapcsolatai jelzik a kelet-ázsiai állam jelenlétét déli szomszédunknál. De hogy kerül Kína Szerbiába, egyáltalán melyek azok a projektek, amelyekben Peking részt vesz és miért? A balk.hu cikke erre keresi a választ.
Kína szerbiai térnyerését sokan a Vučić-érához kötik, amelyben nyilvánvalóan van igazság is, ugyanakkor az első kínai gazdasági tapogatódzások korántsem 2012 után történtek.
Az első ilyen és kiemelten fontos eleme a két ország kapcsolatainak még a 2009-es stratégiai partnerség, amelyet Boris Tadićék írtak alá Pekinggel. A másik ilyen esemény pedig a 2012-es 14+1 (korábban 17+1 és 16+1) együttműködés, amelyben kelet- és közép-európai államok vettek részt.
Kína a régióban
A washingtoni székhelyű Center for Strategic and International Studies 2020-as elemzésében több, mint 140 olyan projektet azonosított, amelyben Kína érdekelt volt a régióban.
Ezen projektek túlnyomó része Szerbiában valósult meg.
A kínai ZiJin Mining Group 2018-as befektetése a szerbiai Bor rézbányájában nem csupán gazdasági tranzakciónak tekinthető, hanem a szerb–kínai gazdasági kapcsolatok egyik legmarkánsabb példájának is.
A Borban található bányászati komplexum – hivatalos nevén RTB Bor – a volt Jugoszlávia legnagyobb réz- és nemesfémtermelője volt, ám az 1990-es évektől kezdve fokozatosan leépült, a szerb állam pedig több mint egy évtizeden keresztül próbálkozott a privatizációjával.
A 2000-es évektől a szerb kormány több külföldi befektetővel is tárgyalt: előbb a román Cuprom, majd az osztrák A-TEC, végül egy orosz érdekeltségű vállalat is részt vett a tenderfolyamatokban – ezek azonban mind eredménytelenül zárultak. Ebben a helyzetben vált meghatározó szereplővé a kínai állami hátterű ZiJin Mining Group, amely 63%-os részesedést szerzett a vállalatban. A megállapodás értelmében a ZiJin több mint egymilliárd dollár értékű beruházást vállalt, amely a bányaüzemek és a kohó korszerűsítését, bővítését, valamint új létesítmények építését is magában foglalja.
Emellett kötelezettséget vállalt legalább 5000 munkahely fenntartására a térségben. A fejlesztések gyorsan kézzelfogható eredményeket hoztak: 2019-re az RTB Bor Szerbia ötödik legnagyobb exportőrévé vált, 340 millió euró értékű kivitelével.
Fontos azonban megemlíteni, hogy a kínai projektek esetében rendszeresen felmerülnek környezetvédelmi aggályok. Több esetben kritika érte a kivitelezéseket az átláthatóság és a fenntarthatóság hiánya miatt.
Mi a helyzet máshol?
Na de mit mutatnak más projektek? A szendrői (Smederevo) acélmű esete jól példázza, hogyan vált Kína kulcsszereplővé más stratégiai ágazatokban is. Az üzem Szerbia egyik legnagyobb ipari létesítménye, amely már az első világháborút megelőzően is működött, és a jugoszláv nehézipar fontos szereplője volt. A 2000-es évekre azonban az elavult infrastruktúra és a globális acélpiaci változások miatt fokozatosan veszített versenyképességéből.
2003-ban az amerikai U.S. Steel vásárolta meg az üzemet, amelyet egy ideig sikerrel működtetett, ám a 2008-as pénzügyi válság után a piaci környezet drasztikusan romlott. 2012-ben az amerikai vállalat jelképes összegért – 1 dollárért – adta vissza az üzemet a szerb államnak.
Az ezt követő években több privatizációs kísérlet is kudarcba fulladt, majd a kínai Hebei Iron and Steel Group (HBIS) 2016-ban jelent meg a színen, és 46 millió euróért megvásárolta a gyárat. A kínai állami hátterű vállalat Hesteel Serbia néven alakította újjá az üzemet, és vállalta annak modernizálását, a munkahelyek megtartását, valamint a termelés újraindítását.
Az eredmények hamar jelentkeztek: 2020-ra az üzem több mint 2 millió tonna acélt termelt évente, és közvetlenül vagy közvetve több ezer embernek adott munkát.
Az ár?
Kilógnak a sorból azok az infrastrukturális beruházások, amelyeknél Kína már nem egy problémamegoldóként, hanem alapvetően az első megvalósítóként jelenik meg, legyen szó akár a belgrádi körgyűrűről vagy éppen a szintén belgrádi Pupin hídról, és nem utolsó sorban a Budapest–Belgrád vasútvonal szerbiai szakaszáról, amely szorosan illik Kína stratégiájába.
A kínai jelenlét már messze túlmutat a gazdasági beruházásokon: politikai, technológiai és diplomáciai dimenziókban is erősödik Peking befolyása. Kiemelkedő szerepet játszanak ebben az infrastrukturális fejlesztések, valamint a kínai technológián alapuló „Safe City” biztonsági rendszer bevezetése, amely arcfelismerő kamerák és digitális megfigyelés révén új szintet jelent a két ország kapcsolataiban.
A Center for Strategic and International Studies jelentése hangsúlyozza a kínai beruházásokkal kapcsolatos problémákat is: a transzparencia hiányát, a környezetvédelmi és munkajogi aggályokat, illetve azt, hogy ezek a projektek gyakran közbeszerzés nélkül, kínai kivitelezőkkel és munkásokkal zajlanak.
A politikai feltételek hiánya – amit a szerb vezetés érthető szempontból előnyként él meg – hosszú távon eltávolíthatja Szerbiát az Európai Uniótól. Mindez arra utalhat, hogy Kína nemcsak gazdasági, hanem normatív alternatívát is kínál a térség országainak.
Köszönjük, Hszi testvére, írja szerbül, és némileg árnyaltabban kínaiul: Köszönjük, Hszi nagy testvér. A köszönetet a rezsimhű Informer rebegte el (Fotó: X platform)
