„A mi közösségünk nem vett részt ebben az önpusztításban és ámokfutásban. A mi intézményeink működnek.” (Pásztor Bálint, 2025. augusztus 16., Palics)
Eddig az idézet, de lehetett volna sokkal több csúsztatást, féligazságot, sőt hazugságot is idézni P. Bálinttól. Nincs rá gyomrom. Alapállásban: vagy tényleg ennyire hülye és elbizakodott, hogy nem látja a valóságot maga körül, vagy játssza az eszét, és mindenki mást néz hülyének. Harmadik verzió nincs. Önökre bízom a választást.
Pásztor: A mi közösségünk nem vesz részt ebben az ámokfutásban
Minden hatalommal, amely saját keretein belül fékek, ellensúlyok és társadalmi kontroll nélkül uralkodik (ahogyan az a Balkánon szokás már évszázadok óta) az a baj, hogy idővel teljesen elveszíti a kapcsolatát nemcsak a néppel, melyet ural, hanem a valósággal is. Saját világába burkolódzva, saját maga teremtette környezetben éli világát, és nem szereti, ha valaki, vagy valakik, vagy valami kizökkenti ebből. Megteremti saját értékrendjét és aszerint él. Elhiteti (elsősorban) magáról, hogy demokratikus, a népet szolgáló és neki jót akaró politikát folytat és így is uralkodik. Az eltorzult értékrendek azonban ezt már nem teszik lehetővé, ahogy mondani szokás, elszaladtak velük a lovak.
Így van ez Bálinttal és a VMSZ-szel is.
Onnan indulnak ki, hogy az itteni magyarság szolgálatában állnak, nekik akarnak jót… miközben teljes körű uralmuk alatt, az elmúlt 10 évben 70 000 magyar lélek hagyta el Szerbiát. Több mint két teljes óbecsei község a falvakkal együtt. Az anyagi támogatás, melyek Magyarországról jönnek, annak a szolgálatában állnak, hogy biztosítsák a vajdasági magyar szavazatokat a magyarországi választások alkalmával.
Ha észrevették, a VMSZ mindig más tollával dicsekszik. Ez a pénz a magyar és az EU-s adófizetők pénze.
Láttak-e az elmúlt 10-15 évben egy olyan projektet is, melyet a szerb kormánynál dolgozott ki számunkra a VMSZ? Láttak-e? Pedig a VMSZ egy Szerbiában bejegyzett politikai szervezet. Már több ciklus óta (2012) a szerb kormányzásban résztvevő pártról van szó.
Térjünk vissza az idézethez.
Feltennék két kérdést Pásztor Bálintnak:
- Bálint, ti, ugye, minden évben megemlékeztek az 1848/49-es forradalom és szabadságharcról?
- Bálint, ti, ugye, minden évben megemlékeztek az 1956-is forradalomról?
Főt hajtatok a hősök előtt, akik saját életüket áldozták a magyar szabadságért, az elnyomás, despotizmus elleni harcban. Akik akkor szembeszálltak a hatalommal, azok hősök voltak. Volt jövőképük, volt lelkül, szívük, akaratuk és főleg bátorságuk szembeszállni a zsarnokkal. Megtették, habár tudták szívük mélyén, hogy ezt a harcot akkor és ott, nem lehetett megnyerni… mégis mentek és végigcsinálták. Tisztelet érte!
177, illetve 69 évvel később egy országban, ahol, a hatalom szerint demokrácia, a nép szerint despotizmus, korrupció uralkodik, ahol emberéletekben mérik a garázdaság gyümölcsét, ahol az intézmények már régen nem működnek normálisan, ahol az állam nem végzi feladatát, ahol mi mindannyian (a komplett VMSZ-szel együtt) élünk, a társadalom legfiatalabb, gondolkodó, értelmiségi része, az egyetemisták, azt mondták: ELÉG EBBŐL! Nem akarnak külföldre vándorolni, hanem saját országukat szeretnék rendbe hozni. A polgárok csatlakoztak hozzájuk. Immár kilenc hónapja…
Mindannyian tudjuk, látjuk mi történik nap mint nap. Aki nyitott szemmel jár-kel, annak nem nehéz megérteni a dolgokat.
A hatalom úgy reagál, mint ahogyan az várható volt. Félti a hatalmát. Ennek érdekében mindent megtesz. Szerbia, sajnos nem azok közé az országok közé tartozik, ahol bármikor is működött a jogállam. Ahol a rendőr(ség) az alkotmányos rend, jog helyett a hatalmon lévő pártot védi. Ahol a rendőrség kötelékében megjelent Sturmabteilung (SA) legények, vagyis a rohamosztag veri a gyerekeket, nőket, időseket. Nap mint nap.
Bálint, te ezeket az egyetemistákat, fiatalokat, polgárokat ámokfutóknak, anarchistáknak, önpusztítóknak nevezed. A hatalom karosszékéből nézve neked azok.
Mit gondolsz, mi a különbség a belgrádi, újvidéki, niši és még sorolhatnánk srácok és a pesti srácok között? Vajon, ha találkoznának, megölelnék-e egymást, vagy egymásnak ugranának?
Mit gondolsz, mi a különbség Petőfi Sándor lánglelke, forradalmi hevülete, és a belgrádi, újvidéki, niši… fiatalok érzelmei között? Vajon megértenék-e egymást?
Erre válaszolj, Bálint…
Ha majd október 23-án, március 15-én, illetve október 6-án főt hajtasz az előbbiek emléke előtt, vajon nem félsz attól, hogy az istennyila beléd csap, mert a mai a fiatalokat, akik ugyanazokért az értékekért küzdenek, ámokfutónak, anarchistának, önpusztítónak tartod. Kettős mércédet örökölted. Tudom. Nem is lehetsz más, de nem is akarsz más lenni. Neked így jó. Nekünk viszont nem.
Knézi Péter
