A meglepetések napjait, heteit, sőt hónapjait éljük. Még a politikai újságírás veteránjai – magamat, ha nem tűnik dicsekvésnek, ide sorolom – is meglepetéssel értesülnek egy-egy hírről. Azt már teljes mértékben megszoktunk, hogy kilenc hónapja napi gyakorisággal az utca eseményeivel kezdődnek az összefoglalók, a hírműsorok, amelyek hol kisebb, hol nagyobb tiltakozásokról szólnak.
Hol az emberi jogokat kérik számon a tüntetők, hol a környezetbarátok kifogásolják, hogy a hatalom bitorlói el akarják kótyavetyélni természeti szépségeinket, egészséges életkörnyezetünket, hol a közalkalmazottak tiltakoznak, mert egyre nehezebben élnek meg a minden idők legjobb béreinek kikiáltott fizetéseikből, hol a parasztok keveslik a termények árát, hadd ne soroljam tovább. Útzárlatokhoz igazítjuk munkánkat, tervezett útirányunkat, ügyvédek sztrájkjaikhoz peres ügyeink rendezését, iskolaévek kezdetét és befejeztét, hadd ne soroljam tovább. Mert aranykorba születtünk bele.
Erőszak – egyes médiában semmi, másikban túl sok
Zajlott ez viszonylag békésen, úgy visszamenőleg két héttel ezelőttig. Akkor, hogy mi történt a fejben, azért az egyes szám, mert itt minden lényeges dolog egy fejben dől el, tehát mi ütött bele és mi nem, az erőszakszervezetek, meg az álerőszakszervezetek, amelyeket csak verőlegényekként szoktak emlegetni, megkezdték a tiltakozók verését.
Nem minden televízióban lehetett látni azoknak a valjevói földön fekvő fiataloknak a félholtra verését, amelyet másik televíziókban még az ellenzéki beállítottságúak számára is túl sokszor ismételtek. Szerintem nem jó, ha az ilyen képek tartósan az agyakba rögződnek. Azt sem mutatta minden televízió nagy előszeretettel, hogyan válik kínzókamrává a rendőrség egyik helysége. Fiatalok a földön térdelve arccal a fal előtt „szánják-bánják bűneiket”.
Ahogyan az sem szerepelt a legvéresebb szájú TV tulajdonos szövegében, hogy az egyik rendőrparancsnok nemi erőszakkal fenyegetett egy fiatal leányzót. Az viszont igen, hogy korábban meztelen képek készültek róla. Amit, az internet korában bosszúpornónak neveznek és őszre Szerbiában is büntetendő cselekedetnek fog számítani. Egyelőre azonban fegyver a hatalom kezében. Mint ahogy megfélemlítési eszköz az államfő bejelentése, hogy napokon belül olyan intézkedéseket vezet be, amilyenekre eddig nem volt példa.
Tárgyalni – lehet, de csak választási kampányban
Hogy a legnagyobb meglepetésre pár nap múlva bejelenti: tárgyalni szeretne az egyetemistákkal. A válasz az volt, szívesen ütköztetik véleményüket az elnökkel egy választási kampány keretében. Ez lenne a szemmel látható, kézzel tapintható társadalmi válság politikai rendezése: egy rendkívüli választás kiírása, amit már hónapok óta kérnek az egyetemisták. Ugyanazok, akiket korábban ő meg hű politikai csatlósai, és a magukat újságírónak nevező propaganda mesterei is néhány nappal még terroristáknak neveztek. A valósághoz ragaszkodó újságokat pedig „megszálló médiaplatformoknak”. Meg is nevezte őket: az N1 TV-re meg a Nova S televízióra gondolt – mondotta. De hasonló véleménnyel van a Danas napilapról, akárcsak a Vreme meg a Radar hetilapról is. Nem szoktam az újságokat név szerint említeni, de ha az államfő, a parlament elnöke, meg a rezsimhű sajtótermékek, elektronikus médiumok ilyen gyakran teszik, akkor a Szabad Magyar Szó is megteheti, sőt meg is kell tennie.
Megoldások – az elnök esete az iratmegőrző dobozzal
Azt mondtam az imént, hogy a politikai megoldást, a választások kiírást elvetette. Legalábbis eddig. A jogi megoldást, az újvidéki állomás előtetőjének a leszakadása felelőseinek megnevezését több mint nyolc hónapja elveti. Illetve volt egy magabiztosnak mutatkozó próbálkozás, amikor több iratmegőrző dobozt mutogatott, azt állítva, az összes, az újjáépítésre vonatkozó papír bennük van. Kiderült, nem mondott igazat. Akkor sem. Mint számtalan más esetben. Ezért válaszoltak a diákok, meg a tiltakozó polgárok, merthogy azt is mondta, nem csak az egyetemistákkal, hanem más, kormányellenes tüntetők képviselőivel is hajlandó még televíziós vitát is folytatni. Gondolom én, az általa választott televízióban az általa kijelölt műsorvezetővel. Meg benne van ebben az ajánlatban az is, előre tudta, hogy ilyen körülmények között elutasító választ kap.
Magam sem vállalnám, hogy nyíltan beszélgessek egy olyan emberrel, akinek hatalma korlátlan. Csak emlékeztetnék arra, hogy a miloševići korban tájékoztatási miniszterként olyan tájékoztatási törvényt hozott, ami komoly büntetéseket rótt ki azokra, akik megkapargatták a felszínt és nemcsak a hatalom szájízének megfelelő módon kommunikáltak. Az állam elnökének egyszerűen nem célja, hogy kiderüljön az igazság. És ezt nem is tagadja. Pontosabban nem győzi hangsúlyozni, hogy egyetlen erő mozgatja, ez pedig Szerbia jövője. Holott látja, tudja mindenki, hogy csakis saját érdeke vezérli. Mint mondottam, eddig visszautasította a jogi meg a politikai megoldást is. Maga kereste az utcait. Ez a tárgyalásokra való felhívás számomra azt jelenti, rájött, hogy most már nem olyan biztos az erőszak bevetése. Ennek persze több oka lehet, nem most kell keresni a választ, megmutatkozik az magától is.
Ígéretek – „Eszemben sincs, hogy elnökjelölt legyek”
De nem csak tárgyalásokat kínált fel. Azt is ígérte, csökkenti az alapvető élelmiszerek árát, és közölte, kedvezőbb kamatokat adnak a bankok. Ha az imént említett sajtótermékek nem számolnának be az egyre dráguló árakról, az egyre nehezebb életkörülményekről, az itteni polgár továbbra is csak azt hallaná, Szerbia aranykorát éli, ilyen okos, megfontolt és bölcs emberek soha nem vezették az országot. Ha lehetne, biztosítani kellene nekik a hallhatatlanságot mert akkor előbb-utóbb ez az ország lenne a példakép az egész világon. De sajnos, erre még a mindenható ember sem képes. Az az egy. Ezért nem is ígéri. Most már azt sem, hogy sohasem jelölteti magát az elnöki tisztségre. Mint tette volt 2016 júniusában.
„Nem jelöltetem magam az ország elnökének. Eszembe sincs, hogy elnökjelölt legyek.” (Aleksandar Vučić 2016. július 23., Tanjug).
Hadd idézzem minapi kijelentését is:
„Nem vagyok diktátor, többé nem jelöltetem magam – eszembe sincs megváltoztatni az alkotmányt azért, hogy ezt harmadszor is elnök lehessek.” (Aleksandar Vučić, 2025. augusztus 13., Informer).
Tegyük hozzá, a kormányfői poszt sem kutya! Majd meglátjuk. Megvárjuk.
Öreg Dezső
_____________________________________________________
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
