A párizsi büntetőbíróság precedenst teremtve öt év börtönbüntetésre ítélte a 2007 és 2012 között hivatalban lévő francia elnököt, akinek teljes neve Nicolas Paul Stéphane Sarközy de Nagy-Bocsa és apai ágon magyar származású jobboldali politikusként tevékenykedett. Hogy az apja hogyan került Franciaországba, legálisan vagy illegálisan, az pillanatnyilag nem világos. – Átlapoztuk a világsajtót Prágától Madridig és Párizstól Budapestig.
A Sarkozy-ügy: hogyan mérgezik a demokratikus értékeket? – teszi fel a kérdést a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap és így válaszol:
„Francia mércével mérve ez a korrupciós per példa nélkül áll. A demokráciák világában csak olyan személyiségek elleni perekhez hasonlítható, mint Silvio Berlusconi [több mint 9 évig volt Olaszország miniszterelnöke, akit hét év börtönre ítéltek kiskorúak prostitúcióra való kényszerítése miatt és négy év börtönre adócsalás miatt; Orbán Viktor első szövetségese volt Nyugat-Európában], Alehandro Toledo [volt perui elnök, akit 20 évi börtönbüntetésre ítéltek korrupció miatt] vagy Jacub Zuma [Dél-Afrika elnöke, akit félmillió dollár büntetésre, majd 15 hónap börtönbüntetésre ítéltek a bíróság megsértése miatt]. A tizenegy vádlott közül egy elnök és három miniszter volt. Tegnap a legkiemelkedőbbet öt év börtönbüntetésre ítélték (közvetlen bebörtönzéssel): a párizsi büntetőbíróság bűnösnek találta Nicolas Sarkozyt. Az ítélet szerint az akkori belügyminiszter a 2007-es elnökválasztási kampány előtt »korrupciós paktumot« kötött Moammer al-Kadhafi líbiai diktátorral: milliós nagyságrendű illegális támogatást fogadott el a líbiai diktátortól a remélt választási győzelem utáni kártérítésért cserébe.
Ez Sarkozyt azok közé a személyek közé sorolja, akiket ő maga is elítélt belügyminiszterként (2002 és 2007 között), majd elnökként (2007-től 2012-es megbuktatásáig): a visszaeső tettes. Őt már korábban három év börtönbüntetésre ítélték az úgynevezett Bizmut-ügyben: 2014-ben egy magas rangú igazságügyi tisztviselőnek monacói állást ígért annak a cserébe, hogy információkat nyújtson az ellene folyó nyomozások állásáról. Az úgynevezett Bygmalion-botrányban Sarkozyt első és másodfokon is egy-egy év börtönbüntetésre ítélték: a hivatalba lépésre váró jelölt és csapata több mint 90 százalékkal túllépte a kampányfinanszírozásra maximálisan megengedett összegét – és hamisított számlákat nyújtott be az ügy eltussolása érdekében. Az ügyben még várat magára a semmítőszék (ítéletet törlő bíróság egyes országokban) döntése.
De nemcsak Sarkozy ismételt elmarasztalása – olyan bűntényekért, amelyeknek következményeit a média szereti »igazságszolgáltatási problémaként« trivializálni – mérgező hatású a demokráciára. Sarkozy már jó két évtizede aláássa a köztársaság alapvető értékeit. Az igazságszolgáltatási rendszerben a politikus bevezette a visszaeső tettesek minimális büntetését. Ez ellentmond az egyénre szabott ítélethozatal elvének, de Sarkozy ezzel a vizsgálóbíró funkciójának eltörlésére törekedett. A semmítőszék tagjait »sorba állított borsószemekhez« hasonlította – mert azok »azonos színűek, ugyanolyan méretűek, ugyanolyan ízléstelenségűek« –, de röviddel ezután megbízta őket azzal, hogy találjanak módot és eszközöket az Alkotmánybíróság azon határozatának megsemmisítésére, amelyet nem helyeselt.
A biztonságpolitikában Sarkozy olyan mumusokat teremtett, mint a »veszélyes őrült« vagy a »rossz bevándorló«: minden nagy nyilvánosságot kapott gyilkosság után új törvényt fogadtatott el. A rendvédelmi tisztviselőknek kvótákat kellett betartaniuk például a rendőrségi őrizetbe vett személyek számát illetően. Az illegális bevándorlók elleni razziák megdöbbentő jeleneteket produkáltak.
Oktatáspolitikája elsősorban a megszorítások gyakorlása volt. Öt éven belül körülbelül 80 000 munkahelyet szüntettek meg. A médiaszektorban Franciaország 2010-ben a Reporter sajtószabadság-indexében a 44. helyre csúszott vissza az állandó kormányzati beavatkozások és a mogulokhoz fűződő kapcsolataik miatt, közvetlenül Pápua Új-Guinea után, és messze Namíbia és Mali mögé. A 2009-ben »a nemzeti identitásról szóló jelentős vita« a várakozásoknak megfelelően idegengyűlölethez vezetett.
Sarkozy csak most biztosított helyet Franciaország szélsőjobboldali pártjainak a »republikánus ívben«, és szorgalmazta a koalíciót »Macron, Ciotti és Zemmour támogatóival«, azaz az egyre konzervatívabb centristákkal, a muszlimgyűlölőkkel és a Pétain-védőkkel. A szélsőjobboldali Rassemblement national vezetője, Marine Le Pen, aki egy visszaeső bűnös, szolidaritást vállal vele saját jogi problémái miatt; és Sarkozy már 2012-ben tiszta bizonyítvánnyal zárta le az ő ügyét, azt állítva, hogy az »összeegyeztethető a köztársasággal«.
Le Pen pártjának egyik szlogenje így hangzik: »tiszta kezek, felemelt fő«. Sarkozy mozgalma, a Les Républicains, június óta kampányol az »Őszinte Emberek Franciaországa« szlogennel, annak ellenére, hogy általuk kinevezett két államfőt és két miniszterelnököt a bíróság már elítélt.”
A párizsi Le Figaro című liberális-konzervatív napilap azonban kritikusan értékeli a Sarkozy elleni ítéletet:
„Sarkozyt a legsúlyosabb vádak – korrupció és sikkasztás – alól felmentették. Egyetlen gondatlanság miatt ítélték el: nevezetesen azért, mert nem tudta, miről tárgyalnak a munkatársai Líbia akkori uralkodójával, Kadhafival. Vajon ez elég ahhoz, hogy ilyen körülmények között a maximális büntetést szabják ki és ezzel megalázzák Sarkozyt? Minden felfoghatatlan ebben az abszurd ítéletben.” [A súlyosabb vádak alóli felmentésre többek között azért került sor, mert a koronatanúk valahogy éppen a tárgyalások előtt haltak meg… – szerk. megj.]
Az ugyancsak párizsi Libération című közép-baloldali, Jean-Paul Sartre és Serge July által alapított napilap ezt jegyzi meg erről:
„Vannak, akik örülnek ennek az ítéletnek. Mi nem. Ez hozzájárul a franciák és a politikai képviselőik közötti szakadék elmélyüléséhez. Egy olyan szakadékhoz, amelyből végül csak egyetlen győztes kerül ki: a szélsőjobboldal, amely soha nem volt ilyen közel a hatalomhoz. Az a vélemény, hogy »minden politikus korrupt«, egyre elterjedtebb a lakosság körében. Az egyetlen ok az örömre ez: az ítélet azt mutatja, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége továbbra is megmaradt. Csak át kell nézni az Atlanti-óceánon, hogy emlékezzünk, milyen értékes ez a függetlenség.”
Börtönbüntetés Sarkozy ellen – kommentálja a volt francia elnök sorsát a madridi El País című közép-baloldali napilap:
„A francia igazságszolgáltatás történelmi ítéletet hozott, amikor öt év börtönbüntetésre ítélte Nicolas Sarkozy volt elnököt egy bűnszervezetben való részvételért, amely az 1997-es választási kampányának a vérszomjas líbiai diktátor, Moammer Kadhafi általi illegális finanszírozásával kapcsolatos. […] Ezzel az ítélettel, amelyet tíz évnyi nyomozás után hoztak meg, a francia igazságszolgáltatás eloszlatott minden kétséget a függetlenségével kapcsolatban – ráadásul egy olyan személlyel szemben, aki még mindig jelentős befolyással bír a szomszédos ország üzleti köreiben. […] Semmi sem indokolja, hogy a francia jobboldal továbbra is példaképének tekintsen egy olyan politikust, aki dicsekvően az őszinteség, a rend és a bűnözés elleni küzdelem zászlaját lengette ideológiája gerinceként, és akit végül korrupcióért ítéltek el.”
Halálosan megfenyegették a bírónőt, aki elítélte Nicolas Sarkozyt, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„A francia bírói szakszervezet (USM) pénteken bejelentette, hogy feljelentést tett azon fenyegetések miatt, amelyeket az a bírónő kapott, aki előző nap öt év börtönbüntetésre ítélte Nicolas Sarkozy volt államfőt, és elrendelte a rövid időn belüli bebörtönzését, függetlenül a fellebbezéstől.
»Az USM aggodalmának ad hangot a bírák és az ügyészség politikai ellenségként való megjelölése, valamint az ebből eredő, akár közvetett következmények miatt, amelyek halálos fenyegetések, illetve súlyos erőszak« – olvasható a közleményben.
„Az USM mindenkit felelősségre és önmérsékletre szólít fel, a bírói hatalom gyengülése ugyanis csak az államhatalom és így Franciaország általános gyengüléséhez járulhat hozzá” – hangsúlyozták a közleményben. Az USM főtitkárhelyettese, Aurélien Martini szerint az ítéletet meghozó bírói testületet vezető bírónőt halálos fenyegetések és erőszakos támadások érték a közösségi médiában, ahol a fényképét is közzétették.
Egy másik bírói szakszervezet, az SM a maga részéről elítélte a politikai osztály egy részének támadásait. Jobboldali politikusok szerint ugyanis a volt elnök elítélése az igazságszolgáltatás kíméletlensége, sőt bosszúja. »Ezek a vádak elterelésként szolgálnak, amelyek senkit sem szabad, hogy megtévesszenek« – vélte a baloldalhoz közeli szakszervezet.
»Az a stratégia, amellyel a vádlott a bíráit vádolja, az eljárás alá vont vagy elítélt közszereplők részéről klasszikus stratégia« – tették hozzá, megjegyezve, hogy a bírák »pártatlansággal, professzionálisan és magánvéleményüktől függetlenül« végzik a munkájukat. »Nem annak kéne a vita középpontjában lennie, hogy a bírók kormányoznak-e, hanem a gazdasági és pénzügyi bűnözés elleni küzdelemnek, egészen az állam legmagasabb szintjéig« – írták.
Nicolas Sarkozy […] azonnal bejelentette, hogy fellebbez az ítélet ellen. Ettól függetlenül azonban börtönbe kell vonulnia, miután a büntetés ideiglenes végrehajtást von maga után, ami azt jelenti, hogy a fellebbezés nem bír halasztó jelleggel. Nicolas Sarkozyt október 13-ra idézte be a bíróság, hogy ismertessék vele a fogvatartásának kezdetét.”
A prágai Mladá Fronta Dnes című konzervatív napilap így összegzi a Sarkozy elleni vádat:
„Az ötéves börtönbüntetés szomorú véget vet a most 70 éves politikus karrierjének. Ez az ország modern történelmének egyik legnagyobb, az illegális politikai finanszírozással kapcsolatos botránya. Fellebbezése ellenére, amelynek nincs halasztó hatálya, Sarkozy börtönbe kerül, és ő lesz az Ötödik Köztársaság első államfője rácsok mögött.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
