Nyolcvan évvel ezelőtt írták alá az Egyesült Nemzetek Alapokmányát. Az ENSZ az államok közti együttműködést hivatott elősegíteni a nemzetközi jog és biztonság, a gazdasági fejlődés, a szociális ügyek és az emberi jogok terén, valamint a világbéke elérésében. Viszont a nagyhatalmak vétójoga évtizedek óta megakadályozza abban, hogy a leglényegesebb kérdésekben dűlőre tudjon jutni a folyamatosan ülésező Biztonsági Tanács, az ENSZ legfontosabb szerve. Felmerül hát a kérdés, mit lehetne tenni. Új amerikai szankciók léptek életbe Oroszország ellen. Javier Milei pártja elnyerte a szavazatok több mint 40 százalékát az időközi argentin parlamenti választásokon. Trump haverja így feltehetőleg 40 milliárd dolláros segélyinjekcióhoz jut, miután az amerikai elnök szinte mindenki mástól megvonta a támogatást. Egy évtizeddel Dél-Szudán létrehozása után újra polgárháború tört ki Szudánban. Válságban a gázai béketerv, a két fél egymást hibáztatja. Trump Ázsiában találkozott Takaicsi Szanaevel, az első japán miniszterelnöknővel és Hszi Csin-ping kínai államfővel, de szeretett volna találkozni Kim Dzsongun észak-koreai vezetővel is. Trump és Hszi megállapodott a kereskedelmi háború elkerülésében – legalábbis egyelőre.  – Átlapoztuk a világsajtót Koppenhágától Buenos Airesig és New Yorktól Sanghajig.

Nyolcvanéves az ENSZ

Ez okot adott a sanghaji Jiefang Ribao című állami napilapnak a szervezet dicséretére:

„Alapítása óta az Egyesült Nemzetek Szervezete hű maradt eredeti küldetéséhez, a béke megteremtéséhez, a fejlődés előmozdításához és az emberi jogok védelméhez. A világot azonban minden eddiginél jobban megosztotta és fenyegeti a nemzetek közötti érdekellentét. Ezért ezt az ENSZ-évfordulót különös ünnepélyességgel kell megülni. Csak így tudja a globális közösség leküzdeni az olyan kihívásokat, mint az éghajlatváltozás és a szegénység.”

Ezzel éles ellentétben az újdelhi Millennium Post című jobboldali, konzervatív napilap borúlátó:

„Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapítási célja a világbéke volt, de tényleges története a kudarcok hosszú listája. Az ukrajnai invázió során Oroszország vétója cselekvésképtelenné tette az ENSZ-t. A gázai háborúban az Egyesült Államok 53 alkalommal élt vétójogával Izrael javára, meghiúsítva a tűzszüneti javaslatokat. Ezek az incidensek rávilágítanak az ENSZ legnagyobb gyengeségére – a Biztonsági Tanács öt állandó tagjának: az Egyesült Államoknak, Oroszországnak, Kínának, Nagy-Britanniának és Franciaországnak a vétójogára.”

Új amerikai szankciók Oroszország ellen

Az amszterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap így kommentálja az új amerikai szankciókat Oroszország ellen:

„Nincsenek kemény szavak. Nincsenek viszontszankciók. Putyin reakciója figyelemre méltóan visszafogott. A Kreml vezetője és kísérete nem beszél azokról az ellenintézkedésekről, amelyeket Putyin általában tesz, amikor szankciókat vetnek ki Oroszország ellen. Ez figyelemre méltó, tekintve az amerikai szankciók lehetséges következményeit. A közgazdászok úgy vélik, hogy a Rosznyeft és a Lukoil, Oroszország két legnagyobb olajtársasága elleni szankciók jelentős hatással lehetnek az orosz olajexportra, amely a háború egyik legfontosabb finanszírozási forrása.”

A római La Repubblica című liberális, korábban szociál-demokrata napilap egyik tudósítója másként értékel:

„Vlagyimir Putyin mindig erővel válaszol az erőre – hogy emlékeztesse az embereket arra, hogy ő egy olyan atomhatalom főparancsnoka, amely azt akarja, hogy úgy is bánjanak vele, és nem hajlik meg az olajára kivetett szankciók vagy a Donald Trump és Hszi Csin-ping közötti esetleges megállapodások előtt. A harcoknak nincs vége és nincsenek felfüggesztve sem, tette világossá a vezérkari főnökével folytatott beszélgetésében. Ezután dicsérte Oroszország »nukleáris elrettentő erőinek« modernségét. Bejelentette a Burevestnyik rakéta tesztjét is, amely »egyedülálló hordozó« és 15 óra alatt 14 000 kilométeres távolságot képes megtenni. Tehát, ha Washington valaha is hírszerzési információkat ad Kijevnek az orosz nagy hatótávolságú célpontokról, tudni fogja, hogy Moszkva olyan rakétákkal vághat vissza, amelyek elérhetik az Egyesült Államokat is. Ez volt az üzenet.”

Félidős argentin választások, amelyekből Milei elnök meglepő módon egyértelmű győztesként került ki

„Milei bizonyult a kisebbik rossznak” – írja a varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap az argentin félidős választásokról:

„Mindössze egy hónappal ezelőtt Milei csoportja, a La Libertad Avanza elvesztette a helyhatósági választásokat a fővárosban, Buenos Airesben, ahol az argentinok 38 százaléka él, óriási, 14 százalékos különbséggel a peronista táborhoz képest; azzal a nacionalista-szocialista-populista mozgalommal szemben, amely közel 100 év alatt a világ egyik leggazdagabb országából csődbe vitte Argentínát. Miért pont most ez a változás? Az elmúlt két évben az emberek hatalmas áldozatokat hoztak Milei tervének sikeréért – ezért most nem akarták, hogy ezek az áldozatok hiábavalóak legyenek. Azt is tudták, hogy a jelenlegi elnök alternatívája a peronizmus. És ehhez nem akarnak visszatérni.”

A milánói Corriere della Sera című, történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított, legnagyobb példányszámban kiadott és legolvasottabb liberális olasz napilap így nyilatkozik erről:

„Milei váratlan győzelmét a trumpizmus diadalának tekintik Latin-Amerikában, amely két évszázadon át Washington »hátsó udvara« volt. De az argentin szavazók nem ezért járultak az urnákhoz. Teljesen más problémáik vannak: a gazdaságuk folyamatosan a csőd szélén áll, magas inflációval és döbbenetes szegénységgel. Milei nemzetközi gúnyt váltott ki enyhén szólva excentrikus modoráért. De a láncfűrészes provokáció mögött, amellyel Milei a kormányzati kiadások csökkentését ígérte, sok argentin látja a dolog lényegét. A jóléti rendszer tönkretette őket. Talán itt az ideje kipróbálni a piacgazdaságot, még akkor is, ha tudják, hogy az átmenet fájdalmas lesz. Mileit jobban inspirálja Ronald Reagan, Margaret Thatcher és Milton Friedman, mint Donald Trump.”

A londoni The Guardian című független napilap így értékeli az argentin gazdaságot:

„Míg az infláció enyhült, a megszorító intézkedések elfojtották a növekedést és csökkentették a közlekedés, az energia, az egészségügy és az oktatás támogatását, megnehezítve az ország szegényeinek   megélhetését. Választási győzelme után Milei most a monetáris politika irányításának kihívásával néz szembe. Az amerikai segélyt kifejezetten átmeneti megoldásnak tekinti. De ez nem fogja megmenteni azt a programot, amely saját választókerületét cserbenhagyja – és hosszú távon az argentin szavazókat valószínűleg nem fogja befolyásolni a külföldi támogatás.”

A Buenos Aires-i La Nación című konzervatív napilap kommentárja az alacsony választási részvételt vizsgálja egy olyan országban, ahol a szavazás ténylegesen kötelező:

„Az okok között szerepelhet a lakosság egy jelentős részének a politikai osztállyal szembeni haragja vagy csalódottsága, ezért a kormánynak különös figyelmet kell fordítania erre a jelenségre. A legrosszabb, amit Milei most tehet, az az önelégültség. Bár a választók kifejezték bizalmukat a kormánypárt iránt, nem adtak neki biankó csekket. Remélik, hogy a jelenlegi irányvonal folytatódik – de a szükséges kiigazításokkal és kevesebb amatörizmussal.”

Szélsőjobb győzelem Argentínában, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„A La Libertad Avanza (LLA) a győzelem ellenére nem szerzett abszolút többséget a parlament alsóházában, de az eredmény így is nagy sikernek számít. »A nép ma úgy döntött, hátrahagy száz évnyi dekadenciát, és ma elkezdődik a nagy Argentína építése« – idézte Mileit az argentin La Nación napilap.

Néhány hete az elnököt még kővel, palackokkal dobálták a Buenos Aires agglomerációjában lévő Lomas de Zamorában tartott kampányeseményén. Az ellenzéki, peronista erődítményként ismert tartományban is szorosan ugyan, de nyert, ami elképesztő azután, hogy csupán két hónapja a helyi képviselőválasztáson a LLA 14 ponttal alulmaradt.

Milei elnökségét korrupciós botrányok és romokban heverő gazdaság jellemzik, pártjának tagjai pedig sorozatosan »játékon kívül maradnak«, amiért kábítószer-kereskedelemmel hozzák őket összefüggésbe. Éppen ezért az előzetes közvélemény-kutatások egyértelmű vereséget jósoltak az LLA-nak. A legnagyobb és legfontosabb Buenos Aires tartományban (ami a nemzeti szavazatok 40 százalékát adja) még arra sem jutott idő, hogy cseréljék a helyi jelölt kampányplakátját. Milei protezsáltja, José Luis Espert korrupciós vádak miatt mondott le nem sokkal a választás előtt, és az új jelöltről, Diego Santilliről készült plakátokat már sem kinyomtatni, sem kiragasztgatni nem volt idő.

De akkor mégis mi történt? Milei és pártja kampányát a peronizmus visszatérésével (annak kirchnerista ágával) való ijesztgetés jellemezte. A peronizmus Juan Domingo Perón és felesége, Evita XX. századi politikai, gazdasági és szociális modelljét jelenti. Tulajdonképpen egyesítette az argentin nacionalizmus szélsőséges és kevésbé szélsőséges ágát egy baloldali populista rendszerben. Ezt képviselte Cristina Fernández de Kirchner és a szintén exelnök férje, a 2010-ben elhunyt Néstor Kirchner, saját intézkedéseikkel kiegészítve. Az Igazságosság Párt (PJ) most ellenzékben van. A peronista rendszernek is kevés esélye volt 2023-ban a győzelemre, mivel az infláció és az államadósság mértéke már akkor az egekbe szökött. Kirchnert nemrég ítélték el korrupciós vádak miatt, ami megrengette a PJ hitelességét. Az ítélet szerint férjével közös építőipari cégének, az Austral Construccionesnek osztott ki rendszeresen közbeszerzéseket Santa Cruz tartományban (aminek Néstor Kirchner tíz éven át volt kormányzója), természetesen jóval piaci ár feletti összegekért.

Milei kampányának másik sarkalatos pontja a gazdaság megmentése volt, igaz, nem akármilyen áron: egyik fő szövetségese, Donald Trump amerikai elnök 40 milliárd dolláros segélycsomagot ajánlott – ennek a felét hitelben – feltéve, ha Milei megnyeri a választást. Más kérdés, hogy ezzel a latin-amerikai ország teljesen kiszolgáltatja-e magát Trump közismerten változó szeszélyeinek.“

Polgárháború Szudánban

A varsói Gazeta Wyborcza című, legnagyobb példányszámban megjelenő lengyel balliberális napilap a szudáni polgárháborúval foglalkozik, kijelentve:

„A hadsereg elvesztette az irányítást Darfúr felett. A félkatonai Gyorstámogató Erők (RSF), amelyek 2023 óta háborúban állnak a szudáni hadsereggel, elfoglalták a fő katonai bázist és Al-Fashir városát, de a hataloméhségük és a területi ellenőrzés iránti vágyuk sokkal nagyobb. A konfliktusban már több tízezer ember vesztette életét, és 14 millióan kényszerültek elhagyni otthonukat. A hadsereg jelenleg Kelet-Szudánt ellenőrzi, míg nyugaton az RSF átvette az irányítást. A szakértők attól tartanak, hogy Al-Fashir bukása Szudán újbóli kettészakadását jelentheti, több mint egy évtizeddel Dél-Szudán létrehozása után. Ugyanakkor semmi jel nem utal arra, hogy az RSF vezetése elégedett lenne Nyugat-Szudánnal. Amíg a Gyorstámogató Erők elegendő ellátmányt kapnak a háború folytatásához, valószínűleg tovább eszkalálják azt.”

„Darfúrban egyre nő a legrosszabbtól való félelem” – írja a Lausanne-i ​​Le Temps című független napilap:

„El-Fashir városának a gyorstámogató erők általi elfoglalása darfúri területen fokozza a félelmeket, hogy súlyos háborús bűncselekmények történhetnek a lakosság ellen. Ugyanakkor a szudáni hadsereg és korábbi segéderői közötti háború folytatódik, anélkül, hogy bármelyik fél katonai fölénybe kerülne. Ezért felmerül a kérdés: itt az ideje a tárgyalásnak? Nyomást kell gyakorolni a harcoló felekre és támogatóikra, hogy visszatérjenek a tárgyalóasztalhoz. De az Egyesült Államok, amely 2011-ben kikényszerítette Dél-Szudán függetlenségét, jelenleg diplomáciailag más háborúkkal van elfoglalva, például a Gázai övezetben és az Ukrajnában zajló háborúkkal.”

A gázai béketerv válsága

A Gázai övezet elleni újabb izraeli támadásokkal kapcsolatban a jeruzsálemi The Times of Israel című centrista napilap ezt írja:

„A gázai tűzszünet veszélyesen törékeny, mióta Trump amerikai elnök ezt a hónap elején kikényszerítette – és még inkább tegnap óta, amikor a Hamász tagjai tüzet nyitottak az izraeli katonákra Rafahban. Netanjahu miniszterelnök számára egyre nehezebb fenntartani a visszafogottságát, Washington nyomása ellenére. Ő csak az után tájékoztatta az amerikai kormányt, hogy kiadta a parancsot a Gázai övezet megtámadására. Izrael katonai válasza azonban korlátozott marad. Paradox módon az ilyen visszafogottság csökkentheti annak valószínűségét, hogy Trump gázai terve zökkenőmentesen megvalósuljon. Amíg a Hamász úgy véli, hogy nem lehet megsemmisíteni, addig továbbra is próbára teszi Izrael türelmét és Trump elszántságát.”

A New York-i Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, elsősorban amerikai gazdasági és nemzetközi üzleti témákkal, valamint pénzügyi hírekkel és témákkal foglalkozó, a republikánusokhoz húzó konzervatív napilap hasonló álláspontot képvisel:

„Trump gázai béketerve válságban van. A kérdés az, hogy vajon a Trump-adminisztráció megérti-e, hogy Izrael vonakodása szabad kezet adott a Hamásznak a megállapodás szabotálására. Egy hete a Hamász nem adott át egyetlen harcban elesett túszt sem. Ezt az időt arra használták fel, hogy megszilárdítsák az ellenőrzésüket a Gázai övezet nyugati része felett. A hétvégén Trump látszólag felismerte a kockázatot, amikor 48 órát adott a Hamásznak a kötelezettségeinek teljesítésére. A militáns csoport azonban büntetlenül hagyta, hogy elmúljon a határidő, és most az izraeliek elleni újabb támadásokkal fitogtatja a megállapodás semmibevételét. Trump most vagy hagyja, hogy Izrael erőszakkal érvényesítse a megállapodást, vagy végignézi annak összeomlását. Mert a Hamász újjáéledése egy nemzetközi stabilizációs erő megalakulását is veszélyezteti.”

A torinói La Stampa című, egyik legrégibb olasz liberális, régebben fasiszta, antikommunista napilap szerint:

„A probléma az, hogy mindkét fél inkább eltűri a tűzszünetet, mintsem akarná azt. Egyik fél sem akarja igazán befejezni a háborút. A Közel-Kelet hozzászokott az újraindított, majd megszakított háborúkhoz. Trump terve sem kivétel e tragikus minta alól. És mi még csak egy rögös út elején vagyunk.”

A jeruzsálemi Al-Quds című közép-jobboldali pánarab napilap szerint:

„A gázai tűzszünet rendkívül törékenynek bizonyul. Ezért annál is fontosabb, hogy a szomszédos arab államok hozzájáruljanak annak végleges rögzítéséhez. Csak így lehet véget vetni a háborúnak. Ugyanakkor elengedhetetlen egy új politika kialakítása, amely megakadályozza a jövőben a háborúhoz hasonló erőszakot.  Ezt azonban nem szabad olyan engedményekkel vagy kompromisszumokkal elérni, amelyek továbbra is Izrael hatalmi pozícióját részesítik előnyben. A régió stabilitásának végleges biztosítása érdekében kulcsfontosságú, hogy határozottan szembeszálljunk Izraellel.”

Trump Ázsiában

A szuperhatalmak erőpróbája folyt a héten Ázsiában , írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Ritkaföldfémek, félvezetők és vámok – az USA és Kína közötti kereskedelmi háborúban mindkét fél erős aduászokkal rendelkezik. Csütörtökön Dél-Koreában leszámolásra kerül sor: Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke találkozik Hszi Csin-ping kínai elnökkel. És a világ azon tűnődik: melyiküknek van egy jobb kártyalap a kezében?

Az utóbbi időben úgy tűnt, mintha Kína diktálhatná a feltételeket. Az ország rendelkezik a kritikus fontosságú nyersanyagokkal, amelyek meghatározzák a technológia jövőjét. De ez nem ilyen egyszerű. »Szükségük van egymásra. Ez minden tárgyalással világosabbá válik számukra« – mondja Marc Gustafson, az Eurasia Group tanácsadó cég elemzési vezetője és Joe Biden alatt a Fehér Ház Helyzetelemző Irodájának vezetője. Ezt alátámasztják a malajziai előzetes tárgyalások után elhangzott nyilatkozatok is: mindkét fél reményét fejezte ki, hogy Trump és Hszi megállapodásra jutnak.

Kína legfontosabb értéke a ritkaföldfém, amelyre gyakorlatilag minden műszaki termékhez szükség van. Kína tavasszal vezette be az exportellenőrzéseket, amelyeket a közelmúltban jelentősen kibővített. Most a fegyvergyártóknak történő szállítások teljes blokkolását tervezi, és azt is tervezi, hogy figyelemmel kíséri a kínai ritkaföldfémeket tartalmazó termékek szállítmányait, például Franciaországból Németországba. Kína korlátozza a ritkaföldfémek feldolgozására szolgáló technológia exportját is, hogy megakadályozza más országok túl gyors felzárkózását.

Az Egyesült Államok Földtani Főszolgálata szerint az Egyesült Államok ritkaföldfém-importjának hetven százaléka Kínából származik. Az érzékelőkben, lézerekben és repülőgép-turbinák bevonataiban használt ittrium esetében ez az arány még magasabb, 93 százalék. A helyettesítők »sokkal kevésbé hatékonyak«, az elektronikában és a lézerekben pedig egyáltalán nincs »közvetlen helyettesítő«. Egyre több bizonyíték volt arra, hogy az Egyesült Államok teljesen alábecsülte a függőségét – állítja Gustafson biztonsági szakértő. Ma úgy véli, hogy az USA máshol is beszerezhet kritikus ásványi anyagokat. Kevés figyelmet fordítottak azonban arra a tényre, hogy Kína monopolhelyzetben van ezeknek a feldolgozásában. Még kevesebbet fontolgatták a katonai következményeket arra az esetre, ha Kína ténylegesen exporttilalmat vezetne be. A Trump-adminisztráció csak kormányzati tájékoztatók során értesült erről. A helyzet annál kritikusabbá vált, mivel az Izraelnek és Ukrajnának nyújtott támogatás miatt a készletek apadtak. Kína októberi exportkorlátozásai azt mutatják, hogy Peking tisztában van az amerikai hadsereg sebezhetőségével – mondják a szakértők. Washington ezért további egy-két évig küzd majd a ritkaföldfém-erőforrások biztosításáért. Ezek a nyersanyagok jelenleg is fontos témát jelentenek Trump számára az ázsiai partnerekkel folytatott tárgyalásokon.”

Észak-Koreát nem kell atomhatalomként elismerni, írja a Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap:

„Ez nem ugyanaz az Észak-Korea, mint amivel Trump az első ciklusa alatt szembesült. Az Arms Control Association (egy független amerikai fegyverkezés-ellenőrző szervezet) szerint az ország nukleáris robbanófej-arzenálja körülbelül 50-re nőtt. Phenjan elegendő hasadóanyaggal rendelkezik ahhoz, hogy évente több nukleáris fegyvert gyártson. Továbbá Észak-Korea jelenleg több interkontinentális ballisztikus rakétával rendelkezik, amelyek képesek elérni az Egyesült Államok szárazföldi területének bármely pontját is. (…) Kim azt szeretné, ha Észak-Koreát nukleáris hatalomként ismernék el. (…) Egy ilyen jelentős engedmény azonban hiba lenne. (…) Trump a maga szokatlan diplomáciai stílusával tűzszünetet ért el Gázában és a 20 túlélő izraeli túsz szabadon bocsátását. Emellett sikerült meggyőznie az amerikai NATO-szövetségeseket védelmi kiadásaik növeléséről.  A Kimmel folytatott tárgyalásokhoz célokat és vörös vonalakat kell követelni: meg kell győzni Kimet nukleáris ambíciói feladásáról, egységben kell tartani Amerika szövetségeseit, és széleskörűen kell eljárni egy rossz megállapodás elkerülése érdekében.”

A folyamatban lévő tárgyalások ellenére a tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja egyre növekvő versenyt lát Kína, Oroszország és az Egyesült Államok között. Ennek egyik jele Trump látszólagos terve az amerikai nukleáris kísérletek újraindítására:

„Trump közvetlenül hivatalba lépése után bejelentette szándékát, hogy tárgyalásokat kezd Kínával és Oroszországgal a nukleáris leszerelésről. Trump már a Hszi Csin-ping elnökkel való találkozója előtt megállapodásra vágyott Kínával a nukleáris leszerelésről. Most az USA nyilvánvalóan versenyezni akar Kínával és Oroszországgal, amelyek folytatják nukleáris fegyvereik fejlesztését. A Népköztársaság úgy tűnik, nem hajlandó megváltoztatni a leszereléssel kapcsolatos vonakodását. Oroszország is folytatja új fegyvereinek tesztelését.”

A koppenhágai Kristeligt Dagblad című keresztény-demokrata napilap Kína és az Egyesült Államok kapcsolatának egyik aspektusára összpontosít, a Tajvannal való kapcsolatukra:

„Kína a demokratikusan kormányzott Tajvant saját területének tekinti, és számos biztonsági ügynökség arra figyelmeztet, hogy Peking  potenciális konfrontációra készül az egész Nyugattal. Hszi Csin-pinget valószínűleg felbátorítják azok a jelzések, amelyekkel Trump már egy ideje aláássa az Egyesült Államok Tajvanra vonatkozó biztonsági garanciáit. Az Egyesült Államok és az egész Nyugat érdeke azonban az, hogy megakadályozzon egy kínai támadást Tajvan ellen, amely egy rendkívül veszélyes és véres háborút indítana el globális geopolitikai következményekkel. Ha Donald Trump valóban béketeremtő akar lenni, akkor meg kell akadályoznia, hogy – akár szándékosan, akár nem – utat nyissanak egy kínai támadásnak Tajvan ellen.”

Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)

_________________________________________________________________

Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!

A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:

  • a felugró reklámok,
  • az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
  • a mellégépelések.

A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.

Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!

u.i.: Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!