Danijel Dašić, niši építőmérnök, az újvidéki vasútállomás előtetőjének összeomlását követően felállított vizsgálóbizottság egyik tagja már jó ideje a rezsim médiájának támadásainak célpontja, mivel nyíltan beszél a nyilvánosság előtt a korrupció és a hozzá nem értés mértékéről, amely ehhez az egész országot megrázó tragédiához vezetett.
Szakmai kompetenciájával és tudásával szemben nem lehet érdemi ellenérvet felhozni – minden, amit mond, dokumentumokkal alátámasztott.
Miközben Dijana Hrka a szerb parlament előtt éhségsztrájkot folytat, Dašić mérnök újra emlékezteti a közvéleményt az állami bűn szintjére, amely tavaly november 1-jén történt, a Nova TV-nek adott interjújában.
Ön a vizsgálóbizottság tagja, amelyet az újvdéki vasútállomás előtetőjének összeomlása után hoztak létre?
– Hamarosan egy éve lesz, hogy a bizottság tagja vagyok, és rendkívül büszke vagyok a munkánkra, valamint az elért eredményekre, különösen azokkal az erőforrásokkal, amelyek rendelkezésünkre álltak. Fontos megjegyeznem, hogy a bizottság minden tagja pro bono, vagyis térítés nélkül dolgozott.
Összesen 550 000 oldalnyi dokumentumot vizsgáltunk át, mindezt a jó szándékunkból és abból a vágyból, hogy az igazság kiderüljön.
Mit tud ma a közvélemény az újvidéki előtető összeomlásáról?
– Elég sokat tudunk! A legelégedettebb azzal vagyok, hogy sikerült teljes mértékben dokumentálni néhány olyan csalást, amelyet a hatalom megpróbált eltitkolni.
Először is kiderült, hogy az eredeti rekonstrukciós terv hibás volt.
Aztán az is, hogy az előtető a csökkent teherbírás és a többletterhelés miatt omlott össze. Egyszerűen elmulasztottak minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy az előtető stabil maradjon.
A statika – az építőmérnöki logika – nem hazudik: lehetetlen, hogy valami, ami hatvan évig állt, egy éven belül összeomoljon a „felújítás” után.
A szakértői vizsgálatokból később kiderült, hogy bár a köztársasági elnök hazudott, mondván, nem történt felújítás, a CIP igazgatója és Vesić miniszter is tagadta, a valóságban nagyszabású rekonstrukció zajlott.
A kivitelezőnek le kellett volna bontania a régi, Jugoszlávia idejében kiváló minőségűen beépített betont, de nem volt elég szaktudása hozzá.
Ezért inkább új rétegeket öntöttek rá, és amikor hozzáadták a üveg-fém szerkezetet, a teherbírás határát túllépték – az előtető megrepedt és leszakadt.
Emellett azokat a nyílásokat is beüvegezték, amelyek a dinamikus teherelosztást szolgálták, így az egész szerkezet instabillá vált.
Röviden: hozzá nem értés, felelőtlenség és arrogancia.
Mi az, amit a nyilvánosság még mindig nem tud?
– Nem tudjuk, mi történt április 4. és az engedély nélküli megnyitás között, mert ebből az időszakból hiányoznak az e-mailek – mintha eltűntek volna.
Nem tudjuk, ki utasította a kínai felet, hogy válassza a „Starting” nevű céget, amely nem tartozott a legjobb építőipari vállalatok közé, különösen nem feszített vasbeton szerkezetekhez.
Nem tudjuk azt sem, ki rendelte el, hogy a kínaiak kevesebb mint másfél év alatt kilenc szerződésmódosítást (anexet) írjanak alá ezzel a céggel.
Az első előzetes szerződés értéke 1,9 millió euró volt, az utolsóé már közel 16 millió euró, ahogyan maga Vesić is elismerte.
Az építőiparban három okból írnak alá szerződésmódosítást:
az árak emelkedése miatt (piaci turbulencia),
a munkák mennyiségének növelése miatt,
vagy új, korábban nem tervezett munkák miatt.
Mi még mindig nem ismerjük a kilenc szerződéskiegészítés tartalmát, és kettőt például négy nap különbséggel (január 9-én és 13-án) írtak alá – ez önmagában is gyanús.
És még sok kérdésre nincs válasz.
Miért nem reagált a Köztársasági Építési Felügyelőség?
– Ez az egyik legnagyobb rejtély. A felügyelőség, amely közvetlenül felelős volt a vasútállomás és az egész vasútvonal építéséért, több mint két évig nem járt kint a helyszínen, annak ellenére, hogy két ünnepélyes megnyitó is volt, amelyen még a magyar miniszterelnök is részt vett.
Csak a baleset napján mentek ki, hogy lezárják az építkezést.
Meg tudná röviden fogalmazni, miért omlott le az előtető, ami 16 ember halálát és egy súlyos sérülést okozott?
– A probléma a kivitelező, a műszaki felügyelet és a tervező felelőtlenségében rejlik.
Ez az építőipar „szentháromsága” – ők hárman osztoznak minden felelősségen, az ő döntéseiken múlik egy építkezés sorsa.
A 16 ember azért halt meg, mert valaki megnyitotta a közönség előtt az építési területet.
Ha az továbbra is zárt lett volna, nem lettek volna áldozatok.
A munkások és a mérnökök észlelték volna a veszélyt, amikor kavicsdarabok hullani kezdtek a tetőről, és megtették volna a szükséges lépéseket.
De a tartományi kormányfő, Maja Gojković, megnyitotta, és azt mondta: „Európa legszebb és legbiztonságosabb vasútállomása ez.”
Ezt megerősítette Miloš Vučević és Újvidék polgármestere is.
Felfedezett a bizottság korrupciós elemeket?
– Igen, több szinten.
A szerződések megkötése az alvállalkozókkal sérti a közbeszerzési törvényt, sőt a Kínával kötött kormányközi megállapodást is. A hivatalos dokumentumokból kiderült, hogy az árak mesterségesen fel voltak duzzasztva: a szerződésekben szereplő tételek három-négyszeresére nőttek a valós piaci árhoz képest.
A fő szerződés négy módosítása során ugyanazokat a tételeket ismételten elszámolták – vagyis kétszer fizettették ki ugyanazt a munkát. A Korrupcióellenes Hivatal (TOK) már egy hónap vizsgálat után vádat emelt 115 millió dollár értékben Vesić, Momirović és mások ellen.
Az Európai Unió finanszírozta az eredeti megvalósíthatósági tanulmányt, a környezetvédelmi és szocioökonómiai elemzéseket, és megállapította, hogy a projekt 350 millió euróba kerülne.
Ráadásul kedvezményes hitelből 20 százalékot ingyen megkaphattunk volna.
De a kormány úgy döntött, hogy „nem éri meg”, és a kínaiaknak adta a munkát 1,2 milliárd euróért.
Még a legnagyobb áremelkedéssel és a sebességnöveléssel együtt is maximum 500 millió euró lett volna a reális ár, ami azt jelenti, hogy legalább 700 millió euró (vagy dollár) eltűnt – és mi, a bizottság, nem tudjuk, hová.
Hogyan kommentálja a már egy éve tartó médiatámadásokat és azt, hogy Önt a niši diákmozgalom „vezetőjének” nevezik?
– Az ilyen támadások várhatóak, ez a munkánk velejárója. Szálka vagyunk a hatalom szemében, ezért próbálnak minden módon lejáratni. De nincs ellenünk komoly érvük, ezért a támadások sokkal gyengébbek, mint vártam. A diákmozgalommal kapcsolatban: sajnos nem vagyok a vezetőjük, de megtiszteltetésnek veszem, ha valaki így gondolja. Nem avatkozom bele a munkájukba – nagyszerűen végzik a dolgukat, és értem a mozgalmuk dinamikáját.
Semmit sem változtatnék azon, ahogyan dolgoznak, de mindig mellettük állok, ha úgy érzik, hogy bármiben segíthetek nekik.
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
u.i.: Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
