A belgrádi Vezérkar épülete lebontásának költségei a szakértők szerint több millió euróra rúgnak majd, amit végső soron a szerb állampolgárok fizetnek meg – állapították meg építőmérnökök.
A hatalom korábban levette a Vezérkar épületeinek műemléki védettségét, hogy az amerikai elnök, Donald Trump vejének cége lakóépületeket – úgynevezett „Trump-tornyokat” –, valamint hotelt és kereskedelmi létesítményeket építhessen a helyükre, írja a Beta.
„Az, hogy a szerb állam – a Gerard Kushnerrel kötendő szerződés tervezete szerint – vállalja az 1999-es NATO-bombázásban megrongálódott épületek elbontásának kötelezettségét, újabb pluszköltség. Mindezt úgy, hogy a 99 évre szóló, ingyenes telekhasználatban a bérleti díj még csak nem is szerepel” – mondta Danijel Dašić építőmérnök.
Hozzátette: ez rendkívül hosszú időszak, és mire letelik, s az elkészült hotel és kaszinó visszakerülne az állam tulajdonába, azokat már csak azok láthatják, akik majd most születnek.
„Ezt a projektet akár finom átverésnek is lehetne nevezni. Nem lepődnék meg, ha a hatalom valakinek azt is felajánlaná, hogy a niši Ćele-kula helyére hotelt építsen” – mondta Dašić.
Szerinte nehéz megjósolni, hogy ezek az épületek érni fognak-e bármit 99 év múlva.
Ha minőségi építkezés történik, akkor az épületek akár több száz évig is bírhatják – mint például a helyszínen található a Hetedik ezred laktanyája –, de „amit a jelenlegi hatalom épít, sokszor még a garanciális időszakot sem éli meg”.
A Szerbia és a Kushnerhez köthető Atlantic Incubation Partners LLC között készülő szerződés tervezete – mely miatt nemrégiben elfogadták a külön „lex specialis” törvényt – a teljes városrészt Kushner projektjéhez rendeli.
A sérült épületek védettségét a hatalom jogellenesen törölte, emiatt jelenleg is folyik a per. Ennek ellenére a „lex specialis” utolsó pillanatban benyújtott módosítása kifejezetten rögzíti, hogy ezt a védettséget megszüntetik – Dašić szerint példátlan eset, hogy a törvényhozó hatalom ilyen módon semmisíti meg a végrehajtó hatalom már meghozott döntéseit.
A projektet Aleksandar Vučić szerb elnök tárgyalta le, a törvényt pedig sürgősségi eljárásban nyújtotta be 110 Szerb Haladó Párti képviselő, arra hivatkozva, hogy „a Szerbia egészét érintő gazdasági fejlődés szempontjából kiemelt általános érdek”.
Vučić néhány napja úgy nyilatkozott, hogy az beruházás 650 millió euró értékű lesz, míg a szerződéstervezetben 500 millió szerepel. Emellett azt is állítja, hogy a telek értéke azonnal egymilliárd euróra ugrik, és így Szerbia 220 millió euróhoz juthat.
A tervezet szerint a beruházó köteles emlékművet is építeni a NATO-bombázás áldozatai tiszteletére, ám annak megjelenéséről szinte teljesen szabadon dönthet, ugyanis a szöveg csak „konzultációt” ír elő a hazai építészekkel.
Szerbia a projekt nyereségéből 22,5 százalékkal részesedne – ellentétben a „Belgrád vízpartja” projekt 33 százalékos állami részesedésével.
Dašić úgy becsüli, hogy a terület megtisztítása több millió euróba fog kerülni, mert a vasbeton szerkezetek bontási költsége négyzetméterenként 30–40 euró, ám a Vezérkar épületeit valószínűleg jóval erősebb betonból és megerősített szerkezettel építették, így a bontás akár 100 euró/négyzetméter is lehet.
A munkát szerinte speciális gépek – hidraulikus kalapácsok végzik majd, amelyeket az épület tetejére emelnek, és onnan kezdik meg a bontást.
Hozzátette: az épületek alapterülete nagyjából 12.000 négyzetméter, de nem ismert, hogy ezen kívül mi mindent kell még elbontani a helyszínen.
A nyilvánosság azt sem tudja, hány szint – pincék, mélyszintek – található az épületek alatt, illetve milyen közműveket kell még áthelyezni.
„Előre pontosan kiszámítani a teljes költséget lehetetlen, amikor nem tudni, hogy pontosan hogyan épültek az épületek, és mi található alattuk” – mondta Dašić.
Hangsúlyozta, hogy az amerikai beruházó minden bizonnyal jelentős haszonra tesz szert, hiszen a tiszta területen az építés költsége 1.000–2.000 euró négyzetméterenként, ehhez jönnek még a tereprendezés költségei, és a profit, ami általában a lakások vagy üzlethelyiségek piaci árának harmadát–negyedét is elérheti.
Ha jó a helyszín és a lakások ára 5.000–6.000 euró/négyzetméter, akkor a profit akár 100 százalék is lehet a költségekhez képest.
Kushner nyilvánosságra hozott tervei szerint az épületek teljes bruttó alapterülete legfeljebb 280.000 négyzetméter lesz, ebből 187.000 – vagyis kétharmad – lakóingatlan.
Korábbi közlések szerint 1.500 lakás épülhet.
A hotel 8.500 négyzetméteren, a múzeum 3.000 négyzetméteren, a kiskereskedelem 7.500 négyzetméteren kap helyet, a parkoló pedig 74.000 négyzetmétert foglalna el.
„Kushner óriási hasznot húz majd ebből, és a hazaárulás sem ingyen van. Ez a projekt még a Belgrád vízpartjánál is károsabb, mert ott legalább a terület tisztább volt, az ott lebontott házak pedig a régi Belgrád jelképei voltak” – mondta Dašić.
Azt is hozzátette, hogy ennek a projektnek a megfelelő analógiája az lenne, ha „az Al-Kaida bevásárlóközpontot építene azon a helyen, ahol a terrorszervezet 2001 szeptemberében lerombolta a New York-i ikertornyokat”.
Vladan Kuzmanović építőmérnök szerint „nem lehet reálisan felmérni a felszíni és a föld alatti épületrészek, illetve az infrastruktúra lebontásának és a robbanótestek eltávolításának költségeit, mivel nem hozták nyilvánosságra, pontosan mi található a területen – de biztos, hogy a költség több tízmillió euróra rúg majd”.
Szerinte ehhez a számításhoz világos költség- és nyereségmegosztásra lenne szükség az állam és a beruházó között, amely alapján korábban meg kellett volna csinálni a megvalósíthatósági tanulmányt – ez azonban a projekt esetében elmaradt.
„Nem kétlem, hogy a beruházás megtérül – de nem Szerbiának és polgárainak, hanem a rezsimnek és külföldi cinkosaiknak. Elfogadhatatlan, hogy Szerbia ellenszolgáltatás nélkül ajándékozza oda Belgrád központjában, a szerb kormány épületével szemben fekvő, csaknem háromhektáros telket” – mondta Kuzmanović.
Hozzátette: az is elfogadhatatlan, hogy a beruházó még a telekrendezés – ezen a helyszínen több mint 100 millió eurós – költségeit sem köteles megfizetni.
Kuzmanović szerint „nem kétséges, hogy a Vezérkarra vonatkozó lex specialis is csak egy a Szerbia erőforrásait kiárusító törvények sorában, és mélyen ellentétes a közérdekkel”.
„A törvény nem tiszteli a kulturális örökséget, megkerüli a törvényes eljárásokat, lehetőséget teremt a korrupcióra, és mindenben a külföldi befektetők és a szerbiai rezsim magánérdekeit szolgálja” – mondta.
Külön kiemelte a lex specialis 2. cikkét, mely szerint „a projekt megvalósítása a Szerb Köztársaság egészének gazdasági fejlődése szempontjából kiemelt közérdek” – szerinte ez újabb megtévesztés, hiszen „mégis hogyan járul hozzá Szerbia gazdasági fejlődéséhez egy 185.000 négyzetméteres magánszálloda és lakóépület-komplexum?”
„A rezsim kész eladni és elajándékozni azt a keveset is, amit még nem tett tönkre. Ez a projekt százmillió euróval rövidíti meg a szerb költségvetést. Vučić bukása pedig elkerülhetetlen, és nem mentik meg a világi nagy barátai sem” – mondta Kuzmanović.
