A Máté Péter-, Artisjus-, háromszoros Fonogram- és MTV Music Awards-díjas Rúzsa Magdi Magyarország egyik legnépszerűbb előadója. A kishegyesi származású énekesnő a ruzsamagdi.hu honlapon így vall magáról: „1985. november 28-án születtem. Első dolgom az volt, hogy ordítottam egy nagyot, azóta ragaszkodom én, Rúzsa Magdi a hangomhoz. 2006. május 20-án újjászülettem, mert megnyertem a Megasztár című vetélkedőt, végre lett közönségem, megnőtt a lelkem, és megígértem, ezentúl adni fogok, már amit az ember a hangjával adni tud. Semmi mást nem kérek, csak erőt, hogy végig tudjam járni az utamat. Az angyalok velünk…”
Magdi immár évek óta dupla Aréna-koncerteket ad, a legújabbat június közepén hirdette meg 2026. február 21-ére a Papp László Budapest Sportarénában. Magdi elfoglaltságai ellenére vállalta, hogy írásban válaszol a kérdéseinkre.
– Húsz éve vagy a zeneiparban, és süt rólad, hogy még mindig szereted, amit csinálsz. Hogy kell ezt úgy alakítani, hogy ne égjen ki, ne fáradjon el egy művész, és a közönség se unjon rá?
– Tudni kell folyamatosan újat mutatni, és érezni kell, hogy hol az állj, ami a koncertek számát illeti. Én tudatosan építettem fel ezt is, mert hiszek a kevesebb több mondásban.
– Erős késztetés munkált benned arra, hogy ne csak karakteres énekesként, hanem dalszerzőként és szövegíróként is elismerjenek, és ez is sikerült. Elképzelhető akár az is, hogy egyszer másoknak is szerzel majd dalokat?
– Persze, szívesen írok majd másoknak is. Az alkotás, a teremtés a lényeg.
– Áprilisban Balázs János zongoraművésszel közösen adtál koncertet Budapesten a Müpában. A klasszikus zene összetettségének és a popzene szabadságának a találkozása milyen oldaladat hívta elő?
– Jánossal nagyon jó a színpadon létezni, szárnyakat ad, és eltörli a bennem lévő határokat, gátakat. Ő egyszerűen csak felerősíti a melankolikus énemet. Nagyon megszerettette velem a bárzenét. Fantasztikus lelke van ezeknek a szép, régi daloknak. Készülünk még meglepetésekkel.
– Sokszor kaptál lehetőséget arra, hogy hatalmas hullámokat lovagolj meg, akkor is, amikor nem a legfelkészültebb állapotban voltál – nyilatkoztad egy interjúban. Bátor vagy, és találékony. Ez adottság vagy megtanultad az életed során?
– Egyszerűen így vagyok teremtve: ha elúszott az evezőm, akkor is viszem a csónakot valahogy tovább.
– Ha beletörik a bicskád valamibe, olyankor mi a stratégiád?
– Megpróbálom megérteni a miértjét, aztán nekimegyek még párszor. Ha lestoppol az élet, akkor elfogadom a föntiek akaratát, és keresek új irányt vagy célt.
– Beszéltél arról: foglalkoztat, hogy ebben a kusza világban mik az igazán fontos értékek. Azt vallod, hogy nem kell mindenáron beállni a sorba, inkább dolgozzon az ember keményen, és menjen a szíve után, ne a TikTokon és az Instagramon szembejövő kamut kövesse. A te családodban mi az érték?
– Hitet próbálok ültetni a gyerekeimbe, meg kitartást. Sokat dolgozunk azon a férjemmel, hogy empatikus gyerekeink legyenek. A legnagyobb értékünk talán az, hogy megértettük, tisztelnünk és ápolnunk kell a fánk gyökerét, csak így lesz hatalmas a lombja. Tiszteljük a földet, amin járunk, és ami etet bennünket, és tiszteljük az öregek tudását. Figyelünk arra, hogy meghalljuk az üzeneteket, amiket a jó Isten küld felénk, ehhez kell a nyitott szem, fül és szív. Ennek a módját próbáljuk átadni a kicsiknek, hogy majd ők is tudjanak varázslatot adni egy nap a saját gyerekeiknek. Szerintem ez érték.
– Egy interjúban azt is elmondtad: a gyermekeid érkezésével feladott lecke jókor jött, mert talán kezdtél elmenni olyan irányba, ami nem feltétlenül jó. Mire gondoltál?
– Apró mániáim kezdtek kialakulni: minek hol a helye, hogy állhat, hogy van behajtva a takaró stb… Ha valami nem úgy volt, szinte fizikai fájdalmat éreztem. No, ezt jól felrúgták a gyerekek.
– Sokat vannak veletek a vajdasági nagyszülők, és rendszeresen jártok haza, Vajdaságba is. Mit szeretnétek, mit tanítson meg nekik szüleik szülőföldje?
– Ennek a lényegét fentebb elmondtam, de a legfontosabb, hogy csak az az ember tudja, hogy merre tart, aki tudja, hogy honnan jött, és mi a múltja.
– Az ikrek érkezése különleges élethelyzetet hozott, hiszen az anyaság és a zenei karrier egyensúlyozása óriási kihívást jelent. Megindítóan beszéltél arról, hogy a zene innentől kezdve már egy olyan kulcs, amivel akár az unokáid is megtalálnak majd egy-egy dalban téged. Mit változat ez a tudat a zenédben?
– Talán fontosabbak lettek az üzenetek, a dalok szövegébe sok mindent elrejtek magamból.
– Mi számodra a siker fokmérője?
– Az, hogy hányan énekelik a dalaimat, és amikor kiírom, hogy Aréna-koncert, utána hányan állnak a színpadom előtt.
– Korábban sokat olvastál, főleg verseket. Nem tudom, erre mostanság mennyi időd van, de ha lapul valami az éjjeli szekrényeden, az most mi?
– Mostanában csak haikukra van időm.
