A brazíliai Belémben véget ért a COP30 klímakonferencia, amely az olaj, a szén és a gáz fokozatos kivezetésére vonatkozó kötelezettségvállalás nélkül zárult, de az Egyesült Államok kilépése nyomán mégis született néhány megállapodás. Johannesburgban G20-csúcstalálkozó zajlott, amelyen az USA szintén nem vett részt. Genfben viszont az amerikai külügyminiszter találkozott Ukrajna képviselőivel, hogy megvitassák az ukrajnai háború befejezésének „trumpi tervét”, amit az oroszok diktáltak neki. Az amerikai elnök azonban úgy véli, hogy a kijevi vezetés „egy csepp hálát sem tanúsít” iránta. Trump ugyanakkor telefonbeszélgetést folytatott Hszi Csin-ping kínai elnökkel Tajvanról, amelyben Hszi hangsúlyozta Tajvan „Kínához való visszatérésének” fontosságát. Leó pápa első külföldi útja Törökországba és Libanonba vezetett. A katolikus egyház feje Ankarába, majd Isztambulba utazik. A túlnyomórészt muzulmán lakosságú Törökországban Leó szándéka közelségét kifejezni a régió keresztényeihez, valamint egységre kívánja felszólítani a keresztény egyházakat. Több találkozót is terveznek az ortodox keresztények vezetőjével. Végül a pápa vasárnap Libanonba utazik. – Átlapoztuk a világsajtót Oslótól Johannesburgig és Washingtontól Tokióig.

Klímacsúcs

A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap bírálja a klímakonferencia eredményét:

„Az, hogy az ENSZ klímakonferenciájának záródokumentumába nem került be a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetése mint   egyértelmű kötelezettségvállalás, több mint technikai mulasztás – ez botrány. A helyzet nehézsége nem tükröződik a szövegben. Az olajban és gázban gazdag államok sikeresen érvényesítették érdekeiket. A kompromisszumok és csalódások persze az ilyen, egyhangúságot igénylő multilaterális folyamatok részét képezik. De vajon valóban elegendő-e a minimális kompromisszum, amikor a következmények igen súlyosak?”

A Rio de Janeiró-i O Globo című konzervatív napilap is kudarcnak tartja a találkozót:

„Az ENSZ klímacsúcsa nem érte el fő célját, a globális felmelegedés korlátozását. Az USA és Kína, a legnagyobb szennyezők, távolmaradása feltűnő volt, akárcsak az, hogy Japán, Ausztrália, Törökország és Indonézia is távol maradt. Nem volt konkrét kötelezettségvállalás a fejlődő országok küzdelmének támogatására. De nagy hiánynak számít továbbá az is, hogy nincs konkrét ütemterv a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonására sem. Lula da Silva elnök erőfeszítései ellenére az egyetlen remény az elmaradt kérdésekről szóló tárgyalások újraindítása. A többoldalú és konszenzuson alapuló konferenciák modellje elégtelennek bizonyult, akárcsak a párizsi klímacélok keretrendszere: a valóság messze van attól, hogy a globális felmelegedést tolerálható szintre korlátozza.”

A tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított, reggel 5,1 millió és este 1,55 millió kiadású, a világ a harmadik legnagyobb példányszámban megjelenő közép-baloldali, liberális napilapja azonban legalább egy pozitív eredményt lát a COP30 lezárását követően:

„A klímakonferencia, amely korábban csupán az államok közötti tárgyalások platformjaként működött, most a »végrehajtás« előmozdítását is célul tűzte ki. Számos, úgynevezett nem állami szereplő indít most ugyanis erős globális kezdeményezéseket és tesz lépéseket ebben az irányban. Az idei konferencia megmutatta, hogy ez a jövőben egyre fontosabbá válik a klímaváltozás elleni küzdelemben.”

Az ukrajnai háború befejezéséről

Ukrajna és az Egyesült Államok képviselői a hétvégén Genfben találkoztak, hogy megvitassák az ukrajnai háború befejezésének tervét. Wadephul német külügyminiszter „nagy sikernek” nevezte a tárgyalások eredményét. Az oslói Verdens Gang című független napilap azonban másképp látja a dolgokat:

„Az amerikai és orosz diplomaták által összetákolt békemegállapodásra vonatkozó javaslat annyira rossz és nyugtalanító, hogy ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Moszkva és Washington is igazságtalan békét akar kikényszeríteni, amely ezért további háborúkat alapozhatna meg. Európa és az USA kapcsolata feszült, és mindenkinek érdekében áll megakadályozni e kapcsolat teljes összeomlását. De azt is szem előtt kell tartani, hogy mi forog kockán: az ukránoknak szabad és független országban kell élniük, ahol maguk dönthetnek a jövőjükről.”

„Donald Trump azt akarja, hogy Ukrajna kapituláljon” – áll a varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap címoldalán, majd a cikk így szól:

„Az amerikaiak által javasolt megállapodás teljesíti a Kreml összes feltételeit, ugyanakkor Ukrajna egyetlen követelését sem. Trump ultimátuma Ukrajnának: vagy elfogadja csütörtökig a megállapodási javaslatot, vagy elveszíti az amerikai katonai segélyt és a hírszerzéshez való hozzáférést. Putyinnak azonban sem határidőt, sem büntetést nem szabott Amerika. Ennek ébresztőnek kell lennie Európa számára. Az európaiak egzisztenciális döntés előtt állnak: vagy továbbra is úgy tesznek, mintha Amerika garantálná a biztonságukat – vagy szembenéznek az igazsággal és megvédik magukat.”

A Sydney Morning Herald című közép-jobboldali napilap „szörnyűnek” minősíti az Ukrajnának bemutatott békefeltételeket:

„A Donald Trump amerikai elnök felügyelete alatt kidolgozott 28 pont nagyrészt orosz kollégájának, Vlagyimir Putyinnak kedvez. Ha a tervezet véglegesítené a megállapodást, azzal Amerika elárulná európai szövetségeseit az ellenségnek. A világ látja, hogy Ukrajna nehéz helyzetben van. Sem Trumpban, sem Putyinban nem bízhat, de ugyanakkor nem utasíthatja vissza a béke lehetőségét sem.”

De felmerül egy kulcsfontosságú kérdés is: ha az amerikaiak ténylegesen leállítják az Ukrajnának nyújtott segélyeket pusztán azért, mert a Fehér Házat egy éretlen káder vezeti, aki csak a saját érdekei szerint cselekszik, vajon a világ többi része képes lesz-e ezt kompenzálni és fenntartani, sőt növelni Ukrajna támogatását a szükséges szinten?”

Ukrajna védelme Európa védelmét jelenti, írja a madridi El Mundo című közép-jobboldali napilap:

„A Trump által bemutatott terv, amelyet tanácsadója, Steve Witkoff dolgozott ki, arra kényszerítené Volodimir Zelenszkijt, hogy öngyilkos stratégiai engedményeket fogadjon el, mint például Donyeck átengedését és hadseregének drasztikus csökkentését. Nehéz elképzelni ennél rosszabb tervet. Lényeges, hogy Ukrajna valódi hanggal rendelkezzen a béketervről szóló tárgyalásokon, amelyektől területi integritása függ. Ukrajna szuverenitását meg kell őrizni – nem szabad alkualapként használni. Ezért kulcsfontosságú, hogy Európa megőrizze a közelmúltbeli dél-afrikai G20-csúcstalálkozón mutatott egységet és ne korlátozza magát annak elkerülésére, hogy felbosszantsa Washingtont. Az orosz agresszió által 2022 februárjában kiváltott háború továbbra is az a törésvonal, amely meghatározza a kontinens jövőjét. Ha megvédjük Ukrajnát, megvédjük önmagunkat is.”

Donald Trump: Ukrajna hálátlan, az európai országok pedig még mindig orosz kőolajat vesznek, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„Donald Trump azzal vádolja Ukrajnát, hogy »egy csepp hálát sem tanúsít« az Egyesült Államoknak a háború befejezésére irányuló erőfeszítései iránt – írja a BBC.

Az amerikai elnök vasárnap a saját közösségi platformján, a Truth Socialon közzétett bejegyzésében úgy fogalmazott: »Az ukrán vezetés semmiféle hálát nem mutat felénk az erőfeszítéseinkért, Európa pedig továbbra is kőolajat vásárol Oroszországtól.« Donald Trump posztjában hozzátette: »Örököltem egy háborút, amelynek soha nem kellett volna megtörténnie, egy háborút, amely mindenki számára veszteséges, különösen azoknak, akik feleslegesen haltak meg.« (Ami az orosz kőolajvásárlást illeti, az amerikai elnök sorozatban adja a szankciómentességet európai országoknak így Németországnak és Magyarországnak is – a szerk.)

Volodimir Zelenszkij ugyanakkor azt nyilatkozta, hogy az amerikai béketerv figyelembe veheti Ukrajna érdekeit. Az ukrán elnök megjegyezte, továbbra is azon dolgoznak, hogy a megállapodás minden eleme valóban hatékony legyen a fő cél elérésében – hogy végre véget vessen a vérontásnak és a háborúnak.”

A legutóbbi tárgyalásokra utalva a római La Repubblica című liberális, korábban szociáldemokrata napilap ezt írja:

„Donald Trump amerikai elnök nevében kidolgozott béketerv már nem létezik. Vagy legalábbis nem abban a formában, ahogyan az elmúlt napokban nyilvánosságra került. Létezik egy új béketerv, tele számos kérdéssel, amelyeket Trump és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök személyes találkozóján kell tisztázni. Ez a végeredménye azoknak a tárgyalásoknak, amelyek Genfben zajlottak az amerikai és a kijevi küldöttség, valamint az európai képviselők között. Ez »fordulat« volt  ugyan, de olyan, amely egyértelmű »nemet« fog kiváltani Moszkvától.”

A londoni The Times című konzervatív napilap erről van meggyőződve:

„Szinte biztos, hogy még hetekig tartó tárgyalások állnak előttünk. A terv még módosított formájában is újabb támadás megindítására való felhívásnak minősül Oroszország javára. Moszkva a tűzszünet által nyújtott felüdülést arra használná fel, hogy levonja a tanulságokat a háború eddigi menete során felduzzasztott fegyveres erői számára. Ezután megtámadhatna olyan célpontokat, mint Odessza fontos kikötővárost – bízva abban, hogy nem kell emiatt NATO-válaszra számítania. A tervezet számos gyengesége közé tartozik Kijev biztonsági garanciáinak hiánya is: nincs NATO-tagság, nincsenek NATO-csapatok Ukrajnában, még kiképzési célokra sem.”

Az amszterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap így vélekedik:

„Most, hogy a köd lassan feloszlik a Fehér Ház felett és az európaiak kezdik felismerni, hogy Donald Trump kormányzatának jelentős része valóban az európaiak és ukránok feje fölötti megállapodás megkötésére törekszik Moszkvával, mégpedig egy olyan megállapodásra, amely közvetlenül befolyásolja az egész európai biztonsági rendet. Marco Rubio külügyminiszter, számos republikánus kongresszusi tag támogatásával véget vetett ezeknek a terveknek és visszahívta az európaiakat a tanácskozásra. Egyébként Trump szavazóinak többsége sem akarja, hogy Ukrajnát »eladják« az autokrata Putyinnak. Maga Trump valószínűleg sem tenné ezt, még ha ez a Nobel-díjába kerülne is. Be akarja fejezni a háborút, de tetteivel az ellenkezőjét kockáztatja.”

A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap ezt hangsúlyozza:

„Az ukrán nép hihetetlenül ellenálló és felkészült a közelgő nehézségekre. Az ország túlterhelt és túlerőben lévő fegyveres erői továbbra is tartják a frontvonalat, óriási veszteségeket okozva az ellenségnek minden egyes elfoglalt négyzetkilométerért. Ha Oroszország folytatni akarja a harcot, Ukrajna is folytatni fogja. De nincs semmi baj azzal, ha beszélünk egymással – mindaddig, amíg az amerikai tárgyalók soha nem felejtik el, hogy valójában ki a felelős ezért a szörnyű konfliktusért.”

G20-csúcs Johannesburgban

A G20-csúcs véget ért a dél-afrikai Johannesburgban. A sanghaji Jiefang Ribao című állami napilap vendégkommentátora úgy véli, hogy Afrika megerősödve került ki a találkozóból:

„Afrika államai és a globális Dél már nem csupán a nyugati segélyek kedvezményezettjei, hanem már segítenek a szabályok meghatározásában is. A közös nyilatkozat tartalma az elkövetkező öt-tíz évben újra meg fogja határozni az afrikai kontinens helyzetét a tőke, az energia és az értékláncok kérdésében. A legtöbb súlyosan eladósodott országot ki kell szabadítani az adósság ördögi köréből. Dél-Afrika jó példa erre. Bőséges természeti erőforrásai felhasználhatók Afrika geopolitikai szerepének erősítésére. Afrika az önrendelkezés új korszaka felé halad. Ebben Kína hosszú távú befektetőként és partnerként kíván részt venni.”

A johannesburgi The Citizen című, mindinkább független napilap a következő következtetésre jutott a saját országában tartott csúcstalálkozó alapján:

„Kétségtelen, hogy Dél-Afrika hitelességre tett szert azzal, hogy ezen a hétvégén megrendezte a G20-csúcstalálkozót, de az, hogy milyen mértékben károsodtak kapcsolataink az Egyesült Államokkal, csak később válik majd nyilvánvalóvá. Donald Trump amerikai elnök távolmaradása a csúcstalálkozóról biztosítja, hogy ezért erre az első afrikai földön tartott fórumra örökre emlékezni fognak. Egyrészt jó volt, hogy Ramaphosa elnök ragaszkodott ahhoz, hogy ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni a »nagyobb nemzetek« által, de a kérdés továbbra is fennáll: milyen áron?”

A kampalai Independent Uganda című ellenzéki napilap azonban elvi alapon bírálja a találkozó döntéseit:

„Ma már nyílt titok, hogy az olyan találkozókon hozott döntések, mint a G20, nem a lakosság többségének érdekeit szolgálják. A G20, amely a globális GDP több mint 85 százalékát képviseli, évtizedekig nem használta ki összesített súlyát a globális gazdasági és környezeti kihívások kezelésére. Ehelyett többnyire a vállalatok és a milliárdosok érdekeit szolgálta. A Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és más intézmények felismerték, hogy világszerte szélsőséges egyenlőtlenségek akadályozzák a gazdasági növekedés ütemét és fenntarthatóságát. Azonban ezek is a probléma részét képezik, nem pedig a megoldásét.”

Hszi Csin-ping és Trump Tajvanról

A stockholmi Dagens Nyheter című vezető svéd napilap a következőképpen kommentálja Hszi Csin-ping kínai és Trump amerikai elnök telefonbeszélgetését:

„A 2001. szeptember 11-i támadásokat követő részvétnyilvánító levél óta egyetlen kínai vezető sem kezdeményezett kapcsolatot amerikai elnökkel. Mao Ce-tung híresen meghívta Richard Nixont Pekingbe, de a nyári kereskedelmi konfliktus során Hszi nyugodtan megvárta, amíg Scott Bessent amerikai pénzügyminisztert rávette főnökét a visszakozásra. Milyen fontos kérdést kellett tehát Hszinek megvitatnia egy olyan időszakban, amikor a Trump-adminisztráció gépezete teljes gőzzel az ukrajnai béketerven dolgozik? Nos, Hszi Tajvanról akart beszélni és emlékeztetni mindenkit arra, hogy a sziget Kínához tartozik – és rendkívül fontos, hogy Peking átvegye az irányítást. Ez a Hszi és Trump közötti telefonbeszélgetés vészharangokat kellene, hogy kongasson számunkra, mert megmutatja, hogyan nézhet ki a szuperhatalmak új világrendje.”

A hongkongi Ta Kung Pao című kínai állami napilap ezt írja erről:

„Miután Hszi Csin-ping a Trumppal folytatott telefonbeszélgetésben egyértelműen felvázolta Kína megalkuvást nem ismerő álláspontját a tajvani kérdésben, úgy tűnik, az amerikai elnök ezt követően alaposan lekezelően nyilatkozott Takaicsi japán miniszterelnökről. A miniszterelnök ugyanis nemrég azzal dicsekedett, hogy Tajvan ügyei közvetlenül érintik Japánt, ami jelentős nyugtalanságot okozott Tokió és Peking kapcsolataiban. Egyértelmű, hogy Trump most már hajlandó jobban figyelembe venni a kínai érdekeket, mint korábban.”

Vajon Hszi megpróbálja átállítani Trumpot a maga oldalára? – teszi fel a kérdést a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Rendkívül ritka, hogy Hszi Csin-ping telefonhívást kezdeményezzen Washingtonnal. Hétfő este a kínai államfő és pártvezér úgy látszik meglátott erre egy lehetőséget. Hszi Tajvan »Kínához való visszatérésének« fontosságát hangsúlyozta Donald Trump amerikai elnökkel folytatott telefonbeszélgetésében – jelentette a Xinhua kínai hírügynökség. A szokásos állítás, miszerint a hívást az amerikai fél »kérésére« bonyolították le, ezúttal elmaradt. A Wall Street Journal kínai forrásokra hivatkozva arról is beszámolt, hogy Hszi »kezdeményezte a kapcsolatfelvételt«. Csak kedden délben tette hozzá a pekingi külügyminisztérium, hogy a hívást valójában Amerika kérésére bonyolították le.

Azt, hogy állítólag Hszi kérte a találkozót, egyesek úgy értelmezték, hogy ezzel próbálta befolyásolni Trumpot a Kína és Japán közötti válságban. Peking fokozta a vitát, miután Száné Takaicsi japán miniszterelnök november elején kijelentette, hogy Japán saját csapatait vonhatja be egy tajvani katonai konfliktusba. A Fehér Ház továbbra sem kommentálta nyilvánosan a Kína és Japán közötti feszültségeket. Az Egyesült Államok japáni nagykövete azonban néhány nappal ezelőtt biztosította a nyilvánosságot arra, hogy Japán élvezi az Egyesült Államok támogatását. Trump a telefonhívást követően a Truth Social platformján közzétett bejegyzésében nem tett említést sem erről, sem Tajvanról. Ehelyett az amerikai elnök a kereskedelemre összpontosított.

Egy »nagyon jó« telefonbeszélgetésben Ukrajna, a fentanil és a szójabab témái is szóba kerültek – írta Trump. »Rendkívül erős a kapcsolatunk Kínával!«, tette hozzá. Az a tény, hogy Trump saját nyilatkozatában nem említette meg sem Japánt, sem pedig Tajvant, némi aggodalmat keltett mind Tokióban, mind Tajpejben, különösen mivel Trump – minden közvetlen tartalmi kapcsolat nélkül – hozzátette: »Most már a nagyobb kép felé fordulhatunk.« Ennek érdekében Hszi meghívta őt, hogy áprilisban látogasson el Pekingbe. Cserébe Trump állami látogatásra hívta Hszit az Egyesült Államokba, »még az idén«.

Valószínű, hogy Hszi felhívása egyben arra is irányult, hogy rávegye Trumpot, befolyásolja Takaicsit, és változtassa meg Japán Tajvannal kapcsolatos álláspontját. Mivel Takaicsi a parlamentben kijelentette, hogy egy Tajvan elleni kínai katonai beavatkozás egzisztenciális fenyegetést jelentene Japán számára is, Peking követeli ezen kijelentés »korrekcióját«. Továbbá Peking stratégiai lehetőséget lát a regionális helyzet befolyásolására, mivel Trumpnak kevésbé egyértelmű álláspontja van Tajvannal kapcsolatban, mint elődjének, a demokrata Joe Bidennek volt.

[…] Kína pénteken levelet nyújtott be António Guterresnek, az ENSZ főtitkárának, amelyben bejelentette »határozott önvédelmét« arra az esetre, ha Japán »katonai beavatkozásra merne kelni a Tajvani-szorosban«. Egy ilyen »agressziós cselekmény« esetén Kína »határozottan gyakorolja az ENSZ Alapokmányában és a nemzetközi jogban biztosított, önvédelemhez való jogát, és fenntartja nemzeti szuverenitását és területi integritását«.

Japán hétfőn szintén levélben válaszolt erre Guterresnek. Ebben az ország állandó ENSZ-képviselője »megalapozatlannak« és a tényekkel nem egyezőnek minősítette Kína vádjait. »Hamis Kína állítása, miszerint Japán fegyveres támadás nélkül is gyakorolná az önvédelemhez való jogát« – idézte a levélből az NHK japán hírcsatorna. A levél így folytatódott: »Megerősítjük következetes álláspontunkat, miszerint a Tajvannal kapcsolatos kérdéseket békés párbeszéd útján kell rendezni.«

Tekintettel arra, hogy Peking felszólította a kínai állampolgárokat, hogy ne utazzanak többé Japánba, valamint, hogy újra bevezették a japán halak importtilalmát, Japán felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy ellenezze az ilyen intézkedéseket. Elfogadhatatlan »kényszerítő intézkedéseket bevezetni más országokra azért, mert nyilatkozataik és politikájuk nem egyezik a saját szándékainkkal«, áll a levélben.”

A pápa Törökországba látogat

Az isztambuli ​​Akşam című szélsőjobboldali pro-AKP [Adalet ve Kalkinma Partisi azaz Igazság és Fejlődés Pártja] című napilap ezt írja:

„Az utazás fő oka a nikaiai zsinat 1.700. évfordulója, ahol lerakták az ökumenikus hitvallás alapjait. A pápa emellett beszédet mond egy ortodox istentiszteleten és meglátogatja a Kék Mecsetet. Mindössze 60 évvel ezelőtt ezeket a cselekedeteket a katolikusok istenkáromlásnak tartották volna. Tehát egy új valósággal szembesülünk. Miközben a nyugati világ – amelynek magja a keresztény egyház – átalakulóban van, az egyház is új, átfogóbb szerepet keres a világban.”

A lisszaboni Diario de Noticias című hetilap hozzáteszi:

„Leó pápa útja politikai és ökumenikus gesztus. A pápa ezáltal közelebb kerül az ortodox világhoz is – és ez az egész világ számára előnyös. A fő törésvonal azonban jelenleg az orosz határ mentén húzódik. Ott a moszkvai patriarchátus a Kreml közeli szövetségese és Putyin ezt saját céljaira használja fel. Leó számára tehát nem az I. Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárkával való találkozás a fontos, hanem a Kirill pátriárkával folytatott párbeszéd – a felekezetek közötti közeledés, de az európai béke érdekében is.”

Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)