Donald Trump amerikai elnök megkapta a FIFA [Fédération Internationale de Football Association, Nemzetközi Labdarúgó-szövetség] első békedíját, amit a FIFA elnöke, Gianni Infantino személyesen adott át. Infantinót kritikusai azzal vádolják, hogy ezt a „békedíjat” külön Trump miatt hozta létre és odaítélésére nincs is átlátható folyamat, nincsenek jelöltek és nincs zsűri sem. De például a Német Labdarúgó-szövetségnek semmilyen kifogása nem volt ellene. Annak ellenére, hogy pár nappal később Washington bejelentette: a focivébére Amerikába utazni kívánó turistáknak át kell adniuk minden kapcsolati hálós bejegyzésüket az elmúlt öt évből. Ilyen drasztikus személyi cenzúrát eddig egyetlen durva diktatúra sem vezetett be a világon.
A további témák között szerepel Johann Wadephul német külügyminiszter kínai látogatása. A CDU politikusa ezzel bepótolta átütemezett útját, miután lemondta az eredetileg októberre tervezett látogatást, azzal érvelve, hogy Peking nem erősített meg semmilyen találkozót a kollégájával, Wanggal való megbeszélésen túl. Szíria a héten ünnepelte Aszad megbuktatásának első évfordulóját. Az EU szigorítja a menedékjogi szabályozást. Folyik a vita az esetleges ukrajnai elnökválasztásról. Újabb harcok Thaiföld és Kambodzsa között, Trump egyik „békéje” máris megbukott. De kezdjük a világsajtót az új amerikai nemzetbiztonsági stratégiával, ami nagy port kavart. Annak fényében az EU-nak fel kell ismernie, hogy semmi sem maradhat a régiben. A lehetséges válaszok egyike, hogy megerősített együttműködés jön létre a tagállamok között. – Átlapoztuk a világsajtót Oszlótól Bangkokig és New Yorktól Tokióig.
Az új amerikai biztonsági stratégia
A londoni The Guardian című független napilap így elemzi a 33 oldalas anyagot:
„A Trump-kormány dokumentuma az európai integrációt teszi felelőssé a kontinens legnagyobb problémáiért. Azt is kijelenti, hogy az Európai Unió aláássa a politikai szabadságot és szuverenitást Európában. J.D. Vance februári müncheni biztonsági konferencián tartott beszéde és az Ukrajnára vonatkozó, megalázó 28 pontos terv után ezt mindannyiunknak látnunk kellett volna. Mindazonáltal az új szavak sokkolóak. A biztonsági stratégia egyértelmű jelzése annak, hogy Washington milyen brutálisan és tisztán kereskedelmi alapon szándékozik kapcsolatba lépni Európával. Amikor Washington legközelebb meghúzza a csavarokat, az EU-nak fel kell készülnie a visszavágásra. Először is, fel kell függesztenie a kereskedelmi megállapodást. Mert csak egy határozott válasznak lesz bármilyen hatása az Egyesült Államokra.”
A varsói Rzeczpospolta című gazdasági és így napilap így vélekedik:
„Sok jel utal arra, hogy az európai reakciók a szokásos hisztérikus hangnemben maradnak. A szokásos panaszokon és sértéseken túl kétségtelenül elérkezik a német európai vezetés történelmi pillanata. Berlinben már arról beszélnek, hogy Németország nagyobb felelősséget vállal. Ennek a víziónak azonban, mint minden tervnek, amely az amerikai Nyugatot a mai Európával kívánja felváltani, van egy alapvető gyengesége: a valódi hatalom hiánya. Az európai elit mágikus gondolkodása azon a hiten alapul, hogy minden, amit mondanak vagy hirdetnek, azonnal rideg valósággá válik. De hatalom nélkül ezek a kijelentések mind értéktelenek.”
Az oslói Dagbladet című liberális napilap szerint:
„Trumpot különösen zavarja a Nyugat azon hajlama, hogy demokratikus szabályokat kövessen és tiszteletben tartsa a jogállamiságot és a liberális világrendet. Ő azonban egy olyan világban akar uralkodni, amely ismét a nagyhatalmak befolyási övezeteire oszlik. Ahelyett, hogy Európára tekintene, Trump Latin-Amerikára összpontosítja biztonsági stratégiáját, ahol olaj és nyersanyagok találhatók és kevesebb demokratikus ellenállás várható. A haditengerészet Venezuela partjaira történő telepítése látszólag egy kábítószer elleni háború, de kétségtelen, hogy a valódi célpont az ország gazdag olajkészlete.”
Európa egyedül maradt Putyin ellen, írja a milánói Corriera della Sera című, történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított, legnagyobb példányszámban kiadott és legolvasottabb olasz liberális napilap Trump új biztonsági stratégiájáról:
„A dokumentum egy ponton kijelenti: »Ha a dolgok így folytatódnak, Európa húsz éven belül felismerhetetlen lesz, […] mert valós és nyilvánvaló veszély áll fenn, hogy civilizációja elpusztul.« Viccesen megjegyezhetnénk, hogy az USA-val kapcsolatban nem kell húsz évet várni: már ma is felismerhetetlen. De viccelni sajnos nem elég. Ez a szöveg felvázolja az amerikai külpolitika kereteit. Röviden: Donald Trump amerikai elnök kormányzata kizárólagos befolyást követel Latin-Amerika felett, megállapodásra törekszik Oroszországgal és módot keres az együttélésre Kínával. Amióta Trump visszatért a Fehér Házba, az öreg kontinens országai szenvednek az USA politikai és diplomáciai offenzívája alatt, a vámoktól a megnövelt NATO katonai kiadásokig. Trump lényegében egyedül Vlagyimir Putyinnal néz szembe.”
Ez Trump új nemzetközi rendje, írja a madridi El Mundo című közép-jobboldali napilap:
„Trump […] új stratégiája a nemzetközi rend átalakítására irányuló gondosan kidolgozott tervnek felel meg. […] Egyértelműen Putyin felé biccentve még azt is elismeri, hogy a NATO nem fog »örökké« terjeszkedni. Washington irányváltása történelmi kihívás elé állítja Európát. Ahogy José Manuel Barroso, az Európai Bizottság korábbi elnöke néhány nappal ezelőtt írta: »Az EU-nak olyan vezetőkre van szüksége, akik megértik, hogy itt az ideje a merész döntéseknek«.”
A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap ezt jegyzi meg erről:
„Bárkinek, aki évek óta hallgatta Putyint és Trumpot, tudnia kellett, mi történik és mi következik: frontális támadás a demokrácia, a nemzetközi megállapodások, a jogállamiság, az európai értékeink ellen. Trump Európa elleni támadásának el kell indítania egy következő jelentős lépést az integráció felé: egy valódi uniós védelmi unió létrehozását.”
A zürichi Tages-Anzeiger című közép-baloldali napilap megjegyzi:
„Az európaiaknak nem szabad azt gondolniuk, hogy egyszerűen kivárhatják, míg Trump ideje lejár. A Fehér Ház és a Kreml közötti barátkozás mindinkább egy olyan növekvő veszélynek teszi ki a kontinenst, hogy az USA és Oroszország azt majd egyszerűen szétnyomja.”
A New York-i Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, elsősorban amerikai gazdasági és nemzetközi üzleti témákkal, valamint pénzügyi hírekkel és témákkal foglalkozó, a republikánusokhoz húzó konzervatív napilap így bírálja Trump stratégiáját:
„Vannak, akik csupán egy újabb washingtoni dokumentumnak fogják tekinteni a biztonsági stratégiát, amit Trump úgysem fog elolvasni. De fogadni mernénk, hogy Amerika ellenségei el fogják azt olvasni. És mint látni fogják, az egy olyan országról szól, amely a saját belső hatalmi harcaival van elfoglalva, és nem hajlandó őszintén szólni Kína és Oroszország valódi fenyegetéseiről.”
A stockholmi Aftonbladet című független szociál-demokrata napilap így ír:
„A dokumentum egyes részei szélsőjobboldali pamfletre emlékeztetnek. Oroszországot pozitívan ábrázolják, a szöveg pedig a Kreml tipikus retorikájára hasonlít. Az Egyesült Államok most átalakítja diplomáciai stratégiáját, hogy aktívan támogassa a szélsőjobboldalt Európában. Ez természetesen rendkívül destabilizáló stratégia. Sok európai ország belpolitikája már így is nagyon bonyolult. Donald Trump pedig most olajat akar önteni a tűzre.”
A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja figyelmeztet:
„Valódi ok van az aggodalomra. Az európai reakciók nagyon is érthetőek. A »fenyegetés« kifejezés eltűnt Oroszországgal kapcsolatban, ami ironikus módon egy olyan fejlemény, amelyet Oroszország üdvözöl. Attól tarthatunk, hogy ez az amerikai stratégia tovább erősíti Kína és Oroszország autoriter rezsimjeit.”
Donald Trump elkészítette a vádiratot Európa ellen, a kárörvendő Orbán Viktor politikájával Magyarország a maradék súlyát is elveszítheti, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Az Európai Unió láthatóan lefagyott Donald Trump második elnöki ciklusának eddigi legfontosabb geopolitikai dokumentumától. Igaz, nem állítható, hogy az új amerikai nemzetbiztonsági stratégia derült égből villámcsapásként érte volna az Uniót, hiszen a fordulatot hónapok óta sejteni lehetett – J.D. Vance alelnök februári, a müncheni biztonságpolitikai konferencián elhangzott beszéde már sokat sejtetett abból, hogyan tekint az amerikai adminisztráció Európára: ellenfélként. Csak egy olyan Uniót tartana partnernek, amelyik egyrészt szuverén nemzetek laza szövetsége lenne, másrészt amiben a szélsőjobboldali populista erők dominálnának.
A nemzetbiztonsági stratégia vádirat az EU szempontjából. A Trump-adminisztráció szerint az EU a saját válságainak forrása, egy önbizalmát vesztett szervezet, amely politikailag és biztonsági tekintetben is alárendelt helyzetbe került.
Az amerikai álláspont az, hogy az európai kormányok korlátozzák a szólásszabadságot, elfojtják a politikai ellenzéket (azaz a szélsőjobbot), identitásválságba sodorták saját népeiket, és bevándorláspolitikájukkal »civilizációs összeomlást« idéznek elő.
A Washingtonból érkező üzenet egyértelmű: az EU az USA globális stratégiájának akadálya. A transzatlanti szövetség az amerikai kormány számára már nem jelent értékközösséget, és nem csak újra definiálja a geopolitikai prioritásokat, hanem az európai erőviszonyokat is át akarja rendezni.
A dokumentum példátlan az elmúlt hetven év transzatlanti történetében. A NATO-t létrehozó amerikai politika – minden hullámvölgye ellenére – mindig a demokratikus stabilitást, a politikai közép megerősítését tekintette saját európai érdekei legfőbb elemeinek. Most viszont az USA nyíltan kész beavatkozni az európai belpolitikába, a szélsőséges szereplők legitimitását erősítve, aláásva a mérsékelt jobboldalét, a baloldalét és a centristákét. Nem véletlen, hogy Norbert Röttgen német kereszténydemokrata külpolitikai szakértő »második korszakváltásról« beszélt: az első Oroszország 2022-es agressziója volt Ukrajnával szemben, a második viszont az a pillanat, amikor Európa felismeri, hogy biztonságát immár két irányból is fenyegetik.
Miként reagál az EU három legfontosabb szereplője?
NÉMETORSZÁG Berlin hallgatása mindennél beszédesebb, Friedrich Merz kancellár nem kommentálta a dokumentumot. A német kormány úgy véli, most a csendben maradás a legbölcsebb stratégia. Ha ugyanis tiltakoznának, azzal csak olajat öntenének a tűzre és még inkább elidegenítenék az amerikai adminisztrációt. Németország egyszerre függ az amerikai biztonsági garanciáktól és a kínai piactól. Agnieszka Burger, a Bundestag zöldpárti alelnöke szerint ez a dokumentum is arra utal, hogy az EU-nak saját kezébe kell vennie sorsát. Szakértők szerint Berlin előtt valójában egyetlen út marad: ha nem áll egy európai védelmi unió élére áll, elsorvad a nagyhatalmi mozgások között. Németország számára a tét nem egyszerűen a külpolitikai presztízs, hanem az ipari modell és a politikai befolyás jövője is – és ezt Berlin most egyre jobban érzi.
FRANCIAORSZÁG Emmanuel Macron francia elnök még Kínában tartózkodott az amerikai stratégia nyilvánosságra hozatalakor. Igyekezett csökkenteni a feszültséget, sietve leszögezte, nincs bizalmi válság, Európának együtt kell működnie Washingtonnal. Valójában a francia elnök már régóta hangoztatta, hogy Európának védelmi szempontból is a saját útját kell járnia, mert nem számíthat úgy Washingtonra, mint a korábbi évtizedekben. Macron Joe Biden elnöksége alatt is ezt az álláspontot képviselte. Az amerikai dokumentum azonban mindenképpen stratégiai fordulatot jelent a francia belpolitika szempontjából. Marcon helyzete hazájában megrendült, népszerűségi mutatója már csak 15 százalék körüli, sokan már a következő, 2027-ben esedékes elnökválasztásra tekintenek. Mivel Marine Le Pen valószínűleg nem indulhat, a felmérések szerint a voksolás nagy esélyese a Fidesz által is fémjelzett Patrióták Európáért európai parlamenti frakcióját vezető Jordan Bardella, a jobboldali populista Nemzeti Tömörülés (RN) elnöke. Elvileg tehát a Trump adminisztrációnak nagyon is tetsző eredmény születhet majd a voksoláson. Csakhogy a franciák nagyon nem szeretik, ha az Egyesült Államok beleszól a belpolitikájukba, s ezt Le Penék is jól tudják. Ezért a Nemzeti Tömörülés vezetői igyekeznek úgy tenni, mintha az amerikai kapcsolat nem lenne prioritás számukra. Macron mindenesetre aligha várakozik ölbe tett kézzel 2027-ig. Vélhetően arra a következtetésre juthat, hogy Franciaországnak vezető szerepet kell vállalnia az európai védelmi integrációban. Ami pedig geopolitikai törekvéseit illeti: próbál tovább egyensúlyozni Washington és Peking között.
OLASZORSZÁG Giorgia Meloni ugyanazt a stratégiát követi a dokumentum nyilvánosságra hozatala után, mint eddig a Trump-adminisztrációval kapcsolatban. Úgy tesz, mintha az amerikai politika megfelelne Olaszország érdekeinek. Ez persze csak részben igaz. Ő és védelmi minisztere, Guiro Crosetto hónapok óta hangsúlyozzák, hogy Európának meg kell tanulnia a »saját lábára állni«. A miniszterelnök hangsúlyozta: az amerikai bírálatok nem váratlanok, és szerinte az EU-nak a védelemben valóban önállóbbnak kell lennie. Crosetto tárcavezető pedig már-már programadó módon fogalmazott: »Trump csak kimondta, hogy Európa az USA globális versenyében kevéssé fontos.« Az olasz – hogy Orbán Viktor egyik egykori kifejezését idézzük – »stratégiai nyugalom« azonban inkább csak a látszat. Az amerikai nemzetbiztonsági stratégia kellemetlenebb helyzetbe hozza Melonit, hiszen új erőre kaphat Matteo Salvini infrastrukturális miniszter, a Liga vezetője, aki Trump és Putyin kritikátlan híveként lép fel. Persze Melonit nem kell félteni, megvannak a lehetőségei arra, hogy sakkban tartsa izgága miniszterét. Ráadásul az olasz külpolitika irányítója, Antonio Tajani tárcavezető meggyőződéses Európa-párti. Így hiába a Salvininek tetsző, az EU szétverését előirányzó amerikai terv, neki továbbra sem osztanak lapot Itáliában.”
FIFA-„békedíj” Trumpnak
A madridi El Mundo című közép-jobboldali napilap a FIFA-t bírálja, mert Infantino elnök nyilvánosan hízelgett Trumpnak és átadta neki a FIFA „békedíját”. Az El Mundo ezt írja:
„Trump, Trump és csakis Trump. A washingtoni világbajnokság sorsolásának főszereplője nem a futball, hanem az Egyesült Államok elnöke volt. Az olyan személyiségeket, mint ő, ebben az országban »nagyobbnak« neveznek, és a személyét […] övező látványosság egyértelművé tette, hogy az elkövetkező hónapokat a jelenléte fogja uralni.”
A londoni The Telegraph című, 1855-ben alapított konzervatív napilap arról számol be, hogy Infantino, a FIFA elnöke megalázkodva nyilatkozott Trump előtt:
„A FIFA elnöke kétségtelenül mondott már ostobaságokat is a múltban, de ez valami teljesen más volt. Még ha nem is akartuk volna látni, nehéz volt levenni a tekintetünket egy ilyen látványos szolgalelkűségi demonstrációról, amelyet világszerte közvetítettek.”
A tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított, reggel 5,1 millió és este 1,55 millió kiadású, a világ harmadik legnagyobb példányszámban megjelenő közép-baloldali, liberális napilapja pedig amiatt bírálja a FIFA-t, hogy az újonnan létrehozott békedíját Trumpnak ítélték oda:
„Ez a Trumpnak odaítélt díj a lehető legrosszabbkor érkezett. Az Egyesült Államok nagyszabású katonai művelet küszöbén áll Venezuela ellen – hivatalosan a kábítószer-kereskedelem miatt, de a valóságban valószínűleg az Amerika-ellenes Maduro-rezsim miatt. Trump már többször is elrendelt támadásokat a venezuelai partoknál lévő hajók ellen, amelyek számos halálesetet okoztak. Ezt a tényt a világ futballirányító testülete teljesen figyelmen kívül hagyta. A hatalmas Trumpnak nyújtott ilyen nyilvánvaló hízelgés a FIFA erkölcsi tekintélyének végleges elvesztését jelenti.”
Wadephul Kínai látogatása
A sanghaji Jiefang Ribao című állami napilap ezt írja:
„Jó, hogy Wadephul úr végül is eljön. Egy olyan időszakban, amikor a transzatlanti kapcsolatok egyre megbízhatatlanabbá válnak, a kérdés még sürgetőbbnek tűnik: hogyan fejlődjenek Kína és Európa kapcsolatai? Egyre nagyobb a bizonytalanság, legyen szó akár a belső versenyképességről, akár a régiókon átívelő kérdésekről, mint például az ukrajnai háború. Még Németországon belül is megoszlanak az üzleti és a politikai szektorok alapvető kérdésekben. Ennek fényében a német külügyminiszternek lehetőséget kellene adnia néhány hiba kijavítására kínai látogatása során. A világnak ma több bizonyosságra és stabilitásra van szüksége.”
A pekingi Huanqiu Shibao állami napilap hozzáteszi:
„Tekintettel az olyan ágazatok magas költségeire, mint az energia, a környezetvédelmi tranzakciók és az ipari versenyképesség, Németországnak most olyan partnerre van szüksége, mint Kína. A német kormánynak végre fel kell hagynia a kitérő megközelítéssel és ki kell húznia az országot a gazdasági recesszióból. Sok területen a két ország jól bővíthető alapokkal rendelkezik.”
Wadephul Kínában, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„A kínai vezetés békülékeny viselkedése Johann Wadephul külügyminiszter pekingi látogatása során nem lehet félrevezető. Kína európai és németországi politikájának lényege nem változott az októberi fiaskó óta, amikor Wadephul lemondta kínai útját, mert nem tudott megfelelő találkozókat biztosítani. Ennek megfelelően a németországi várakozásokat alacsonyan kell tartani, miután jelezték, hogy a külügyminiszter esetleg engedékeny lesz a ritkaföldfém-exporttal kapcsolatban. A hangnem azonban ismét gyorsan megváltozhat.
A német-kínai kapcsolatok az elmúlt hetekben történt hullámvölgyeiből levonható tanulság az, hogy Németországnak az EU keretein belül törekednie kell a Kínától való gazdasági függőség csökkentésére – és nemcsak a ritkaföldfémek tekintetében. Bölcs politika lenne egyelőre a lehető legtöbb engedményről tárgyalni Kínával, anélkül, hogy Németország szem elől tévesztené a lehető legnagyobb függetlenség elérésének stratégiai célját. A viszonylag barátságos fogadtatás, amelyben Wadephul hétfőn részesült, azt mutatja, hogy helyes volt októberben a diplomáciai sértésre az akkori út demonstratív lemondásával reagálni. Annak ellenére, hogy Kína lényegesen erősebb helyzetben van, mint Európa, a magabiztos fellépés kifizetődik.”
Aszad bukásának egy éve
A koppenhágai Kristeligt Dagblad című, eredetileg evangélikus, most külföldi eseményekre összpontosító napilap így emlékezik vissza Aszad szíriai diktátor egy évvel ezelőtti megbuktatására:
„53 évnyi diktatúra után ez történelmi fordulópont volt. A lázadók átvették a hatalmat, kiszabadították a rezsim foglyait és felgyújtották az elnöki palotát. A lakosság öröme a világ egyik legelnyomóbb rezsimjének bukása miatt óriási volt. A volt-dzsihadista új államfő, Ahmed Huszejn es-Sar, azt jelzi, hogy az új Szíria el akar fordulni Oroszországtól és Irántól, és a közel-keleti nyugatbarát közösség részévé akar válni. Washingtonban és az európai fővárosokban folytatott bájoffenzívája során az államfők lelkesen fogadták a fejleményeket. Pedig ez nem jelenti azt, hogy a szíriaiak most szabadságban és jólétben élnek. Mert hát vérontás és erőszak is történt. A Nyugatot nem szabad elvakítani. Emlékeztetni kell az új kormányt arra, hogy ezt az utat folytatni kell – és hogy az ország kisebbségeinek az új nemzet egyenrangú részévé kell válniuk.”
A londoni székhelyű pánarab újság, Al Araby Al-Jadeed című progresszív független napilap így vélekedik:
„Bármennyire is mások a körülményeik, a legtöbb szíriai számára a politikai autonómiához való visszatérés az Aszad-rezsim bukásával kezdődött. És bármennyire is eltérőek egyéni elképzeléseik, mindannyian arra törekszenek, hogy újraértelmezzék nemzeti identitásukat és közös jövőképet alakítsanak ki országuk számára – most végre, miután elhárult az akadály, amely hat hosszú, keserű évtizeden át állt e törekvés útjában. Így a legtöbb szíriai számára a felszabadulás napja egyben a pokolból való kimenekülés dátuma is. Amikor a szíriaiak támogatják az új vezetést, minden fenntartásuk ellenére, elsősorban azt a vágyukat kell kifejezniük, hogy nem akarnak visszatérni a múltba.”
A menedékjogi szabályozás szigorítása az EU-ban
Az EU szigorúbb menekültügyi politikájáról szóló megállapodás kapcsán a pozsonyi Pravda című liberális-baloldali napilap ezt írja:
„A most elfogadott paktum végre szabályozza a migrációt. Menekültügyi visszaküldési központokat hoznak létre az EU-n kívül. Ausztrália már sikeresen alkalmazza ezt. A migránsok számára ez intő jel. Van-e még értelme kockáztatni az életüket egy veszélyes úton, amely gyakran mindenükbe kerül? A migrációt nem lehet megállítani; az az emberiség része. Európának pedig kétségtelenül szüksége van munkaerőre. Egyszerűen észszerűen kell eljárni és hatékonyan kezelni a helyzetet.”
A koppenhágai Politiken című liberális napilap így összegezi a megállapodást:
„Évekig vitatkozott az EU a menedékjogi és migrációs szabályokról, és Dánia sokáig egyedül állt ki értük. Most azonban az EU belügyminiszterei megtették a döntő lépést, és kompromisszumra jutottak – Dániával összhangban, a mi menedékjogi és migrációs politikánk elfogadásával.”
A Mulhouse-i L’Alsace című centrista napilap így nyilatkozott erről:
„A Washingtonban az elmúlt évben uralkodó demagóg és idegengyűlölő politika most az Atlanti-óceán innenső oldalán is teret hódít, tekintet nélkül a helyszíni valóságra vagy a humanitárius jogra. A 27 EU-tagállam természetesen a saját szerepén és a határaik kezelésére vonatkozó abszolút jogon belül cselekszik. A tényeknek azonban elsőbbséget kell élvezniük. Ellenkező esetben akár egyetérthetünk Trump kijelentéseivel, amelyek feketén-fehéren jósolják meg Európa civilizációjának küszöbön álló eltűnését. Ezt a rasszista ostobaságot már az európai szélsőjobboldal nagy része is magáévá teszi, ünnepli és terjeszti. Ennek továbbra is erre a közönségre kellene korlátozódnia.”
Lehetséges választások Ukrajnában
Zelenszkij ukrán elnök fel kívánja kérni a kijevi parlamentet, hogy teremtse meg még a háború ideje alatt a választások jogi keretét. A bakui Müsavat című liberális napilap felteszi a kérdést:
„Mennyire jogos, hogy Zelenszkij, akinek a mandátuma már lejárt, továbbra is dönt az ukrán állam és nép sorsáról? És mi a helyzet az ukrán nép szavazati jogával? Figyelmen kívül hagyhatjuk ezeket a kérdéseket, de egy idő után nem csak Trump fogja ezt egyetlen személy diktatúrájaként megbélyegezni. Nyilvánvaló, hogy Trump követelése, miszerint Zelenszkij »tartson választásokat«, jelenleg zsarolásnak tűnik, hogy rávegyék a Fehér Ház békefeltételeinek elfogadására. Putyin azt mondta, hogy Oroszország a hadviselő fél szerepe ellenére tartott elnökválasztást. Ugyanakkor figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a főváros, Kijev, szinte naponta van kitéve hatalmas orosz rakétatámadásoknak. Ilyen körülmények között lehetetlen választásokat tartani.”
A stockholmi Dagens Nyheter című svéd bulvárlap az amerikai elnök stratégiáját vizsgálja:
„Az, hogy Donald Trump kész elárulni Ukrajnát, egyértelmű volt, mióta Zelenszkijt kelepcébe csalták a Fehér Házban. Tehát többé nem lehet úgy tenni, mintha Trumpot golfozással, fényűző meghívásokkal vagy hízelgéssel lehetne rávenni álláspontja megváltoztatására: kormányzata hivatalos dokumentumot készített, amelyben felvázolja világnézetét. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az Egyesült Államok nemcsak elhagyja Európát, hanem Kínához vagy Oroszországhoz hasonlóan ellenséggé válik. A fontos döntések most születnek. Európának gyorsan fel kell váltania az amerikaiakat. Ukrajnát továbbra is támogatni kell, hogy nemet mondhasson egy elfogadhatatlan békére.”
A moszkvai Kommerszant című liberális gazdasági napilap a következőképpen kommentálja Zelenszkij Merz német kancellárral, Macron francia elnökkel és Starmer brit miniszterelnökkel az amerikai tervről folytatott londoni megbeszéléseit:
„Az európaiak a befagyasztott orosz vagyont a béketárgyalások egyik aduászának tekintik, amelynek célja, hogy megakadályozzák az Egyesült Államokat abban, hogy feltételeket szabjon Ukrajnának a békemegállapodáshoz. Összességében a londoni találkozó eredményei azt mutatják, hogy az ukrajnai tárgyalási folyamat kulcsfontosságú szakaszába jutott, amelyben Oroszország is részt vett, az európaiak hirtelen feladták korábbi álláspontjukat, amely nem kérdőjelezte meg az amerikai vezető szerepet a konfliktus lezárására irányuló diplomáciai erőfeszítésekben.”
Újabb harcok Thaiföld és Kambodzsa között
A Bangkok Post című közép-baloldali napilap a Kambodzsával kiújult harcokat a következőképpen kommentálja:
„Kevesebb, mint két hónappal az után, hogy hatályba lépett a Donald Trump által közvetített békemegállapodás Thaiföld és Kambodzsa között, a szomszédos országok újraindították a fegyveres konfliktust. Mindkét fél azzal vádolja a másikat, hogy a másik lőtt először. A militarista manőverek költségesek lesznek, ha a thai hadsereg túl messzire megy ahelyett, hogy önvédelemre korlátozná magát. Anutin Charnvirakul miniszterelnöknek és kormányának újra kell gondolnia a megközelítését, és fel kell ismernie, hogy egy ilyen háborúban nem lesz igazi győztes.”
A pekingi Guangming Ribao című állami napilap így elemzi a konfliktus okait:
„A vita tárgya a határkijelölés, ami a két ország közötti, körülbelül 800 kilométer hosszú szárazföldi határ mentén régóta fennálló területi vitákat jelent. A kulturálisan és történelmileg megalapozott igények az ősi templomok helyszínét is magukban foglalják. Míg a nemzetközi közösség ismételten közvetíthet egy tűzszünet érdekében, a tartós béke nem lehetséges mindaddig, amíg nincs hatékony ellenőrzés a megkötött megállapodások betartására.”
Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
