Zentán, egy Tiszára néző, gondosan karbantartott házban lakik a Farkas család. Aki ismeri őket, tudja, hogy kedves, tehetséges gyerekek nevelkednek az odaadó szülők határtalan szeretetburka alatt. Karácsony közeledtével kíváncsian vártuk, hogy bepillantást engedjenek a nyüzsgő mindennapjaikba, megtudjuk, mi motiválja őket, milyen elvek mentén nevelik a gyermekeket, és milyen ma nagycsaládban élni.
Balról jobbra: Kati, Kitti, Andris, Hanna és Levente egy kiránduláson
Laura, az édesanya bemutatja a családot: „Heten vagyunk, András és én, valamint az öt gyerek. Kitti a legidősebb, 18 éves. A legkisebb Levi, ő a hatot töltötte. Köztük van a 8, a 10 és a 16 éves Kati, Andris és Hanna. Kitti a békéscsabai néptánc-szakgimnáziumba jár, negyedikes, tavasszal fog érettségizni. Hanna két évvel ezelőtt egy éles váltás után közölte velünk, hogy a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium rajz szakja helyett az egészségügyi középiskolában szeretne tovább tanulni. Így is lett. Andris negyedikes, de igazából csak egy nagyra nőtt kétéves, mert szökőnapon született, február 29-én. Kati második osztályos, Levente pedig óvodába jár.”
A szülők részéről nem volt előre eltervezett a nagy család, ez csak szépen lassan formálódott magától. Most már elképzelhetetlen lenne számukra az élet a gyerekhad nélkül.
Szerencsésnek mondhatják magukat a munkájuk miatt, mert kellő időt tudnak a gyerekekkel tölteni. András otthonról dolgozik, programozó, Laura pedig pedagógus, esti iskolában tanít. Más körülmények között nem is vállaltak volna ekkora családot, mert nem lehetne jól csinálni. Meglátásuk szerint ehhez a feladathoz az édesapa és édesanya együtt kell. A modern világ hozza magával, hogy minden az „én”-ről szól, de a nagy családot nem lehet ilyen szemlélettel irányítani, ehhez a „mi” kell.
Mindent együtt csinálnak a szülők
Az egyik felfedező „csatang”
Az elején sok nehézséggel találták magukat szemben, az édesapa sokat halasztott a munkájában, hogy a gyerekek mellett segédkezhessen. Gyakorlatilag mindent ketten csinálnak. A home office még ma sem egyszerű: az iroda állandó költöztetés alatt áll a házban. A szobák elrendezését mindig a gyerekekhez igazítják, így próbálják megtalálni mindenkinek a megfelelő helyet. A ház szobáinak birtoklása kétévente változik, ahogy a gyerekek nőnek – arra törekszenek, hogy a legoptimálisabb legyen mindenki számára.
A család szívesen járja a természetet, külön szavuk is van erre, a „csatang”. Zenta környékén is rengeteget bóklásznak: beülnek az autóba, földes utakon járnak, megállnak, ahol érdekességet látnak, kalandoznak, így fedezik fel például szűkebb környezetük ártézi kutait. Fontosnak tartják, hogy a gyerekek sokat legyenek levegőn. Nyaralások alkalmával sem a turisták által kedvelt tengerpartok a célállomások, hanem például Bosznia hegyei.
A családi kasszát közösen töltik és ürítik a mindennapi élet által diktált kiadásoknak megfelelően. Az elmúlt években elértéktelenedő pénz miatt egyre tudatosabban kell figyelniük, mire költenek, de Laura ragaszkodik ahhoz, hogy minden hónapban a fizetéséből elkülönítsen egy kis összeget a családi kirándulásokra, így kigazdálkodható, hogy két-három havonta pár napra egy nem túl drága helyre elutazzon a család.
Nevelési elvek
Nyári kirándulás
A problémamegoldás alapeszköze a családban a beszéd – a kicsi és a nagy bajokat el kell mondani, mert ha egyszer kimondjuk, minden sokkal könnyebb lesz. Az édesanya saját bevallása szerint nagyon kommunikatív, ezért számára elképzelhetetlen, hogy ne tudja, mi megy végbe gyermekei kicsi lelkében, ehhez pedig a beszélgetés a kulcs. Hasonlóan fontos nevelési elv szerint a három kicsinek nincs okoseszköze, nem játszanak számítógépes játékokat. A szülők biztosak benne, hogy egyszer majd őket is elkapja az efféle lendület, de ameddig lehet, késleltetik az életükbe betörő digitális világot. A nagyobb lányoknak telefonjuk van, de mobilinternet nincs.
Szabályoknak és rendnek kell lenni, mert különben elvesznének családként – vélik a szülők. Az édesanya szerint a normális élethez elengedhetetlen a rend saját magukban, a családban, a háztartásban egyaránt, és erre meglátása szerint rá kell kényszeríteni a gyerekeket is, akik jól ismerik mondást: „Ha rend van körülötted, a házadban, rend van az életedben is.”
András így foglalja össze a gyerekeknek átadni kívánt értékeket: „Szeressék a szülőföldjüket, ahogy én is. Magyarországon éltem sokáig, de visszajöttem, mert itt érzem jól magam. Szeretném, ha ők is ezt éreznék. Meg akarom nekik mutatni a környéket, a nevezetességeket, a történelmünket. Ha lehet, itt képzeljék el az életüket. Zenta csendes, átlátható, biztonságos – tökéletes hely egy család számára.”
Karácsonykor mindenkinek otthon kell lennie
A szülők: Laura és András
A család minden ünnepet igyekszik kellő tisztelettel és hangulattal megünnepelni, így a közeledő karácsonyt is. A menü iránt érdeklődve megtudtuk, hogy az édesanya és a nagylányok konyhában való sürgés-forgásának eredménye egy korábban átbeszélt kívánságlista szerint készül el, így biztosan olyasmi kerül az ünnepi asztalra, amit örömmel fogyaszt mindenki. Családi különlegesség a dédmama receptje alapján elkészített kocsonya, ami minden évben András feladata, ahogyan az is, hogy karácsony napján a kisebb gyerekeket templomba vigye. A mise időpontját és a templomot is évről évre változtatják. A közvetlen, fiatalos lendületű atyákat és istentiszteleteket keresik – ezzel szeretnék elérni, hogy a gyerekek életében is fontos legyen a vallás, de ne kötelezettségként tekintsenek rá, hanem kikapcsolódásként, mert így megmaradhat a varázsa. Így őrizhetik meg a karácsony meghittségét is.
Karácsonyi készülődés
