A Vezérkar-ügy az elmúlt évek egyik legsúlyosabb állami korrupciós és hatalommal való visszaélési botrányává nőtte ki magát Szerbiában. Az ügy középpontjában Nikola Selaković kulturális miniszter, valamint három további magas rangú tisztviselő áll, akiket hivatali visszaéléssel és hivatalos okirat-hamisítással vádol a Szervezett Bűnözés Elleni Ügyészség.
A vád szerint 2024 májusa és novembere között összehangoltan jártak el annak érdekében, hogy a belgrádi Vezérkar (Generalštab) épületegyüttes elveszítse kulturális örökségi védettségét, megnyitva az utat egy luxushotel építése előtt.
Az ügy vádlottjai Selaković mellett Goran Vasić, a Köztársasági Műemlékvédelmi Intézet igazgatója, Aleksandar Ivanović, a Belgrádi Városi Műemlékvédelmi Intézet vezetője, valamint Slavica Jelača, a Kulturális Minisztérium titkárnője. Az ügyészség szerint mindannyian túllépték hivatali jogköreiket, megsértették az alkotmányt és a vonatkozó törvényeket, miközben jelentős kárt okoztak Szerbia kulturális örökségének.
A nyomozás során lefoglalták és szakértők bevonásával elemezték a vádlottak mobiltelefonjait is. Az SMS-, Viber- és WhatsApp-üzenetekből, melyeket a Nova.rs részletesen bemutat, pontosan látható, hogyan egyeztettek egymással az érzékeny döntésekről, miközben a nyilvánosság előtt igyekeztek elhatárolódni a felelősségtől. Az üzenetek tanúsága szerint a vádlottak tisztában voltak azzal, hogy az épület védettségének megszüntetése körül jogi és szakmai problémák merülhetnek fel, mégis aktívan részt vettek a folyamatban.
A kommunikáció különösen 2024. november 17-én vált intenzívvé, amikor az egyik tanú, Estela Radonjić Živkov – a Köztársasági Műemlékvédelmi Intézet akkori helyettes igazgatója – a N1 televíziónak nyilatkozott. Az erről szóló médiamegjelenések azonnali reakciókat váltottak ki a vádlottak körében. Az üzenetekből kiderül, hogy egymást tájékoztatták a kormányhatározatok megjelenéséről a Hivatalos Közlönyben, valamint arról, ki vett részt azok előkészítésében. Egyértelműen elhangzik, hogy az egyik döntésben mindketten szerepet játszottak, míg egy másik állításuk szerint nélkülük született meg.
Különösen súlyos visszhangot váltott ki Selaković miniszter kommunikációja, amelyben egy alkalmazottra és tanúra durva, gyűlöletkeltő kifejezést használt. Ez az eset nemcsak a politikai felelősség kérdését veti fel, hanem azt is, milyen légkör uralkodott az ügy kezelésében, és hogyan viszonyultak a kritikus szakmai hangokhoz.
A per 2026. február 4-én kezdődik a belgrádi Speciális Bíróságon. Az ügyészség gyorsított eljárást alkalmaz, ezért vádirat helyett vádemelési javaslat született, ami azt jelenti, hogy az eljárás előkészítő szakasz nélkül, közvetlenül a tárgyalással indul. Az ügy kimenetele nemcsak a vádlottak személyes felelősségéről dönt majd, hanem precedenst is teremthet arra, miként viszonyul az állam a kulturális örökség védelméhez és a magas rangú tisztviselők elszámoltathatóságához.
Az üezenetváltás alátámasztja a vádakat (Fotó: N1)
