Ezekben a napokban az iráni tiltakozások foglalkoztatják legjobban a világsajtót. Iránban hetek óta erőteljes tüntetések zajlanak a hatalom ellen. Trump lehetségesnek nevezett egy találkozót az iráni vezetéssel, hogy a helyzet megoldásáról tárgyaljanak. Ezzel egyidejűleg az amerikai elnök ismét katonai akcióval is megfenyegette a teheráni rezsimet. Ugyanakkor egyre több tüntető követeli a hetvenes évek végén megbuktatott sah fiának, ifj. Reza Pahlavinak a visszatérését. Ez is jelzi, hogy a megmozdulások akkor lehetnek sikeresek, ha igazi vezéralakjuk lesz. Az európai kormányok szolidaritási nyilatkozatait követően Irán behívatta a német, a francia és a brit nagykövetet. Friedrich Merz német kancellár (CDU) „aránytalannak” és „brutálisnak” minősítette az iráni biztonsági erők békés tüntetőkkel szembeni erőszakos fellépését. „Felszólítom az iráni vezetést, hogy védje meg népét ahelyett, hogy fenyegetné a tüntetőket” – mondta Merz indiai látogatása során. Az iráni helyzet táplálja az EU-ban a vitát az Iráni Forradalmi Gárda esetleges terrorszervezetként való minősítéséről. A német kormány szóvivője kijelentette, hogy Németország elkötelezett a megállapodás mellett. – Átlapoztuk a világsajtót Moszkvától Madridig és New Yorktól Tokióig.
A londoni The Economist című, 1843 óta megjelenő szociál-liberális napilap nehéz helyzetben látja az amerikai elnököt és ezt így magyarázza:
„Egy washingtoni székhelyű emberi jogi szervezet jelentése szerint a tüntetések halálos áldozatainak száma már közel 500-ra tehető – ez a szám szinte biztosan alábecsült. Ez dilemma elé állítja Trumpot. Bármennyire is szeretné beváltani fenyegetéseit, az eszközei korlátozottak. Kevés példa van a békés tüntetőket támogató katonai offenzívára. Az iráni nyugtalanság továbbra is vezető nélküli és szervezetlen, és még nem győzte meg a rezsim legfelsőbb tisztviselőit a dezertálásról. Amerika lendületet adhat az ellenzéknek, de ez valószínűleg nem lesz döntő” – összegzi az Economist az iráni tüntetéseket és hozzáteszi, hogy Trump ugyanakkor ismét katonai fellépéssel fenyegette meg az iráni rezsimet.”
„Trump fenyegetései és a caracasi hadművelet, amely új hitelt kölcsönöz fenyegetéseinek, talán felbátorította a tüntetőket” – írja a milánói Corriere della Sera című, történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított, legnagyobb példányszámban megjelenő, legolvasottabb olasz liberális napilap:
„De még ha az iráni rezsim meg is bukik, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ugyanez lesz igaz az elnyomó államapparátusra is – amelyet milíciáinak valódi vallási fanatizmusa táplál. És ezért egyáltalán nem biztos, hogy nem úgy ér véget, mint ahogyan már oly sokszor: gyilkosságokkal, kivégzésekkel, razziákkal és elnyomással.”
A moszkvai Nyezavisszimaja Gazeta című ellenzéki napilap jelentése szerint:
„A Közel-Keleten a Trump-adminisztráció várhatóan beváltja a fenyegetését, miszerint katonai támogatást nyújt az iráni tüntetőknek. Az izraeli hírszerzés szerint Washington a következő hetekben megtámadhatja Teheránt. Trumpnak a közelmúltban számos lehetőséget mutattak be az iráni vezetés elleni fellépésre. Az amerikai katonai jelenlét kiterjesztése a Közel-Keleten a közelgő eszkaláció jele lehet: kiterjedt támadó fegyverzetet telepítettek a régióba, és ez várhatóan a következő napokban is folytatódik.”
Az isztambuli Ekonomi című gazdasági napilap a következőkre mutat rá:
„Az Egyesült Államok még nem tett a tavalyihoz hasonló előkészületeket, amikor tizenkét napig tartó kölcsönös támadások zajlottak Izrael és Irán között. Akkoriban az Egyesült Államok két repülőgép-hordozót állomásoztatott a Közel-Keleten Izrael támogatására. Most azonban lehetőség van célzott beavatkozásokra Iránban. A jelentések szerint az amerikai Delta Force egyes egységeit már az iraki–iráni határra telepítették. Lehetséges, hogy az Egyesült Államok és Izrael az iráni zavargások tetőzésére vár, mielőtt közvetlenül az országot célozná meg.”
A tokiói Yomiuri Shimbun című konzervatív napilap a nehéz iráni gazdasági helyzetről számol be:
„A nemzetközi elszigeteltség és a gazdasági válság elkerülése érdekében az Iráni Iszlám Köztársaságnak újra együtt kell működnie a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel (NAÜ). A kilenc atombomba előállításához elegendő, magas dúsítású urán jelenlegi tárhelye nem világos. Ez gyanút kelt, hogy Irán atomfegyverek fejlesztésén dolgozik – ami ürügyet adhat az Egyesült Államoknak a következő támadásra.”
Az amszterdami de Telegraph című, legnagyobb példányszámú konzervatív-populista napilapban ezt olvashatjuk:
„Az iráni kormánytisztviselők az állami médián keresztül figyelmeztetnek, hogy bárki, aki továbbra is utcára vonul, jogos célpont. A tüntetőket egyre inkább terroristának bélyegzik, ami még szigorúbb intézkedések előhírnökének tekinthető. A főügyész azzal is fenyegetőzik, hogy a tüntetőket, akik közül állítólag közel 3000-et tartóztattak le, »Isten ellenségeiként« vádolja meg, ami halálbüntetést jelenthet. De még ez sem tűnik úgy, hogy ez sok tüntetőt tarthat vissza, akiknek elegük van a gazdasági nehézségekből és az iszlamisták elnyomásából. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a rezsim az összeomlás szélén áll. Bár ideológiai bázisa régóta erodálódik, még mindig jelentős konzervatív kisebbség támogatását élvezi. Ráadásul a Forradalmi Gárda is támogatja. A hadsereg továbbra is a rezsim mögött áll. Nincsenek jelentések a katonák tömeges dezertálódásáról. A tüntetők másik problémája a jól szervezett ellenzék hiánya.”
A madridi El País című közép-baloldali napilap is a „megosztott ellenzékre” mutat rá:
„A tömeg elégedetlen, de a tüntetőknek ennek ellenére kevés közös nevezőjük van. Ezért nehéz előre látni, hogy a tüntetések egy olyan mozgalommá olvadhatnak össze, amely megbuktatja a rezsimet.”
A londoni pánarab Al Araby Al-Jadeed című független, de kritikus az ellenzékkel szemben és a katari rezsimhez közelálló napilap hasonló álláspontot képvisel:
„Bármilyen brutálisan is bánik a teheráni rezsim a tüntetőkkel, feltételezhető, hogy már nem úszhatja meg félszívű reformokkal. Ehelyett alapvetően át kell alakítania politikáját, és át kell strukturálnia kapcsolatait szomszédjaival. Mindazonáltal a rezsim struktúrája továbbra is olyan szilárd, hogy nehéz megmondani, hogy bekövetkezik-e nagyobb felfordulás vagy sem.”
Millióan a teheráni rezsim ellen, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Egyre több jel mutat arra, hogy az Iránban zajló tüntetéshullám minden korábbinál nagyobb és mélyebb társadalmi válságot jelez. Egyes becslések szerint már milliósra is tehető azok száma, akik az ország – a CNN szerint – mintegy 180 városában vonulnak utcára. A központi hatalom elrendelte, hogy az internetet és a mobilhálózatokat kapcsolják le – ez már 84 órája tart –, de az információs elszigetelés ellenére is eljutnak olyan felvételek a külvilághoz, amelyek hatalmas tömegeket mutatnak Teherántól Karadzsig, Iszfahántól Sirázig.
Ami igazán új a tiltakozáshullámban, az a résztvevők társadalmi összetétele. A korábbi évek – például 2009, 2017 vagy 2022 – megmozdulásain elsősorban a városi középosztály, a diákok és a progresszívebb rétegek vettek részt. Most azonban a szegényebb rétegek, a városi külvárosok lakói, sőt a hagyományosan rezsimhű kereskedői és bazári csoportok is csatlakoztak. Ez is jelzi, milyen mélyre hatolt a gazdasági összeomlás: a rial történelmi zuhanása, a hiperinfláció és az élelmiszer-árrobbanás mellett sok család már az alapvető szükségleteit sem tudja fedezni.
A társadalmi bázis kiterjedése miatt a rendszer minden eddiginél nagyobb kihívással szembesül. A hatalom azonban újra a már jól ismert eszközhöz a brutális erőszakhoz nyúl. A biztonsági erők korlátlan felhatalmazást kaptak, a tömegbe lőhetnek. A Forradalmi Gárda vezetése »vörös vonal átlépésének« minősítette a tüntetéseket, és nyíltan megfenyegette az irániakat. A HRANA és más független emberi jogi szervezetek szerint már legalább 10 600 embert tartóztattak le és 544-en vesztették életüket – 496 tüntető és 48 biztonsági ember –, főleg Teherán és Karadzs környékén. A letartóztatott embereket »Isten ellen elkövetett bűncselekménnyel« vádolják.
A tiltakozások azonban a terror ellenére sem csillapodnak. A tüntetők rendszerszintű változást akarnak: »Halál a diktátorra! – Éljen a sah!« skandálják sok helyen. A megmozdulások fókuszába – legalábbis a szlogenek szintjén – egyre gyakrabban kerül Reza Pahlavi, az 1979-ben megbuktatott sah fia. Ő szombaton általános sztrájkot hirdetett, és kijelentette: kész hazatérni Iránba.
Pahlavi személye azonban ellentmondásos. A 65 éves trónörökös már több mint öt évtizede él száműzetésben, az Egyesült Államokban. Gyermekkora óta elszakadt az iráni társadalmi valóságtól. Míg Khomeini 1979-ben hatalmas, előre szervezett bázisa révén diadalmasan tért vissza az országhoz, Pahlavi nem rendelkezik hazai szervezeti háttérrel, beágyazottsága minimális.
Két fejleményből azonban előnyt kovácsolhat. Egyrészt a kezére játszik a rezsim kirívó népszerűtlensége, amit részben az ország katasztrofális gazdasági helyzete idézett elő. Másrészt az iráni ellenzék – mind belföldön, mind diaszpórában – szétszabdalt és nincs igazi vezéregyénisége.
A tiltakozók egy része ezért nem feltétlenül Pahlavi személyét támogatja, hanem egyfajta szimbólumot keres, olyasvalakit, aki a jelenlegi rendszer ellentétét testesíti meg. Pahlavi maga is így próbálja pozícionálni magát: »Nem hatalomra hívnak, hanem integrációra« – fogalmazott óvatosan.
A valóság persze bonyolultabb. Az irániak körében erős a történelmi emlékezet a sah rendszerének brutalitásáról, fényűzéséről és korrupciójáról. Pahlavi túl közel áll a Nyugathoz, különösen az Egyesült Államokhoz és Izraelhez – utóbbi országban kormányfői szinten fogadták. Ez sokak számára hiteltelenné teszi őt Iránban, ahol a lakosság nem feltétlenül Amerika-barát, még akkor sem, ha a rezsimet elutasítja. A Pahlavi-család luxusélete – svájci villák, fényűző partik, külföldi iskolák – továbbra is sokak szemében a monarchia sötét oldalát idézi.
Ennek ellenére tény, hogy a jelenlegi felkelés hatalmas lélektani fordulópontot jelent. A tüntetők már nem félnek nevén nevezni a célt: a rendszer megdöntését. A nemzetközi reakciók – az amerikai és európai vezetők elítélő nyilatkozatai – tovább erősítik azt az érzetet, hogy a világ ezúttal figyel Iránra, és a rezsim elszigeteltebb, mint valaha.”
Több száz tüntető halt meg vagy sérült meg Iránban, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Több száz tüntető halt meg vagy sérült meg a hétvégi iráni tüntetéseken. Az internetkapcsolat leállása azonban megnehezítette a helyzet pontos megítélését. Az amerikai székhelyű Human Rights Activists in Iran nevű szervezet vasárnap este arról számolt be, hogy a megölt tüntetők számát körülbelül 490-re becsülik. A brit BBC műsorszolgáltató két teheráni és egy rashti kórház orvosaira hivatkozva arról számolt be, hogy csak ott 108 holttestet számoltak össze. A müncheni szemtrauma-specialista, Amir-Mobarez Parasta, aki számos iráni orvossal áll szoros kapcsolatban, sokkal magasabb halálos áldozati számot gyanít. »Ezúttal a gyilkossági szándék egyértelműen felismerhető« – mondta Parasta a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak (FAZ). A célpontok gyakran a fej és a nyak. Az isztambuli repülőtéren több érkező iráni is mesélt a FAZ-nak a közvetlen baráti körükben történt halálesetekről. Az állami média szerint több tucat biztonsági is életét vesztette, elsősorban vidéki területeken. A teljes számot nem közölték.
Az Egyesült Államok a hétvégén fontolóra vette az +Irán elleni támadást. Ahogy a New York Times vasárnap, kormánytisztviselőkre hivatkozva arról számolt be, hogy Donald Trump elnök még nem hozott végleges döntést, de komolyan fontolgatja a támadás elrendelését. Több lehetőséget is felkínáltak neki, beleértve a fővárosban lévő nem katonai célpontokat is. Ez magában foglalja többek között a tüntetések leverésében részt vevő biztonsági erők helyszíneit. Pénteken Trump megismételte Teheránnal szembeni fenyegetéseit, mondván, hogy a rezsimet keményen fogják sújtani – ott, ahol fáj. Szombaton azt írta, hogy Irán minden eddiginél jobban küzd a szabadságért. Trump hozzátette: »Az USA kész segíteni!!!«
Marco Rubio külügyminiszter kijelentette, hogy az Egyesült Államok támogatja a bátor iráni népet. Szombaton telefonon beszélt Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel. A beszélgetés az iráni helyzetről is szólt, jelentették. Irán megtorlással fenyegette meg az Egyesült Államokat és Izraelt támadás esetén. Mohammad Bagher Ghalibaf, a parlament elnöke vasárnap azt mondta, hogy Izrael és az amerikai katonai bázisokat és a régióban lévő hajókat ezután »jogos célpontoknak« tekintik. Továbbá Irán fenntartja a jogot, hogy megelőző csapást mérjen »a fenyegetés egyértelmű jelei« esetén. A rezsim ismét fokozta a tüntetőkkel szembeni retorikáját, »terroristáknak« nevezve és halálbüntetéssel fenyegetve őket.”
A rezsim átszerveződhetne, írja a londoni Sunday Times című közép-jobboldali vasárnapi lap:
„Lenyűgöző az irániak bátorsága az utcákon. Nincs szabad sajtó és nincs szabad internet, ami felerősíthetné a hangjukat. Mégis ezrek gyűlnek össze több mint 30 városban, hogy tiltakozzanak az elnyomás, az összeomló gazdaság és a jövőjük elpusztítása ellen. A brit kormánynak támogatnia kellene a tüntetőket, de óvatosan kellene eljárnia. Irán nem egy hatalmi vákuum, ahol a hatalom egyszerűen a levegőbe olvadhat. Még ha a legfelsőbb vezető holnap el is menekülne, a szabadság nem következne be automatikusan. Valószínűbb egy megújulás: egy olyan rezsim, amely megreformálódik, majd még paranoiásabb és elnyomóbb lesz. Nagy-Britanniának támogatnia kellene a civil társadalmat, együtt kellene működnie a szövetségeseivel, és fel kellene készülnie a különféle forgatókönyvekre, ahelyett, hogy egy egyszerű rezsimváltás illúziójához ragaszkodna. Ezért el kell ismernünk az irániak bátorságát, támogatnunk kell őket, és ki kell emelnünk értük, amikor elhallgattatják őket. De tisztában kell lennünk a fenyegető veszélyekkel is.”
A New York Times című, 1851-ben alapított, 135 Pulitzer díjas liberális napilap vendégkommentátora a világméretű geopolitikai fejleményekkel foglalkozik. Egy kiszámíthatatlan világrendről számol be:
„A nemzetközi rend, amelyhez mindannyian – visszatekintve az önelégültség határáig – hozzászoktunk, rossz állapotban van, talán végzetes állapotban is. De mi jön ezután? Vajon Trump elnök elrendeli-e egy újabb államfő letartóztatását? Egy újabb, orosz zászló alatt hajózó tartályhajó lefoglalását? Vajon Hszi Csin-ping kínai elnök úgy dönt, hogy eljött az ideje Tajvan egyesítésének a szárazfölddel? Holnap felkel-e majd a nap? Egy olyan időszakban élünk, amelyet radikális bizonytalanságként jellemeznek. Egy átmeneti szakaszban vagyunk, amelyben a meglévő rendszer szétesik, de még nem tudjuk, mi következik. Talán a helyzet hamarosan új normálissá válik. De ha a történelem bármit is taníthat nekünk, akkor ne erre hagyatkozzunk, hanem készüljünk fel egy elhúzódó ingatag időszakra.”
Kijev nehezebb dió, mint Berlin volt!
A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap így kommentárja Oroszország Ukrajna elleni háborúját:
„Tegnap Oroszország átlépett egy baljós küszöböt. Az Ukrajna elleni agresszív háború mára már tovább tart, mint a »Nagy Honvédő Háború«, a Szovjetunió harca a náci Németország ellen, amelyet a Putyin-rezsim dicsőít. Akkoriban, 1945 májusában, a Vörös Hadsereg három év tíz és fél hónap után Berlinben állt meg. Ma, ugyanennyi idő elteltével, Putyin csapatai olyan homályos kelet-ukrajnai falvakban vonják fel zászlaikat, mint Varvarivka vagy Szeredne, legfeljebb 100 kilométerre a frontvonaltól. Milyen sikerekre tud Putyin valójában rámutatni ennyi év után? Kétségtelen, hogy országától ismét félnek. De Oroszország nem szerzett presztízst vagy globális befolyást az agresszió árán. Épp ellenkezőleg történt: Putyin birodalma ma gyengébb, mint négy évvel ezelőtt volt.”
Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
