A szerb kormány hétvégi ülésén az „összes polgár elnöke”, bár formálisan csak vendégként volt jelen, ismét megmutatta, hogy nem riad vissza munkatársai, állami vállalatok igazgatói, sőt miniszterek nyilvános megalázásától sem. Az ülést élőben közvetítették, és minden országos lefedettségű televízió sugározta: Vučić tudatlansággal, alkalmatlansággal, luxus iránti élvhajhászattal vádolta őket, megfenyegette őket kiváltságaik megvonásával, sőt parlamenti leváltással is, írja a Danas.
Miközben az elnök azt üzente, hogy nélküle senkik, a miniszterek lehajtott fejjel hallgattak. Már csak az önostorozás hiányzott, mint egykor a kommunisták pártgyűlésein.
A Danas megszólalói szerint a miniszterek kétórás, nyomasztó megalázása gondosan megrendezett előadás volt, amelyben az autoriter vezető valójában saját szavazótáborához szólt – azokhoz, akik maguk is autoriter beállítottságúak, és „erős kezű” uralkodóra vágynak.
„Hülyére vesznek engem, miért hazudnak nekem és az állampolgároknak, meddig kell még várnom, hogy csináljanak végre valamit? Régebb óta vagyok ebben az országban, mint maguk mindannyian együttvéve. Ne aludjanak, amíg ezt meg nem oldják, ne bólogassanak nekem (emelt hangon). Nem jó a törvény – megváltoztatják, szégyelljék magukat, de jól akarnak élni, táska, masni… Félnek aláírni a szerződéseket, hatalmazzanak fel engem, én mindent aláírok.”
„Nem istenadta joguk, hogy titkárnőjük legyen, autójuk legyen. Vagy dolgoznak, vagy menjenek a parlamentbe leváltási kezdeményezéssel. Vigyázzanak, a nép nem azért választotta meg a kormányt, hogy dőzsöljenek” – mondta az elnök, akinek haragját tetőzte egy váratlan telefoncsörgés.
„Kinek csörög a telefonja? Ez ne ismétlődjön meg. Az én telefonomat soha nem hallották” – szólt rá Vučić a kormányasztalnál ülőkre, majd azzal fenyegetőzött, hogy ő maga váltja le őket, mert többsége van a parlamentben.
Zoran Lutovac politológus szerint ezzel a szereppel igyekezett elfedni a félelmeket és a zavart saját fejében, valamint munkatársai és hívei körében, és azt az üzenetet küldeni: Vučić továbbra is mindent kézben tart. A miniszterek reakciója szerinte előre borítékolható volt: elfogadták az alárendelt szerepet, és belenyugodtak abba, hogy időről időre megalázzák őket.
Egyetlen ember szólalt meg, ha nem is túl bátran, mégpedig Dušan Bajatović, a Srbijagas igazgatója, akit Vučić az energetikai szektor katasztrófájával vádolt. Bajatović emlékeztette Vučićot, hogy mindazon problémákról tudott, amelyekért most őt hibáztatja.
Biljana Stojković professzor szerint az egész társaság az asztal körül a legbizarrabb, ami Szerbiában hatalmon volt, amióta az ország létezik.
„Szociopaták, szadisták, mazochisták, nyálkás opportunisták, egyszerű zsebtolvajok, kártyacsalók és hasonló lecsúszott alakok gyülekezete. Mindannyiukat a morál és az emberi méltóság teljes hiánya köti össze. A kormányülés nyilvános közvetítése erőszakos színjáték volt, amelybe minden szereplő beleegyezett, mert jól tudják, hogy a fő erőszaktevőtől függ a jövőjük. Feltételezem, hogy ezek a sértések nem is estek nehezükre, és a pár órát azzal töltötték, melyik kocsmába mennek majd a monológ után” – mondja Stojković.
Srđan Milivojević, a Demokrata Párt elnöke szerint a kormányülés, amelyen az elnök alkotmányos felhatalmazás nélkül elnökölt, a legolcsóbb reality show szintjén mozgó előadás volt, amelyben a miniszterek statiszták, nem döntéshozók. „A bohócok koronát tettek a fejükre és beléptek a palotába, de nem lettek királyok – a palota lett cirkusz” – fogalmazott.
A kormány ülése gondosan megrendezett előadás volt (Fotó: Beta)
