A vezető lapok az elmúlt napokban ismét Donald Trump amerikai elnök külpolitikájára és annak a nemzetközi rendre gyakorolt ​​következményeire összpontosítottak. Az általa alapított, klientúra-rendszeren alapuló „Béketanács” kísértetiesen hasonlít a szovjet hegemón által irányított Béketáborhoz. Talán Orbán Viktor is KISZ-es múltjának az emlékével lépett be(le)… – Átlapoztuk a világsajtót Varsótól Lagosig és New Yorktól Pekingig.

A The New Yorker című, közélettel, politikával, irodalommal, kritikával, humorral és gazdasággal foglalkozó heti magazin így foglalja össze az ún. Béketanács davosi alapítási ceremóniáját:

„Egy bizarr fotózkodás az elnökkel, egy ENSZ-ből másolt logó, és véletlenszerűen kiválasztott világvezetők, akik hajlandóak megvásárolni a helyüket Trump testületében egymilliárd dollárért. Ez a műsor akár »Donald Trump és a kis szuperhősök ál-ligája« címet is viselhetné. »Hány udvarias módja van annak, hogy megkérdezzük, megőrült-e az Egyesült Államok elnöke?« – teszi fel a kérdést az amerikai New Yorker magazin.”

A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap így magyarázza Trump javaslatát a Béketanács alapításáról:

„A tizenkilenc ország, amely részt vett az aláírási ünnepségen, nagyjából két csoportra osztható: az egyik csoport a Közel-Keletről származik, ezért nem engedheti meg magának, hogy tétlenül álljon a gázai kérdésben. A másik csoport olyan államokból áll, amelyek szinte kétségbeesetten versengenek a washingtoni uralkodó kegyeiért és figyelméért. A legjobb megoldás ebben a bizarr helyzetben az lenne, ha leépítenénk az ambiciózus projektet, és a gázai konfliktus békéjének megteremtésére összpontosítanánk. A világ minden bizonnyal nélkülözhetne egy párhuzamos ENSZ-t, amely Trump elnököt dicsőíti” – hangsúlyozza a svájci NZZ.

A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap ettől tart ebben az ügyben:

„Amerika erejét és elnökének megalomániája szerint az ENSZ és a NATO a háttérbe szorul. Ez talán a legfontosabb érv Trump Béketanácsa ellen. Lengyelországnak nem szabadna taggá válnia. Mert országunk szinte semmi máshoz nem hasonlíthatóan profitált a meglévő világrendből. Egy olyan világban, amelyben az apró Dániának alá kell rendelnie akaratát az USA-nak, Lengyelország is hasonló helyzetbe kerülhet.”

A pekingi China Daily című állami napilap is aggodalmát fejezte ki:

„Saját érdekeinek előtérbe helyezésével az Egyesült Államok kockáztatja a geopolitikai helyzet destabilizálását és aláássa az ENSZ rendszerében és a nemzetközi jogban rögzített számos nemzetközi együttműködési eredményt. Trump »Tegyük újra naggyá Amerikát« kampánya a 19. századi »ágyúnaszád-diplomáciához« taszítja vissza a világot.”

Az isztambuli Karar című konzervatív-nacionalista napilap következő összehasonlítást teszi:

„Mintha egy kakasviadalokat szervező fogadóiroda állatjogi szervezetet alapított volna, és annak élére állt volna. Trump Béketanácsot alapított és elvállalta annak elnöki posztját, ami ugyanaz. Nem ő volt az, aki azt mondta nekünk, hogy nem ismeri el a nemzetközi jogot intézményeivel és szabályaival együtt, és hogy az egyetlen hatalom, ami megállíthatja, az a saját esze és erkölcse?”

A londoni Al Quds Al-Arabi című független angol nyelvű pánarab napilap ezt jegyzi meg:

„Nyilvánvaló, hogy Trump tanácsának nem kizárólagos célja a Gázai övezet békéjének megteremtése. Az amerikai elnök tisztában van azzal, hogy Grönland, a venezuelai olaj és a gáz, esetleg a kanadai vagy akár a latin-amerikai terjeszkedés, valamint a világ nemesfémjeinek nagy részéhez való általános hozzáférés álma azt jelenti, hogy aláássa a meglévő nemzetközi rendszer szerkezetét és normáit. Ennek a fejleménynek a legnagyobb vesztese végső soron Európa lehet. A Béketanács megkérdőjelezi a kontinens biztonságát, valamint a NATO stabilitását.”

A The Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap elemzése szerint:

„Trump grönlandi hatalomátvételi kísérlete sokkhullámokat küldött Európa-szerte. Végül visszavonta a sziget megvásárlására vonatkozó követelését, miután az európai vezetők egységes ellenállásába ütközött, és az amerikai részvények és kötvények eladásával szembesült. Európa számára azonban ez egy figyelmeztető jel volt. A grönlandi puccs végre arra késztette az európaiakat, hogy a saját kezükbe vegyék a sorsukat – és megkezdjék azokat a gazdasági reformokat, amelyekre szükségük van ahhoz, hogy virágzó nemzetekként maradjanak fenn.”

A tajpeji Lianhe Bao című kormánypáti napilap szerint:

„Európa állást foglalt Grönland kérdésében, és szembeszállt Trumppal. Brüsszel joggal tekintheti győzelemnek Trump azon álláspontjának megváltoztatását, hogy erőszakot alkalmazzon Grönlandon és további vámokat vessenek ki Európára. Az európai államok elsütötték a figyelmeztető lövéseket és tudják, hogy a válság korántsem ért véget, és hogy az Amerikával kötött szövetségre már nem lehet támaszkodni. Most több időt nyertek maguknak arra, hogy függetlenebbek legyenek az Egyesült Államoktól, és kiépítsék saját biztonsági és védelmi képességeiket.”

A stockholmi Expressen című liberális napilap hasonló nézetet vall:

„Az akut válságot egyelőre elkerültük. De ez nem ok arra, hogy megpihenjünk a babérjainkon. A grönlandi válság világosan mutatja, mennyire kiszámíthatatlan Trump külpolitikája. Az európaiaknak meg kell erősíteniük katonai és gazdasági függetlenségüket. Az európaiak függősége egy maroknyi amerikai vállalattól, mint például a Google, az Amazon és a Microsoft, szintén fenntarthatatlan és biztonsági kockázatot jelent. A kereskedelmi háborút lefújták. De Donald Trump még mindig az Egyesült Államok elnöke – és a mandátuma csak nemrég kezdődött.”

A mexikóvárosi El Financiero című gazdasági és pénzügyi napilap ezt hangsúlyozza:

„Az alapvető probléma továbbra is fennáll: Trump álláspontja a nemzetközi renddel kapcsolatban. Számára a szövetségek nem közös értékek közössége, a megállapodások pedig csupán alkualapok, amelyeket tőkeáttételként lehet felhasználni.”

„Talán a világ tartozik Putyin orosz elnöknek egy bocsánatkéréssel” – jegyezte meg a lagosi Vanguard című online kiadású napilap:

„Putyin Ukrajnával kapcsolatos követelései, bármennyire ésszerűtlenek és megalapozatlanok is, háttérbe szorultak Trump elnök botrányos követelése óta, miszerint az Egyesült Államoknak mindenáron meg kell kapnia Grönlandot. Miért ítéli el, közösíti ki és bünteti a nemzetközi közösség Oroszországot, miközben Trump egóját simogatja?”

A Salzburger Nachrichten című keresztény-liberális napilapnak ez véleménye erről:

„Szégyenletes látni, hogy a davosi globális elit udvarias tapssal reagál erre a retorikai zűrzavarra. Egy olyan elnök, aki képtelen tiszteletben tartani legközelebbi partnerei területi integritását anélkül, hogy zavaros hatalmi fantáziákba bocsátkozna, nem »üzletkötő«. Trump diplomáciai biztonsági kockázatot jelent.”

Donald Trump Béketanácsa felhőkarcolókkal pakolná tele a Gázai övezetet. Az amerikai elnök veje prezentálta a mestertervet, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„Bemutatta az Izrael által porig bombázott Gázai övezet további sorsáról szóló »mestertervét« a davosi fórumon Donald Trump veje, Jared Kushner, a terv összképe pedig erőteljesen emlékeztet arra a bizarr AI-videóra, amit korábban az amerikai elnök posztolt ki a »riviérává« változtatott Gázáról.

A Sky News közzétett néhány oldalt a bemutatott diasorból, ezen egyebek közt az látható, hogy a tengerparton felhúznának mintegy 180 felhőkarcolót, turisztikai és egyéb célokkal. Az övezet további területeit legnagyobb részt mezőgazdasági- és zöldövezetekre, lakóövezetekre és ipari területekre osztotta fel. Mindezen terveket Jared Kushner szerint szakaszosan hajtanák végre, egyúttal minden földi jót is megígért, például 100 százalékos foglalkoztatottságot és »lehetőséget mindenki számára«.

»Az emberek azt kérdezik tőlünk, hogy mi a B tervünk« – mondta Donald Trump veje, majd úgy folytatta: »Nincs B tervünk, egy tervünk van. Aláírtunk egy megállapodást. Mindannyian elkötelezettek vagyunk amellett, hogy ez a megállapodás működjön.« Mindezen nagy terveket röpke 3 év alatt megvalósíthatónak is tartja, majd ennek rögzítése után nyugalomra intett minden kritikust.

[…] Izrael amúgy a napokban ismét a Gázai övezetet bombázta, 11 ember halt meg a légicsapásokban, köztük egy gyerek. A Béketanácsnak az a Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök is tagja, aki ellen népirtás miatt nemzetközi elfogatóparancsot adott ki a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság.”

Egy destabilizációs projekt, írja a kopenhágai Jyllands-Posten című liberális-konzervatív napilap a Donald Trump amerikai elnök által létrehozott „Béketanácsról”:

„Képzeljük el Donald Trumpot, Orbán Viktort, Alekszandr Lukasenkát és Javier Mileit egy szobában. Nevezhetnénk ezt az államfők tarka csoportjának. Most képzeljük el, hogy ezt a gyűlést »Béketanácsnak« hívják. Ez még furcsábbá teszi az egészet. […] A béke, az újjáépítés és a stabilitás tökéletesnek hangzik, de megkérdőjelezhető, hogy ez a csapat rendelkezik-e a szükséges képesítésekkel. […] A kezdeményezés elsősorban egy újabb Trump-projektnek tűnik, amelynek célja a világrend destabilizálása, ahogyan azt ismerjük – ebben az esetben az ENSZ közvetítői és béketeremtői szerepének megbontása. […] Trumppal teljesen lehetetlen szétválasztani a politikát és a gazdaságot. Olaj Venezuelában, ingatlanfejlesztés a Gázai övezetben, ásványkincsek Grönlandon. […] Trump többször is kritizálta az Egyesült Nemzetek Szervezetét a hatékonyság hiánya miatt. Ez a kritika nagyrészt jogos, és valaminek változnia kell az ENSZ rendszerében […]. Azonban az egyetemes fórum gondolata, amelyben az államoknak, és nem utolsósorban a gyenge szereplőknek is van hangjuk, továbbra is a legjobb dolog, amink van. Ha egy USA-vezette »Béketanáccsal« helyettesítenénk őket, ahol a tagság megvásárolható […], az rendkívül szkeptikussá kellene, hogy tegyen minket. Remélhetőleg idáig nem jutunk el.”

Még Trump sem teheti azt, amit akar, kommentálja a New York-i The Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, gazdasági és nemzetközi üzleti témákkal, valamint pénzügyi hírekkel és témákkal foglalkozó, a republikánusokhoz húzó konzervatív napilap:

„Ezen a héten valami különös dolog történt, amit lehetetlennek tartanánk, ha ragaszkodnánk Donald Trump elterjedt ábrázolásához, aki egy szabadon engedett Frankenstein-szörnyeteg, aki azt tehet, amit akar: visszavonta Grönland birtoklására vonatkozó követelését. És ezt az után tette, hogy a pénzügyi piacok, az európai szövetségesek és az amerikai Kongresszus kifogást emeltek ellen. Az »tekintélyelvű« Trump narratívája tehát téves volt. Ez nem azt jelenti, hogy lekicsinyelném Trump gyakran felháborító követeléseit és fenyegetéseit. Ezeknek következményei a szövetségesek közötti bizalomvesztés és az Egyesült Államok megbízhatóságával kapcsolatos kételyek formájában jelentkeznek. Ezeket a költségeket nehéz számszerűsíteni, de valósak, és egy jövőbeli válságban nyilvánvalóvá válhatnak. A valóság az is, hogy eltúlzott retorikája ellenére Trump nem tehet azt, amit akar. Korlátozzák őt az amerikai demokratikus intézmények, a nemzetközi szövetségek fenntartásának szükségessége, valamint a közvélemény-kutatások eredményei és a befektetői hangulat.”

Világuralom, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Még néhány évvel ezelőtt is ezt szórakoztató, de elrugaszkodott fikcióként utasították volna el, ha egy hollywoodi filmben jelenik meg: az amerikai elnök létrehoz egy »Béketanácsot«, amelynek korlátlan ideig elnöke lehet, és amelyben gyakorlatilag minden döntésben az ő szava a végső szó. Tehát ez egy nagy ENSZ Biztonsági Tanács, amelyben nem öt nemzet, hanem csak egyetlen ember, de egyetlen ország sem rendelkezik vétójoggal. A Végrehajtó Tanácsban pedig, amelynek az új szervezet operatív tevékenységét kellene vezetnie, jelenleg senki más nem rendelkezik demokratikus legitimitással, mint Trump külügyminisztere. Nem Trump és a MAGA-emberei azok, akik minden alkalommal a nemzetközi szinten a meg nem választott bürokratákat ostorozzák?

A Tanács (még) nem helyettesíti a nemzeteket. Trump globális dominanciáját csütörtökig mindössze körülbelül 35 állam ismerte el. Ezeknek az államoknak valószínűleg nem kizárólag a Gázai övezetben vagy más konfliktusövezetekben való békéről van szó, hanem elsősorban a hatalmas vezető kegyeinek elnyeréséről: Argentínának például pénzre van szüksége, a szaúdiak üzletelni akarnak, Fehéroroszország minden ellensúlyt be akar vetni Oroszországgal szemben. Ha már itt tartunk: Putyin ismét bebizonyítja, hogy legalább annyira okos, mint egy New York-i ingatlanfejlesztő. A Tanácsot arra akarja felhasználni, hogy visszaszerezze az Amerikában befagyasztott orosz vagyont.”

Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)