A tudás hatalom – mondotta Francis Bacon angol filozófus, államférfi, az empirizmus egyik megalapítója. Szállóigéjét választották a minapi belgrádi összejövetel jelmondatának a szervező egyetemisták. Akiket, és nem csak őket, hanem mindenkit, aki nem számít „lojalistának”, akiket úgynevezett blokádolóknak-tiltakozóknak, vagy inkább blokkolóknak nevez a hatalom, tehát akiket meg kell vetni, le kell nézni, ha lehet gyűlölni is. Ugyanezt teszi és várja el a hatalmat kiszolgáló sajtó meg mindenki, aki elvárt lojalitásból a hatalmat éljenzi, élteti és számításból vagy megfélemlítésből felé húz.
Klérus ízű találkozó
Megmondom őszintén, többet, tartalmasabbat vártam az előre „nagy eseménynek” kikiáltott – az ellenzéki, magát függetlennek mondó sajtó által beharangozott összejöveteltől. Gondoltam, az Újvidéken megkezdett egyetemista program ismertetésének a folytatása következik. Akkor, tíz nappal korábban, a székvárosban az átvilágítás meg a vagyon eredetének kivizsgálása volt napirenden, most az oktatás következik, gondoltam – lévén, hogy a szerbiai oktatás védőszentje, Szent Száva napjára időzítették a megmozdulást. Hát ebből semmi sem lett: összegyűltek szép számban, hogy egyetlen kiemelkedő felszólalás mellett egy ortodox klerikális ízű, a szekuláris mérséklettől, de még az ökumenikus felfogástól is több fényévi távolságra álló rendezvénnyé váljon.
De nyilván nem egy finnyáskodó újságírónak szánták ezt a találkozót. Félreértés ne essék, nem a túlzott finomkodás vezérel, amikor hiányolom a politikumot az eseményen, hanem a mindennapok történései, eseményei mutatják az utat ebbe az irányba.
Választások, kormányátalakítás, mindkettő vagy egyik sem
A vasárnapi kormányülés mindennek mondható, csak egy kabinet szabályos ülésének nem, több okból kifolyólag. Egyrészt azért nem, mert nem a miniszterelnök vezette, hanem a vendégként jelenlevő államfő. Legalábbis az ülés előtt, amit legalább két tucat televízió közvetített élőben, azt állították, hogy a szerbiai kormány tematikus ülésén az állam stratégiai fontosságú kérdéseit vitatják – ezért lesz jelen az államfő meg a parlament elnöke is. Ott is voltak mindketten, akárcsak a miniszterek. Ahogy illik egy kormány ülésén.
Csakhogy én egy ilyen ülést úgy képzelek el, hogy a kormányfő vezeti a vitát (!), hogy utána elfogadjanak valami határozatot, határozatokat. Itt erről szó szó nem volt. Az államfő vezette, tehát ő mondta a maga monológját, aminek nem sok köze volt az állami stratégiához. Tehát hadd szögezzük le vagy ezredszer: az alkotmánnyal és a törvényekkel szembemenve az elnök magához ragadta az irányítást és magánál is tartotta az esemény befejeztéig. A stratégia pedig az, hogy a minisztereket meg kell szidni, mert nem jól dolgoznak. Mellesleg azokról az emberekről van szó, amelyeket a bíráló papa választott – az, aki most már majdnem azzal fenyegetőzik, hogy ha továbbra is így rosszalkodnak, előveszi a nadrágszíjat. Tehát nem a meggyőző nevelési módszerekhez folyamodik, nem a jutalmazás nevelő hatását akarja érvényesíteni, hanem az erőszak kényszerítő erejéhez folyamodik.
Kampány
Nagyon kampányszaga volt az egésznek, méghozzá vasárnap délben, A jó ebédhez szól az elnöki fenyegetés alcímű műsorban a televíziók majd mindegyikében. Akinek volt hozzá gyomra, végignézte. Én egy ideig bírtam, de gondolom, sokaknál étvágygerjesztőül szolgált. Ők úgy gondolhatták, jó lóra tettek, hiszen egy a vezér, ezt kell szolgálni – következtetés levonása után ülhetett le az elégedett állampolgár az ebédhez.
Nagyon kampányszagú volt, habár magán az ülésen egy szó nem sok, annyi sem esett a választásokról. Másnap jelentette be, hogy valószínűleg az idén október és december között kell választásokra számítani. Gondolom, mindhárom hónap játékban van, tehát október, november, december. Késő őszi vagy téli választások lesznek, ha lesznek. Rajta áll. Mármint az elnökön. Mert fogadni merek, hogy a kormányfő kérni fogja tőle azok kiírását, ha szólnak neki. Mármint a miniszterelnöknek, hogy kérje.
Kormányátalakítás
Mint ahogy arra is mérget mernék venni, azt is mondta neki: helyezze kilátásba a kormányzati szerkezetátalakítást. Az újjáalakítás is időigényes munka, el lehet vele bíbelődni akár hónapokig is, és ez lefoglalja az emberek figyelmét. Mert itt mégis ez a fontos. Elterelni a figyelmet a valós kérdésekről, problémákról. Mondjuk az Unióba vezető útról, amely a miniszterelnök szerint töretlen. Igaz, hogy sem az államfő, sem a parlament elnöke nem volt itthon, amikor az Európai Parlament küldöttsége itt járt, holott a látogatást már régen jelezték. Nem hívta őket senki, érvelt az elnök, meg utána számos lojális, hű szolga. Csakhogy Szerbia tagjelölt ország, amely továbbra is az Európa felé vezető úton kocog egy helyben, immár évek óta. A pénzügyminiszter bejelentette, hogy az EU alapokból újabb 56 és fél millió euró befizetésére számíthatunk. Viszont nagy eurómilliókról maradunk le, ha nem teljesítjük a betervezett reformokat. Kettő híján száz van belőlük, mindegyik teljesítéséhez pénz befizetése fűződik. Ha továbbra is makacskodunk, mint decemberben, amikor az elnök bejelentette, hogy Szerbiából senki sem megy az Unió és a nyugat-balkáni országok csúcstalálkozójára, akkor semmi sem lesz a beígért pénzből.
Figyelemelterelő manőverek
Nos, ezekről és persze a tervezett megmozdulásokról, tiltakozásokról kellene elterelni a figyelmet, és ha lehet, az esedékes, folyamatosan tartó választási kampányra irányítani azt. Meg a kormány szerkezetátalakítására. Meg az Expo 2027-re, meg a, meg a… És minél kevesebbet beszélni arról, amiről Vladan Đokić, a belgrádi egyetem rektora szólt, aki még ma is koordinálja az egyetem 31 karának és tudományos intézeteinek munkáját, valamint a nemzetközi együttműködéseket. Mondom még, mert mostanában nagyon ingatag az egyetemek és az egyetemi karok vezetőinek a széke, azaz funkciója. Tehát aki rektor vagy dékán és támogatta a fiatalokat tiltakozásukban, ne hajtsa nyugodtan álomra a fejét. Đokić rektor egyébként kedd este azon a cikk elején emlegetett összejövetelen, amely egy ortodox klerikális ízű gyülekezetté vált a rektorátus és a Szent Száva székesegyház közötti úton, igen figyelemre méltó beszédet tartott. Az egyedülit, amelyet meg kellett süvegelni. Ebben finoman szőtt mondatokban ecsetelte az oktatás ellen irányuló támadásokat, dicsérte az ifjúságot, annak céljait és beszélt az egyetemekre nehezedő fizikai (értsd testi erőszak), valamint pénzügyi, média és adminisztratív (értsd igazságszolgáltatás) nyomásról.
A tudás jogán. Igazi Tanár Úr!
ÖREG Dezső
Az államfő és a kormányfő a vasárnapi kormányülésen (Fotó: Beta)
