Az a hír járja, jövőre már nem a Kasza lesz az elnöke a VMSZ-nek. Elmegyünk, készítünk vele egy interjút, hogy ki is ő valójában? – szegezte nekem a kérdést 2006 novemberében Kubát János, akit egyesek a sakk világából ismertek, hiszen ő szervezte meg a Fischer–Szpasszkij világbajnoki döntő visszavágóját Jugoszláviában, de ismerősen csengett a neve az asztalitenisz-életben is, hiszen a zentai pingpong nélküle sose jutott volna olyan magasságokba, mint azt tette. Mivel a Magyar Szó főszerkesztőjeként is tevékenykedett egy rövid, de igencsak zűrzavaros időszakban, előtte és utána pedig újságíróként dolgozott a napilapnál, nem volt olyan vajdasági magyar politikus, aki ne tudta volna, ki az a Kubát János.
Többen is azt mondták, lehetetlen küldetés ez, Kasza nem fog igent mondani, én viszont tudtam, hogy amit Kubát a fejébe vesz, azt meg is valósítja. Így is történt, Kasza egyből kötélnek állt, várt bennünket az irodájában.
A sírásról egy szót se
Az interjú elején, amikor elhangzott az a mondat, hogy „A szabadkai Vízművektől megkaptam az ösztöndíjat a szabadkai Közgazdasági Egyetem elkezdéséhez, s mikor ezt elmondtam apámnak, ő csak annyit szólt: Fiam, addig míg a tűt a kezembe tudom fogni, addig tanulhatsz.”, Kasza megállt, és mélyről feltörő sírásba tört ki. Én azonnal kikapcsoltam a diktafont, mert láttam, hogy ez nem csak pár másodpercig tart.
Zsebkendőt kért, rendezte a gondolatait, jelezte, hogy folytassuk és azt kérte, hogy erről a kis intermezzóról ne tegyünk említést a cikkben. Úgy mérte fel, hogy emiatt gyengének és esendőnek mutatná magát, pedig teljesen emberi reakció volt a részéről, de ő, aki akkor 61 évesen még ereje teljében volt, úgy döntött, ne gondolja azt a vajdasági magyarság, hogy a vezére néhány gyerekkori emlék felidézése után könnyeket hullajt.
A beszélgetés során először mondta ki, hogy 2007-től új elnöke lesz a pártnak, ő már nem indul az elnökválasztáson. A nevet még nem árulta el, valószínű, még ő sem tudta, és ahogy Miskolczi József írta, Pásztor István, Józsa László és Ispánovics István volt a talonban.
Nem mindegy, hogy mi fog történni a vajdasági magyarsággal
Az interjú végére alaposan elfáradt, úgy emlékszem, másfél óránál is tovább tartott a beszélgetés. Megkérdezte, van-e még kérdés, mire Kubát megrázta a fejét, én pedig annyit mondtam, hogy utolsó kérdés helyett mondja el azt, amit gondol. Habozás nélkül belekezdett:
„Függetlenül, hogy van-e Kasza, vagy nincs Kasza, mert az élet nélkülem is megy tovább, nem mindegy, hogy mi fog történni a vajdasági magyarsággal: feladjuk az életterünket, beolvadunk, elköltözünk, vagy pedig összefogással megteremtjük azokat az életfeltételeket, hogy az utódaink is itt maradhassanak. Ez csak összefogással, csak több vállalással, csak több munkával sikerülhet. A munkától a vajdasági magyar soha nem félt, de viszont az irigykedés, ez a pletykaszintű kommunikáció gyöngít bennünket, s akiknek ez a céljuk, azok nagyon örülnek. Neki kell esni a munkának, s közösen kell cselekednünk, ne parciális kis érdekekből álljon össze az életünk. Van ebben a vajdasági magyarságban annyi erő, hogy saját erejéből kivívja az életterét, függetlenül a belgrádi és a pesti politikától. Kihangsúlyoznám, nem külön ezektől a politikáktól, mert nem szigetelhetjük el magunkat sem az egyiktől, sem a másiktól, de párbeszédekkel úgy irányíthatjuk az életünket, hogy szolid életkörülményeket teremtsünk itt magunknak. Vagyunk olyan erősek kicsiben, mint az erdélyiek tömegben. Számtalan nagyon értékes emberünk van a csúcsértelmiségtől egészen a parasztemberig, s ha összefogunk, akkor majd jönnek az eredmények.”
Még a nyomdában volt a lap, amikor döntöttek a kizárásáról
Pásztor István 2007 májusában lett a VMSZ elnöke, és nem egész három évvel később érkezett a hír, hogy a párt Kasza Józseftől megvonta a tiszteletbeli elnök címét és kizárta a Vajdasági Magyar Szövetségből.
„A VMSZ Elnöksége 2010. január 29-i ülésén fegyelmi eljárást kezdeményezett Kasza József, a VMSZ tiszteletbeli elnöke ellen, mert sajtónyilatkozataiban becsmérelte a VMSZ vezetését, elferdítette a tényeket, a VMSZ politizálási eredményei kapcsán csúsztatásokkal élt, ezáltal pedig a közvélemény előtt negatív fényben tüntette fel a Pártot és annak tisztségviselőit. A Fegyelmi Bizottság 2010. február 10-i ülésén megállapította, hogy Kasza József elkövette a terhére rótt fegyelmi vétségeket, nyilatkozatai kimerítik a Fegyelmi Szabályzat 3. Szakaszának 2. pontjában leírtakat, ezért a Fegyelmi Bizottság a Fegyelmi Szabályzat rendelkezéseinek alkalmazásával Kasza Józseftől megvonta a tiszteletbeli elnök címét és kizárta a Vajdasági Magyar Szövetségből.”
A Magyar Szó újságírójaként és szerkesztőbizottsági tagjaként még emlékszem arra a megbeszélésre, amelyet Pressburger Csaba, az akkori főszerkesztő kezdeményezett, mivel a Kabók Erika által jegyzett interjú, ami miatt Kaszát kizárták a pártból, 2010. január 30-án, szombaton jelent meg a Hétvége mellékletben, vagyis amikor pénteken este a VMSZ elnöksége az interjú miatt döntött Kasza kizárásáról, akkor a lapot még ki se nyomtatták, az online verziót pedig szombaton hajnali négy órára időzítette valaki… Persze soha nem derült ki, ki volt a tégla, aki még megjelenés előtt elküldte a VMSZ akkori vezetésének a szöveget.
Az utolsó találkozás
2015 júliusában Kasza József még élesebben bírálta a VMSZ-t: a Subotičke novine lapnak adott interjújában a következőket mondta:
„A mostani VMSZ irányvonala ellentétes az elveimmel. Nem tudom elfogadni azt a hozzáállást, hogy harcolok egy rendszer megváltozásáért, másnap pedig megcsókolom és megölelem a megdöntött rendszer képviselőit.”
A sajtószabadsággal kapcsolatban elmondta, hogy szerinte a médiumokat pártsajtóvá alakítják, az emberek viszont nem annyira tanulatlanok, hogy ne lássák, a Magyar Szó és a Pannon RTV a VMSZ szócsövévé vált.
2015 augusztusában, a Magyar Mozgalom megalakulásakor láttam utoljára Kasza Józsefet. Elsőre nem ismertem meg: egy pici lépésekkel botorkáló idős bácsi intett felém, én visszaintettem, és akkor jöttem rá, hogy az az ember áll előttem, aki 1995 és 2007 között, vagyis 12 éven át állt a VMSZ élén, ugyanennyi éven át szabadkai polgármesterként tevékenykedett, miniszterelnök-helyettes volt. Félrevonultam, mert ugyanúgy éreztem, mint Kasza kilenc évvel ezelőtt: jobb, ha az emberek nem látják a könnycseppet az arcomon.
