Belgrád város költségvetését ma számos jelentős tétel terheli, ezek közül az egyik legnagyobb a nemrég bevezetett ingyenes tömegközlekedés finanszírozása. A valódi, indokolt kiadások mellett azonban egyre nagyobb figyelem irányul azokra a közvállalatokra is, amelyek létezése és működése sokak szerint nehezen indokolható, mégis évről évre jelentős összegeket kapnak a városi büdzséből, írja a Danas.
Belgrád önkormányzata több tucat közvállalat alapítója és tulajdonosa. Ezek között vannak nélkülözhetetlen szolgáltatásokat nyújtó cégek, de akadnak olyanok is, amelyek szerepe homályos, piaci bevételük alig van, mégis stabilan működnek közpénzből. Az egyik legismertebb példa erre a 2018-ban létrehozott „Beogradski metro i voz” Közvállalat.
A vállalat hivatalos feladata a belgrádi metró projektjének előkészítése és a belgrádi vonat fejlesztése lenne. A metró azonban továbbra sincs sehol, a cég viszont igen: 2024 végén már 75 alkalmazottal működött. Bevételeinek szinte teljes egésze – több mint 434 millió dinár – közvetlenül a városi költségvetésből származott, miközben kiadásainak nagy részét a bérek és személyi költségek tették ki.
Hasonló a helyzet a 2022-ben alapított Belgrádi park Közvállalat (Beogradski park) esetében is, amely papíron a fővárosi parkok fenntartásáért felel. A gond csak az, hogy ezt a feladatot már évek óta ellátja a Zelenilo Beograd, így sokan nem értik, miért volt szükség egy újabb, párhuzamos vállalatra. A cég 2024-ben 121 millió dinár bevételt könyvelt el, ennek szinte teljes egészét szintén a várostól kapta.
A furcsa esetek között szerepel a Sava centar Közvállalat is. A kongresszusi központot 2020-ban eladták, a vállalat mégis megmaradt – két alkalmazottal és egy igazgatóval. A cégnek ma már nincs valós tevékenysége, mégis több mint 13 millió eurónyi felhalmozott adóssága van, miközben 2024-ben több mint 7 millió dinár támogatást kapott a várostól.
Mindezek mellett működik még az „Arena Beograd”, a „Bebi servis”, a „BG Hala”, valamint több újonnan alapított vagy átnevezett városi cég is, amelyek szintén jelentős közpénzt emésztenek fel – gyakran valódi piaci tevékenység nélkül.
A jelenségről Nikola Jovanović, a Helyi Önkormányzati Központ (CLS) igazgatója meglehetősen élesen fogalmazott a Danas napilapnak.
„Belgrádban olyan dolgoknak vagyunk tanúi, amelyek nem normálisak, és sehol a világon nem mennének át” – mondta. Szerinte az egyik legsúlyosabb probléma éppen ezeknek a „fantomvállalatoknak” a létrehozása.
„Olyan cégeket hoznak létre, amelyekre semmi szükség nincs, mégis drágán fizetjük őket a városi költségvetésből” – hangsúlyozta. Értelmetlennek tartja a Belgrádi parkot és a „Sava centar” fennmaradását is.
„Évente több mint 100 millió dinárt költünk rá, miközben a fantomigazgató havi 255 ezer dináros fizetést kap.”
Jovanović arra is figyelmeztetett, hogy a „Beogradski metro i voz” kiadásai tovább nőnek: „2026-ban 651 millió dinárt költenek majd erre a cégre, ebből 362 milliót csak a dolgozók bérére. Idén további 10 embert vesznek fel, így a fizetésekre már hárommillió eurót fognak költeni a belgrádiak pénzéből.”
Szerinte mindez különösen abszurd, hiszen a metró beruházás hivatalos beruházója maga a szerb állam. „Ezért bizarr, hogy létezik egy városi közvállalat, amelynek fenntartása évente milliókba kerül” – mondta, majd hozzátette: „Belgrádban legalább 15 közvállalatot meg kellene szüntetni, és egyetlen holdingot létrehozni, egy igazgatóval és egy felügyelőbizottsággal.”
Aleksandar Stevanović közgazdász árnyaltabban látja a helyzetet. Szerinte például a „Beogradski metro i voz” létezése önmagában nem feltétlenül indokolatlan.
„Egy nagy rendszernek van kialakulási fázisa is. Bizonyos tevékenységekre sokkal alkalmasabb egy vállalati forma, mint egy egyszerű városi osztály” – magyarázta, rámutatva, a fő kérdés, hogy a vállalat hatékonyan működik-e.
Úgy véli, egy ilyen cég nem szükségszerűen „pártállásos álláshalmozás” eszköze. „Hogy mennyire válik azzá, az az alapítón múlik. De kevéssé valószínű, hogy kevésbé lenne beteg, mint más állami vagy önkormányzati vállalatok” – tette hozzá.
Általános problémának tartja az állami szektor működését: „A valóság az, hogy az állam szinte minden területen kevésbé hatékony, mint a magánszféra. A közpénzzel mindig lazábban bánnak, pártalapon vagy nepotista módon történik a foglalkoztatás – és ez rendszerszintű probléma.”
A belgrádi „fantomvállalatok” ügye jól mutatja, milyen nehéz átlátni a közpénzek útját. Miközben a város egyre nagyobb terheket vállal – például az ingyenes tömegközlekedéssel –, párhuzamosan olyan cégeket tart fenn, amelyek valós társadalmi haszna erősen vitatható.
A közpénzzel mindig lazábban bánnak (Fotó: N1)
