Egy évvel ezelőtt, az államiság napján, február 15-én, a diáktiltakozások csúcspontján a haladók (SNS) a sremska mitrovicai nagygyűlésen közfelkiáltással elfogadták a Vajdaságról szóló deklarációt. Ezt a dokumentumot akkor fontos válaszként mutatták be a tartományban állítólagosan megjelenő szeparatizmusra. Egy évvel később úgy tűnik, hogy maguk a haladók is megfeledkeztek „erről a rendkívül fontos dokumentumról” – mutat rá cikkében a Danas.
A Danas című lapnak nyilatkozó szakértők azt állítják, hogy a sremska mitrovicai deklaráció kezdettől fogva csupán füstfüggöny volt, amely mögött az SNS-rezsim tehetetlensége rejtőzött a népi elégedetlenség hullámának megállítására.
A hatalom akkor egyes ellenzékieket, a blokád alatt álló diákokat és más párton kívüli közszereplőket vádolt meg Vajdaság elszakításának gondolatával, azt állítva, hogy a „szeparatista követelések” a szerbiai tiltakozások részét képezik – holott Vajdaság elszakadása egyetlen szóval sem szerepelt a tüntetők követeléseiben.
Aleksandar Vučić a márciusi belgrádi diáktüntetés előtt azt is bejelentette, hogy a Vajdaságról szóló deklaráció hamarosan a parlament elé kerül, előtte azonban egyeztetésekre kerül sor a Vajdasági Magyar Szövetséggel, de úgy tűnik, ezekre az egyeztetésekre soha nem került sor.
Úgy tűnik, mintha a haladók lemondtak volna Vajdaság deklarációval történő „védelméről”, bár voltak elszórt kísérletek Verbászon, Palánkán, Bácspetrőcön és Kúlán, hogy pirotechnikai eszközökkel, vizespalackokkal és nyílt erőszakkal „megvédjék” Vajdaságot.
A szakértők szerint Vajdaság mindig is alkalmas terep volt konfliktusok mesterséges gerjesztésére a multietnikus jelleg miatt, és ezt a „radikális hatalom” nagyon jól tudja. Azt is tudja, hogy könnyebb úgy uralkodni az embereken, ha elhitetik velük: valaki kívülről fenyegeti őket. Ilyenkor senki sem gondolkodik árakon, béreken, az újvidéki tetőszerkezet tragédiáján vagy az elégedetlenségi hullámon. A „sremska mitrovicai” deklaráció is a félelemkeltés kísérlete volt, hogy megakadályozzák a vajdaságiakat a tiltakozásban – láthatóan sikertelenül.
Borislav Novaković, a Szerbiai Népi Mozgalom alelnöke szerint ennek a politikai maskarának az alapja a radikálisok Vajdasággal szembeni ellenérzése. Vajdaságban még nyomokban sem létezik szeparatista mozgalom, annál inkább létezik a hatalom igénye arra, hogy ellenségeket gyártson. Az egész koncepció végül feledésbe merült, mert túl átlátszó és kiszámítható politikai manőver volt.
Mihajlo Brkić, a Szerbia Központ alelnöke szerint a deklaráció jó példája annak, hogy a haladók és a VMSZ szövetsége taktikai jellegű, és az első bel- vagy külpolitikai kanyarban könnyen feledésbe merülhet – akárcsak maga a deklaráció.
Sebők Róbert, a Szabadság és Igazságosság Pártjának (SSP) vajdasági frakcióvezetője is megerősíti az előbbi gondolatot, mert mint fogalmazott, kétli, hogy Pásztor Bálintnak bármiben valódi beleszólása lenne.
„A VMSZ, amelyet alapítása óta a magyar kisebbség érdekeinek képviselőjeként ismertek, sajnos egy katasztrofális, civilizációellenes politika támogatója lett, amelynek ideológiai atyja Vojislav Šešelj” – mondta, akit egyáltalán nem lepett meg, hogy elhallgatott a deklaráció ügye. Szerinte ugyanúgy eltűnt a süllyesztőben, mint Vučić korábbi ígéretei a „szerb Mercedesről”, az RTS-előfizetés eltörléséről vagy a háromdináros kenyérről.
A haladók és a VMSZ szövetsége taktikai jellegű (Fotó: Marijana Vučić)
