Montenegró az elmúlt három évben 1 288 680,40 euró értékben exportált Szerbiába 64 mm-es M80 „Zolja” rakétavetőket, valamint 220 000 euró értékben 40 mm-es L70 „Bofors” légvédelmi gépágyúkat – derül ki a Montenegrói Vámigazgatóság adataiból. Ugyanezen adatok szerint 2023. január 1. és 2025. december 31. között 41 280 euró értékben 90 mm-es „Osa”, más néven Darázs kézi rakétavetőket is exportáltak Szerbiába.
Aleksandar Radić katonai elemző úgy véli, hogy a Szerbiába exportált fegyverzet egy része szinte biztosan harmadik vevőknek történő továbbértékesítés célját szolgálja, még ha ez a hivatalos vámokmányokból nem is látszik, írja a Nova.
„Montenegróból, a Montenegrói Hadsereg készleteiből kivont régi felszerelést szállítanak Szerbiába. Egyfajta ‘régiért újat’ cseréről van szó” – magyarázta Radić.
Az L70 „Bofors” légvédelmi gépágyú svéd eredetű automata rendszer, amelyet a Jugoszláv Néphadsereg a hetvenes évek végén rendszeresített, és a légierőnél, valamint a haditengerészetnél használták. A fegyver elsősorban rövid hatótávolságú légvédelemre szolgál, repülőgépek és helikopterek, napjainkban pedig drónok ellen is.
Radić szerint ezek a gépágyúk azért érdekesek Szerbia számára, mert fejlesztik a „PASARS” nevű önjáró tüzérségi–rakétás rövid hatótávolságú légvédelmi rendszert, amelynek alapfegyverzete éppen a 40 mm-es L70 „Bofors”.
A „PASARS” egy páncélozott teherautó-alvázra szerelt mobil rendszer, amely a szárazföldi egységek alacsonyan repülő célok elleni védelmét szolgálja. A gépágyú mellett föld–levegő rakétákkal is felszerelhető, akár 12 kilométeres hatótávolsággal. Nyílt források szerint az ára konfigurációtól függően darabonként körülbelül 2–3,5 millió euró.
Radić szerint a kézi rakétavetők esetében szinte bizonyos a továbbértékesítés.
„A ‘Zolja’ korábban szerbiai cégeken keresztül a Közel-Kelet vásárlóihoz jutott. Sokan lineárisan gondolkodnak, és azt hiszik, hogy ez két állam közötti üzlet, de számos tranzakció közvetítő vállalatokon keresztül zajlik. Egy szerbiai cég, montenegrói partnerrel, átveszi a felesleges fegyverzetet, behozza Szerbiába, majd továbbexportálja egy harmadik országba” – mondta Radić.
Az exportlistán szerepel a szovjet OFAB 250-270 M79 repülőgép-bomba is, amely Radić szerint a kilencvenes évek elején a Bar kikötőn keresztül érkezett a Balkánra.
„Az ilyen bombák harmadik vevőhöz kerülhetnek, de ez nem látható a hivatalos jelentésekben, mert az ENSZ-nek és az EBESZ-nek csak a nehéz- és könnyűgyalogsági fegyvereket jelentik. A repülőgép-bombák egyfajta ‘vákuumban’ vannak, így nem ismert, hova kerül a reexport” – magyarázza.
Külön problémát jelentenek az Egyesült Arab Emírségek, amelyek jelentős fegyvervásárlók.
„Ha az Emírségek használt rakétavetőket kérnek, nyilvánvaló, hogy fejlett hadseregüknek nincs valódi szüksége ezekre az eszközökre. Logikus feltételezni, hogy olyan mozgalmak számára történő szállításokról van szó, amelyeket ők támogatnak. A gyakorlatban azonban nehéz mindig megítélni, hova jut el végül a fegyver” – mondta Radić.
Radić emlékeztetett arra, hogy Szerbiában tavaly június óta informális fegyverexport-tilalom van érvényben, amely állítása szerint jogilag nem megalapozott, mivel Aleksandar Vučić elnök szóban közölte.
„A probléma az állítólagos ukrajnai továbbértékesítés volt. Szerbia lehetetlent próbált meg: fegyvert exportálni Ukrajnába, miközben megőrzi a jó kapcsolatokat Oroszországgal, ami komoly megrázkódtatásokat okozott az iparágban” – mondja a szakértő.
A BIRN adatai szerint Montenegróban fegyverkereskedelemmel a podgoricai Montenegro Defence Industry (MDI), a mojkovaci Tara Aerospace és a beranei Poliex foglalkozik. Az MDI-t és a Poliexet 2014-ben, illetve 2015-ben privatizálták, míg az állam 12,5 százalékos tulajdonrészt tart fenn a Tara Aerospace vállalatban.
Az exportadatokat a Montenegrói Vámigazgatóságtól szerezték be a MANS „Kérdezzétek az intézményeket” alkalmazásán keresztül.
Sok fegyver szerbiai cégeken keresztül a Közel-Kelet vásárlóihoz jutott (Fotó: Wikipedia)
