A hétvégén tartották az idei Müncheni Biztonsági Konferenciát, amely az egyik legfontosabb évenkénti találkozó politikusok és külpolitikai szakemberek között. A zártkörű rendezvényen megvitatják a globális biztonsági helyzetet és tárgyalnak a konfliktusokról meg a fennálló veszélyekről. Kizárólag eszmecserék folynak, kormányközi megállapodások nem születhetnek.
Kaja Kallas, az EU külpolitikai főképviselője helytelennek és hiteltelennek tartja az amerikai politikusok Európa elleni bírálatát. Kallas azt mondta, hogy „nagyon nehezen” hisz ezekben a vádakban. Példaként hozta fel a sajtószabadság bírálatát egy olyan országból, amely az 58. helyen áll a sajtószabadság-indexben, míg hazája, Észtország a 2. helyet foglalja el.
Marco Rubio amerikai külügyminiszternek az európaiakhoz intézett meglepően békülékeny beszéde nem ok arra, hogy Lars Klingbeil német alkancellár és pénzügyminiszter ölbe tett kézzel dőljön hátra és elégedett legyen. Noha az amerikai külügyminiszter fellépése „nagyon békülékeny” és „nagyon diplomatikus” volt – mondta Klingbeil közvetlenül Rubio beszéde után –, „egyszerűen fel kell ismernünk, hogy jelenleg nagyon sok kérdéssel kell foglalkoznunk a transzatlanti kapcsolatokban, ahol a dolgok nem mennek simán”, ahol komoly nézeteltéréseink vannak. Érdemes tudni, hogy Rubio – akit Trump akkor lenézett és lekezelt – 2016-ban mostani főnöke kemény kritikusa volt, de azóta „átbillegett” a hatalom ágai közé. – Átlapoztuk a világsajtót Stockholmtól Sanghajig és New Yorktól Isztambulig.
Kapcsolatépítés: Mi van napirenden Münchenben és mi a német szövetségi kancellár problémája, kérdezi a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Az amerikai külügyminiszter beszédét izgatottan vár[t]ák. Amikor a tavalyi találkozón a CDU/CSU akkori vezető jelöltje és a jelenlegi kancellár, Friedrich Merz zárt ajtók mögött leült J.D. Vance amerikai alelnökkel, a beszélgetés állítólag jó volt, és a légkör pozitív. Ez azonban megváltozott, amikor Vance elmondta beszédét – amelyben többek között Európát a szólásszabadság veszélyeztetésével vádolta és szavai az AfD [Alternative für Deutschland azaz Alternativa Németországért, amelynek vezetői Alice Weidel és Tino Chrupalla] kampányretorikájának tűntek. A párt elnöke, Alice Weidel szintén találkozott Vance-szel a konferencia margóján; az AfD politikusait nem hívták meg – a párt három politikai szakértője azonban idén részt vesz a Bayerischer Hofban. Vance beszédét drámai hónapok követték a transzatlanti kapcsolatokban, amelyeket az amerikaiak tárgyalásokba való bevonásának folyamatos küzdelme jellemzett, hogy hallgassanak az ukrajnai orosz agresszióról, a NATO-val és a vámokkal kapcsolatos aggodalmakról, valamint a máig megoldatlan grönlandi válságról.
Maga a világ legnagyobb transzatlanti fóruma is jól mutatja, mennyire nehézzé váltak a transzatlanti kapcsolatok. Az elveszett közös nevezők felidézése helyett az MSC éves jelentése a Pusztítás címet viseli. A világ a »romboló politika« szakaszába lépett, folytatja a jelentés. És az MSC jelentése szerint az élvonalban »nem más áll, mint a jelenlegi amerikai kormányzat«.
Mi várható – és kitől?
Sok év után most először nem az alelnök vezeti az amerikai küldöttséget, […] hanem Marco Rubio külügyminiszter.
Rajta kívül több mint 60 állam- és kormányfő utaz[ott] Münchenbe, köztük – hosszú szünet után – Emmanuel Macron francia elnök, Keir Starmer brit miniszterelnök és Alexander Stubb finn elnök. […] Wang Ji kínai külügyminiszter is részt vesz. […] Az orosz rezsim képviselőit nem hívták meg. A konferenciát Friedrich Merz nyit[ott]a meg péntek délután.
A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap a konferencia előtt közzétett, a világpolitikai helyzetről szóló MSC-jelentésre hivatkozva ezt írja:
„A jelentés szerzői szerint a világot érintő fő jelenség a meglévő szabályok és mechanizmusok lerombolása. Egyes államok egyre inkább »buldózer-taktikát« alkalmaznak, brutális módszereket bevetve, magát a nyers erőt. Ezt a pusztító lavinát természetesen Donald Trump hajtja Amerika élén. Mások követik a példát, és ennek az eredménye – ahogy az MSC-jelentés szerzői írják – »egy új klíma, amelyben a buldózereket, bontógolyókat és láncfűrészeket használókat gyakran csodálják, ha nem is ünneplik őket nyíltan«. Az Európai Unió jelenlegi uralkodó politikája az, hogy fenntartsa az USA szerepvállalását, miközben egyidejűleg nagyobb autonómiára készül. Ahhoz azonban, hogy ezen az úton sikerrel járjon, az elszántság, az energia- és védelmi szektorba történő jelentős beruházások, valamint a jobb együttműködés mellett konkrét bizonyítékokra is szükség van arra vonatkozóan, hogy a reformok és a politikai kiigazítások hatékonyak lesznek.”
„A Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia feltárja az Amerika és Európa közötti repedéseket” – áll a sanghaji Wenhui Bao című állami napilap címlapján, hozzátéve:
„Az idei Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia kezdete előtti hangnem pesszimistább, mint valaha. Az európai stratégiai autonómia lehetőségét megkérdőjelezik, miután a transzatlanti kapcsolatok romlani kezdtek. A kontinens azonban fontos politikai és gazdasági erőforrásokkal rendelkezik és képes az autonómiára. Egyszerűen nem engedheti meg magának a belső és az ipari széttöredezettséget – de az Egyesült Államoktól való függőséget sem a technológia és az energia területén. Valósággá válhat a transzatlanti kapcsolatok új egyensúlya és Európa új jövője.”
A stockholmi Dagens Nyheter című lap így magyarázza ezt a helyzetet:
„A tavalyi év túlságosan is világossá tette, hogy a Nyugat számára már nincs kiszámíthatóság. A nemzetközi vállalatok ezért nehezen tudják megtervezni a beruházásaikat. Ez növeli Európa megbízhatóságának értékét, de ezt a lehetőséget is meg kell ragadnunk, és a vállalatoknak megfelelő beruházási keretet kell felkínálnunk. Ezért kulcsfontosságú, hogy az európai vezetők megvédjék együttműködésüket az idei konferencián. És nem szabad elfelejteniük, hogy az egyetemesen alkalmazandó piaci szabályok és a gazdasági előrelátás is hozzájárulnak a biztonsághoz. Ha ezek a tulajdonságok felértékelődnek egy turbulens világban, az EU valóban vezető szerepet vállalhat – európai módon.”
A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap dicsérő szavakkal illette Merz beszédét. A lap egyértelmű jelzésnek tekinti azt:
„A német kancellárok hagyományosan visszafogták magukat a Müncheni Biztonságpolitikai Konferenciákon. Inkább a külföldi vendégekre bízták a megnyitó beszédet. Ez a vendégszeretet okán történt, de egyben német önkép is: másoknak kell vezetniük. De ennek a habozásnak most véget kell vetni. Friedrich Merz kancellár saját kérésére nyitotta meg a konferenciát. Jó oka volt ehhez a merészséghez. Merz a lehető legnagyobb nemzetközi színpadot akarta felhasználni a kurzusváltás bejelentésére: Németország felfedezi magának a hatalmi politikát.”
A párizsi L’Opinion című liberális gazdasági napilap is rendkívül magabiztosnak ítélte a kancellár viselkedését:
„Friedrich Merz elismerte a nemzetközi rend összeomlását s kezet nyújtott Washingtonnak a transzatlanti kapcsolatok helyreállítására és újjáélesztésére. Ugyanakkor feltételeket is szabott, melyek nagyfokú önbizalmat sugároztak. Európa legnagyobb gazdaságának vezetője egyértelművé tette müncheni kollégái számára: Donald Trump alatt az USA-hoz való közeledés nem történhet az Atlanti-óceánon túl fenyegetett alapvető értékek, például a jogállamiság és a polgári szabadságjogok rovására.”
A milánói Corriere della Sera című, történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított és legolvasottabb olasz liberális napilap felidézi, hogy egészen más hangulat uralkodott az európaiak körében az egy évvel ezelőtti konferencián:
„Ugyanazon a színpadon, ahol tavaly J. D. Vance, az Egyesült Államok alelnöke provokálta és sértegette Európát, Merz végre megadja a választ. Ezt egy világosan megfogalmazott beszéddel tette, amelyben kifejezte kiábrándulását Amerikából – amelyet mindazonáltal arra szólított fel, hogy mindenki javára állítsa helyre és építse újjá a kapcsolatokat. De ez egy olyan üzenet is, amely eloszlatott némi félelmet és hitetlenkedést. Merz ezt Emmanuel Macron francia elnökkel együtt teszi, aki szinte ugyanazokat a koncepciókat ismétli.”
A koppenhágai Politiken című liberális napilapnak azonban kétségei vannak afelől, hogy az európaiak valóban annyira egységesek-e az Egyesült Államokkal folytatott kapcsolataikban, amennyire lenniük kellene:
„Az igazság az, hogy még a francia-német tengely, és így az EU korábbi motorja is dadog. Emmanuel Macron fékezni akarta a Mercosur-megállapodást, amelynek célja, hogy megmutassa az Egyesült Államoknak, hogy az EU találhat más szövetségeseket is. A francia-német-spanyol együttműködés az új katonai repülőgépek fejlesztésében az összeomlás szélén áll. A versenyképesség csökken. Végül pedig a közvélemény-kutatások széles körű bizalmatlanságot mutatnak a politikai rendszerrel szemben és a tehetetlenség érzését tapasztalják.”
Az amszterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy Európa egyáltalán képes-e új szintre emelni a kapcsolatait az Egyesült Államokkal. A különbségek mára túl nagyok, írja a lap:
„’Mindennek vége’ – mondják. Legalábbis ami az európai oldalon lévő érzelmeket és illúziókat illeti. Ami megmaradt, az a kemény biztonsági érdekek az Atlanti-óceán mindkét partján, ami együttműködést tesz szükségessé. Ez vonatkozik az Európában négy éve dúló háborúra és az annak befejezésére irányuló erőfeszítésekre is. Trump Amerikájának és Európának a véleményei és tettei azonban eltérnek egymástól, ami egyre nehezebbé teszi a közös nevező megtalálását.”
„A transzatlanti kapcsolatok korábbi pillérjei – a biztonság, a gazdaság és a kereskedelem, valamint a közös nyugati identitás – már nem nyújtanak megbízható támaszt” – írja a pekingi Huanqiu Shibao című állami napilap és így zárja gondolatait:
„Európának végre ki kellene lábalnia a passzivitásából. A Müncheni Biztonsági Konferencia egykor a transzatlanti partnerek családi találkozójának hírében állt. Vajon Európa továbbra is ragaszkodni akar dicsőséges múltjához, vagy megragadja a lehetőséget, hogy végre befejezze az érés folyamatát?”
A Helsingin Sanomat című, legnagyobb példányszámban kiadott finn napilap felidézi a közel négy héttel ezelőtti davosi Világgazdasági Fórumot és párhuzamot lát a két konferencia között:
„A Világgazdasági Fórumon az európai vezetők szembesültek a Donald Trump által kiváltott grönlandi válság megoldásának kihívásaival. Azt sikerült elhárítani az EU gazdasági fegyvereinek bevetésével. Mark Carney kanadai miniszterelnök davosi beszéde nagy feltűnést keltett, most pedig Friedrich Merz német kancellár folytatta az érvelést Münchenben. Az Egyesült Államok és Európa közötti kapcsolatok átalakulnak, de nem kizárólag amerikai alapon – mondta Merz, hozzátéve, hogy Európa hosszú kihagyása a világtörténelemből véget ért. Európa megtanulta, hogyan működik Trump. De azt is meg kell tanulnia, mit tegyen, ha a dolgok nem a terv szerint alakulnak.”
Friedrich Merz elrettentő példaként beszélt Orbán Viktorról és nagyon várja már a magyarországi parlamenti választást, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Oroszország nem hajlandó tárgyalni a lezárásról – jelentette ki Friedrich Merz német kancellár [Münchenben]. A politikust újságírók kérdezték a négy éve tartó orosz–ukrán háború végéről, a béke feltételeinek megteremtéséről, amikor Orbán Viktor nevének említése nélkül a magyar miniszterelnök lépéseivel illusztrálta, hogyan nem lehet elérni a békét a Putyin-rezsimmel szemben.
– Egy EU-tagország kormányfője Moszkvába ment tárgyalni, mindenféle felhatalmazás nélkül. Nem ért el semmit, egy héttel később pedig az ukrán polgári infrastruktúra minden korábbinál nagyobb támadás szenvedett. 2024-ben nagy botrányt okozott, amikor a magyar kormányfő úgynevezett békemisszióra indult Kijev, Moszkva és Peking érintésével – idézte élő hírfolyamában a The Guardian Friedrich Merz kijelentését.
Friedrich Merz szerint ők tárgyalnának, de Moszkva egyelőre nem hajlandó. A német kancellár leszögezte: Oroszország csak akkor fog véget vetni a háborúnak, ha gazdaságilag és katonailag kimerült, és ez az idő közeledik, de még nem érkezett el, és mindent meg kell tenni azért, hogy a Putyin-rezsim számára már ne legyen semmilyen előnye a háború folytatásának.
Magyarország a Montenegró európai uniós csatlakozását firtató kérdésre adott válaszban is szóba került. – Az új államok csatlakozásához egységes döntés szükséges, Magyarország blokkolja a folyamatot, de ezt le kell küzdenünk a 2026. április 12-i választások után – jelezte Friedrich Merz. Az Orbán-kormánynak – fűzhetjük hozzá – nem Montenegró, hanem Ukrajna EU-csatlakozása ellen van kifogása, amelyet maga a miniszterelnök minden lehetséges eszközzel meg akar akadályozni, nemrég egyszerűen Magyarország ellenségének nyilvánította az orosz hadsereg ellen védekező kelet-európai országot.”
A bécsi Die Presse am Sonntag című kereszténydemokrata-konzervatív lap vasárnapi száma ezt írja:
„A közönség hálás volt. Marco Rubio álló ovációt kapott beszédéért. Az Egyesült Államok külügyminisztere egy erős Európa mellett foglalt állást, és egyértelműen megerősítette elkötelezettségét a transzatlanti partnerség iránt. Azok a kifejezések, amelyek évtizedek óta a retorika standard részét képezik, valódi megkönnyebbülés-vihart váltottak ki a Hotel Bayerischer Hofban tartott éves találkozón. J. D. Vance amerikai alelnökkel ellentétben Rubio ezúttal Németországban a megfelelő hangot ütötte meg. Beszédét gördülékenyebben adta elő és történelmi megértést mutatott. A Rubio mosolyoffenzívája felett megkönnyebbülő sóhajok ellenére azonban senkit sem szabad megtéveszteni. Münchenben is megtartotta ideológiai álláspontját, ami aligha meglepő egy Trump-adminisztrációbeli külügyminisztertől. A trumpisták exportálni akarják forradalmukat Európába.”
A berlini Tagesspiegel című, egyesek szerint liberális-progresszív, mások szerint konzervatív-tekintélyuralmi napilap bírálja Rubio azon mulasztását, hogy nem tért ki Oroszország ukrajnai háborújára és Putyin atrocitásaira:
„Rubio tartózkodott attól is, hogy megemlítse Kína egyre agresszívabb fellépését. Itt egy olyan ember beszél, aki Donald Trump kegyeitől függ, és aki nap mint nap megtapasztalja, hogy a Trump által Putyinnak tett hízelgésért a felelősséget a két ingatlanvállalkozó, Steve Witkoff és Jared Kushner vette el tőle.”
Az isztambuli Karar című konzervatív-nacionalista napilap jelentősnek nevezte a német kancellár beszédét és ezt írja:
„Merz hangsúlyozta, hogy Európa biztonsága a jövőben Németországtól függ majd. A kancellár utalt az Európai Unióról szóló szerződésben foglalt kölcsönös segítségnyújtási kötelezettségre. Ezzel világossá akarta tenni, hogy Németország garantálja a régió biztonságát. A szomszédos államoknak nem kell félniük egy erős Németországtól. Németország betartja a szerződéseket és együttműködik Franciaországgal a nukleáris elrettentés területén.”
Kettős kritika, írja a New York Times Friedrich Merz kancellár müncheni beszédéről:
„Merz beszéde nem a régi világrend dicsőítése volt. Inkább kettős kritika: bírálta az Egyesült Államokat, amiért szakított a közös transzatlanti értékekkel, de Európát is, amiért nem tett eleget saját biztonságának védelméért és az Amerikától való gazdasági függetlenség előmozdításáért.”
Rubio beszédét követően a londoni The Times című konzervatív napilap is óva int a megtévesztő megkönnyebbülés érzésétől:
„Rubio lényegesen békülékenyebb hangnemet ütött meg, mint J. D. Vance alelnök, aki tavaly Münchenben az európaiakat, és nem Oroszországot hibáztatta a Kreml brutális Ukrajna elleni háborújáért. Ezért érződik a megkönnyebbülés a közönség soraiban. Rubio azonban nem utasította el a Trump-adminisztráció azon feltételezését, hogy az Egyesült Államok és Európa eltérő filozófiát követ, nem pedig közös célt. Csupán udvariasabban fogalmazott. Ez pedig veszélyt jelent a szabad világra. A nyugat-európai demokráciák már nem számíthatnak az Egyesült Államok támogatására.”
A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap kommentátora hasonló nézetet vall:
„Rubio hangsúlyozta a közös örökséget, a »mi«-t. Beszélt az európai »barátokról«, és reményét fejezte ki az együttműködésre. Beszédében azonban feltűnő volt, hogy továbbra is mély ideológiai szakadék húzódik meg. Az Egyesült Államok új nagyhatalmi politikájával és biztonsági doktrínájával kapcsolatban Rubio fenntartotta keményvonalas álláspontját – csak udvariasabban, mint Trump és egyéb követői. Továbbra is fennáll az idegek harca az Egyesült Államok szabadkereskedelemmel, nemzetközi joggal és nemzetközi szervezetekkel szembeni új megvetésével kapcsolatban. Ez nem jelenti azt, hogy a szövetség szétesik, ahogy sokan hiszik. Ennek következménye az lesz, hogy a transzatlanti szövetség középtávon olyan belső átszerveződésen megy keresztül, amilyet már régóta nem láttak.”
Az isztambuli Ekonom című gazdasági napilap ezt fejti ki:
„Ezen a konferencián Rubio amerikai külügyminiszter nem kritizálta vagy zárta ki az európai szövetségeseket, hanem megnyitotta az utat az új együttműködés előtt. Trump elnök és Vance alelnök – finoman szólva – excentrikus kitörései, fenyegetései és leereszkedő viselkedése Európa felé, valamint Rubio külügyminiszter diplomatikusabb nyelvezete között az üzenet világos. A nemzetközi politika többé nem lesz »szokásos üzletmenet«. Európának a saját lábán kell állnia – mind gazdaságilag, mind védelmi szempontból.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
