Február 24-én volt az Ukrajna elleni orosz agresszió negyedik évfordulója – ha nem számítjuk a 2014-es megszállást és a Krím-félsziget illegális elcsatolását. Azóta alig telik el éjszaka légvédelmi sziréna nélkül. Az ukrán lakosság kimerült, de ennek ellenére sem akarják megadni magukat. Folytatódik az amerikai–iráni nukleáris vita is, de eddig nem történt kézzelfogható előrelépés. Sokan attól tartanak, hogy az amerikai elnök katonai csapáshoz folyamodik. Donald Trump a Legfelsőbb Bírósággal is meggyűlt a baja, mert az illegálisnak minősítette a kivetett büntetővámokat. Már nem csak Amerika van bajban a labdarúgó világbajnokság előtt, amiért szigorú vízum- és beléptetési politikát vezettek be, hanem a társrendező országban, Mexikóban is elszabadult a pokol. Mint ahogy a Szabad Magyar Szó beszámolt rólabeszámolt róla, Trump idei Unió-beszéde a leghosszabb volt a történelemben. Trump leszögezte, hogy az USA „történelmi átalakuláson” ment keresztül az ő elnökösködése alatt, s most „aranykorát éli”. Az óceán innenső oldalán viszont nepotizmussal vádolják a német szélsőjobboldali AfD [Alternative für Deutschland azaz Alternativa Németországért] egyes vezetőit. – Átlapoztuk a világsajtót Oslótól Sydneyig és Washingtontól Tokióig.

Az ukrajnai háború négy éve

A madridi El Periodico című közép-baloldali napilap ezt írja:

„Négy évvel Ukrajna orosz inváziója után a megtámadott ország aggasztó kimerültség jeleit mutatja. Ha a háború az USA közvetítésével ér véget, akkor nagy a valószínűsége, hogy Putyin sikerrel jár és annektálja az egész Donbászt, beleértve azokat a területeket is, amelyeket még nem sikerült elfoglalnia. Ez aggasztó fejlemény – különösen mivel minden forgatókönyv Oroszországot és terjeszkedését az európai biztonságra leselkedő legnagyobb fenyegetésnek tartja.”

Az aarhusi Jyylands-Posten című liberális-konzervatív napilap rávilágít az európaiak szerepére:

„Az EU-tagállamok hónapok óta nem tudnak megegyezni egy Ukrajnának tervezett 90 milliárd eurós hitelről, elsősorban Magyarország és Szlovákia miatt. Magyarország blokkolja az EU-csatlakozási tárgyalások megkezdését Kijevvel és az Oroszország elleni szankciók minden egyes meghosszabbítása lázba ejti. De még Ukrajna eltökélt támogatói sem tudnak megegyezni a közös nyilatkozatokban. Ukrajna bajnokai gyengülnek, és ennek végzetes következményei lehetnek.”

A bergeni Bergens Tidende című norvég liberális napilap szerint:

„Egy igazságtalan békét Oroszország további újrafegyverkezésre használhatna fel, és tudjuk, hogy Putyin valószínűleg nem fog megállni Kelet-Ukrajnánál: egész Európát fenyegeti. Veszélyes, ha az európaiak a saját képességeikre összpontosítanak Oroszország elrettentésére. Ehelyett annyi felszerelést kellene küldeniük Ukrajnába, amennyit csak lehet.”

Az oslói Dagsavisen című független napilap így ír:

„Ma van négy éve, hogy az orosz csapatok nyílt támadást indítottak Ukrajna ellen. Putyin vérfürdője tehát már tovább tartott, mint a szovjet beavatkozás a második világháborúban. Akkoriban a fasizmus ellen harcoltak; ma Putyin és szélhámosai megpróbálják a háborújukat annak tükörképeként beállítani. Még mindig vannak olyanok – még itt Norvégiában is –, akik nem hajlandók elismerni ennek ránk vonatkozó jelentőségét. A brutális háborút a NATO keleti terjeszkedésével és Ukrajna összes gonoszságával igazolják, a korrupciótól a nácizmusig. De négy évnyi szenvedés után Ukrajnában a történelem ilyen értelmezése egyszerűen azt jelenti, hogy az ember nem hajlandó szembenézni a tényekkel.”

A prágai Hospodárske Noviny című konzervatív gazdasági napilap az ukrán nép bátorságát méltatja:

„Senki sem túl kicsi ahhoz, hogy a saját szabadságáért harcoljon – még a mérhetetlenül túlerőben lévő erők ellen sem. Egy ilyen küzdelem a fizikai és mentális túlélésért sokáig tarthat. És a kimenetele nem biztos. Az ukránok leckét adtak Európának abból, hogy mi a bátorság. Maguk az európaiak is elfelejtették, hogyan kell kockázatot vállalni – legyen szó a létről, az üzleti életről vagy a csatáról.”

Amerikai–iráni atomtárgyalások

Az amerikai kormány katonai fenyegetése ellenére csütörtökre újabb tárgyalási fordulót tervezett Iránnal annak nukleáris programjáról. Az isztambuli Yeni Şafak című iszlamista konzervatív, az Erdoğan kormányához közel álló napilap nem túl derűlátó [és valóban, a tárgyalások azóta eredménytelenül zárultak – szerk. megj.]:

„Az Egyesült Államok haditengerészeti erőinek egyharmadát Irán partjaihoz küldte. Ez egy figyelmeztető jel. Valójában úgy tűnik, Irán jobban támaszkodik a diplomáciára, mint az Egyesült Államok. Washington számára azonban a tárgyalások látszólag nem jelentenek mást, mint hogy időt nyerjen az elkerülhetetlen háború katonai előkészületeinek befejezésére.”

„Az Iránnal kizárólag a nukleáris kérdésekről folytatott tárgyalás a múlt hibáinak megismétlését jelenti” – állítja a ryadi Arab News című angol nyelvű, a szaudi kormányhoz közelálló napilap vendégkommentárja:

„Ez csak legitimitást kölcsönöz a teheráni rezsimnek, és az elnyomás folytatódik az országban. Ez már korábban is megtörtént. Amikor egy rezsim fenyegetve érzi magát, akár saját népe, akár nemzetközi nyomás miatt, a tömegpusztító fegyverek tökéletes elterelő taktikává válnak. Irakban például Szaddám Huszein az 1990-es években leállította az ENSZ-ellenőrök munkáját, miközben leverte a felkeléseket. Az Egyesült Államok és Irán közötti jelenlegi tárgyalások során arra kell összpontosítani, hogy a teheráni rezsimet átfogóan felelősségre vonják, a belföldi elnyomástól a proxy háborúkig. Ellenkező esetben fennáll a veszélye annak, hogy megismételjük a múlt hibáit. Senki sem engedhet meg magának egy újabb bohózatot egy új nukleáris megállapodás formájában.”

Ítélet Trump ellen

Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága hatályon kívül helyezte Trump elnök különleges vámjainak nagy részét. A bécsi Die Presse című szociál-liberális napilap ezt írja erről:

„Gyakorlatilag lehetetlenné vált felfogni a Trump és környezete által teremtett káosz teljes mértékét. Milyen tényleges vámokat fognak most bevezetni, tekintve, hogy az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága a közelmúltbeli vámoknak csak egy részét nyilvánította jogellenesnek? Vajon az amerikai importőrök pert indítanak majd a befizetett vámok visszatérítéséért – és ha igen, hol? Mit tehetnek a fogyasztók, akikre már áthárították a vámokkal kapcsolatos áremelések egy részét? Hogyan tudja az Egyesült Államok vámbevételek nélkül betömni a költségvetési hiányát, amely nemrég a bruttó hazai termék hat százalékát tette ki – egy olyan hiányt, amelyért bármelyik EU-tagállamot megbüntetnék? És mit fog tenni Trump, amikor lejár az új vámrendszer 150 napja? Nem tudjuk.”

Az elnökség legrosszabb pillanata, így bírálja a New York-i Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, amerikai gazdasági és nemzetközi üzleti témákkal, valamint pénzügyi hírekkel foglalkozó, a republikánusokhoz húzó, konzervatív napilap Trump reakcióját a Legfelsőbb Bíróság ítéletére:

„Trump elnök bocsánatkéréssel tartozik a Legfelsőbb Bíróságnak – az általa pénteken megrágalmazott egyes bíráktól és magától az intézménytől is. Trump kétségtelenül nem fog bocsánatot kérni, de a vámügyben elszenvedett vereségére adott válasza vitathatatlanul elnöksége legrosszabb pillanata volt. […]

Más elnökök is bírálták a bíróságot, amikor nem értettek egyet egy-egy döntéssel. Trump azonban külföldi érdekek által megvásárolt árulóknak bélyegezte azokat a bírákat, akik ellene szavaztak. […] Ez még Trump mércéje szerint is rossz. Azzal vádolja őket, hogy olyan gonosz érdekek megbízásából árulták el az Egyesült Államokat, amelyeket nem nevezett meg, feltehetően azért, mert nem léteznek. Amikor Neil Gorsuch és Amy Coney Barrett bírókról kérdezték, akiket ő nevezett ki, Trump »családjuk szégyenének« nevezte őket. Ez a retorika arra ösztönözhet néhány őrült Trump-támogatót, hogy erőszakot alkalmazzanak a bírák ellen. […]

Azonban ugyanaz a bíróság döntött Trump javára az elnöki mentelmi jog kérdésében, egy olyan döntésben, amelynek számára sokkal nagyobb személyes jelentősége volt. A bíróság döntése nem kellett volna, hogy meglepje Trumpot. A kezdetektől fogva figyelmeztettünk arra, hogy ez sürgősségi törvény jogellenes igénybevételének következménye lesz. A hiba nem a bírákban, hanem saját vámmániájában rejlik.”

A trumpizmus végének kezdete, írja a varsói Gazeta Wyborcza című, legnagyobb példányszámban megjelenő lengyel bal-liberális napilap:

„A Legfelsőbb Bíróság ítélete történelemkönyvekbe fog bevonulni, mivel a trumpizmus végének kezdetét jelentheti. Nyolc hónappal a félidős kongresszusi választások előtt összeomlott a gazdasági növekedés. A brutális bevándorlási politika Minneapolisban és az ország más városaiban katasztrofálisan végződött. A latinóktól a fiatalokig egyre több választói csoport fordul el Trumptól.”

Erőszakhullám Mexikóban

A Culiacán-i El Sol de Sinaloa című mexikói napilap, amely főként a Sinoloa régió híreivel, politikával és közélettel foglalkozik, a következőképpen reagált az országban tomboló erőszakhullámra:

„A kartellfőnök, Nemesio Oseguera Cervantes, akit »El Mencho« néven ismernek, hirtelen halála súlyos csapást mért a kábítószer-kereskedelemre. A hadsereg bevetése nem utolsósorban az amerikai kormány nyomásának következménye volt, és a mexikói hatóságok győzelemnek tekintik. Valójában bebizonyították, hogy parancsokat lehet adni és végrehajtani – hacsak megvan hozzá az akarat. De Mexikó hagyta, hogy Donald Trump eszközévé váljon, és az eredmény olyan megtorlási hullám, amely 14 államot taszított káoszba. Lopások, blokádok, gyújtogatások és lövöldözések történtek, többek között itt Sinaloában is. Ráadásul most háború indul El Mencho utódlásáért.”

A barcelonai La Vanguardia című spanyol-katalán közép-liberális, monarchista napilap Sheinbaum mexikói elnök biztonságpolitikai sikeréről számol be:

„Ez nagyobb befolyást biztosít számára a Donald Trump amerikai elnökkel folytatott tárgyalásokon, mivel a mindkét ország hírszerzési erőforrásaival végrehajtott művelet sikere bizalmat épít Washingtonban. Ugyanakkor Mexikó nemzetközi jelzést küldhet arról, hogy most, hogy közeledik a labdarúgó világbajnokság, a biztonsági helyzet ellenőrzése alatt áll. A kormánynak azonban korántsem könnyű feladata felszámolni egy olyan bűnszervezet zsarolási és gyilkossági hálózatait, amely szinte minden gazdasági tevékenységet áthatott és több ezer polgárt terrorizált.”

Az isztambuli ​​Hürriyet című, Erdoğanhoz közel álló közép-jobboldali napilap hangsúlyozza, hogy Mexikónak két jellegzetes arca van:

„Egyrészt az ipari folyosók dominálnak, amelyeket autópályák kötnek össze az Egyesült Államokkal. Másrészt ott van a kartellrendszer, amely a gyenge állami jelenléttel rendelkező régiókban telepedett le. Mexikóban a kartellek már nem csupán kábítószer-kereskedő szervezetek. Ma már több szektorra kiterjedő informális gazdaságot építettek ki, az üzemanyaglopástól a bányászaton, a mezőgazdaságon és a logisztikán át. A zsarolás is elterjedt. Azokon a területeken, ahol az állam gyenge, a kartellek adókat vetnek ki, árakat szabnak meg, és meghatározzák, hogy ki mit termelhet. A kartellek Mexikóban munkaadók is. Fontos, hogy az országban zajló közelmúltbeli konfliktusokat tágabb kontextusban vizsgáljuk.”

Trump Unió-beszéde

A Sydney Morning Herald című közép-jobboldali napilap ezt írja:

„Trump rekordot döntött – több mint egy óra 45 percig beszélt. Tartalmilag azonban a beszéd nem volt látványos. Nagyjából ugyanaz volt, amit korábban már sokszor hallottunk: az ország hatalmas gazdasági »fordulata«, biztonságos határok, csökkenő bűnözés, »Drill, Baby, Drill« [Fúrj, bébi, fúrj – Trump ígérete, hogy az USA újra nagy olaj- és földgáz exportőr lesz], alacsonyabb benzinárak, a Dow Jones [Ipari Átlag, az Amerikai Egyesült Államok egyik legrégibb és legismertebb tőzsdeindexe, amelyet 1896-ban alapított Charles Dow] 50.000 pont felett. Trump a »Greatest Hits« [legnagyobb sikerek] slágert fújta. De tipikus politikusként is bemutatkozott. Megfékezte a kitérésekre való hajlamát és visszafogta a verbális támadásokra való késztetését [ez óriási tévedés vagy csúsztatás a lap részéről, mert beszéde közben Trump folyamatosan és minden korábbinál durvábban támadta a kongresszusi tagokat és a Legfelsőbb Bíróság tagjait – szerk. megj.]. Egyesek megbízhatóbbnak találhatták a begyakorolt ​​Trumpot [ez sem igaz, Trump most sem volt hajlandó gyakorolni a beszédet – szerk. megj.]. Másoknak azonban az lehetett a benyomásuk, hogy pontosan azt kezdi elveszíteni, ami eredetileg annyira lenyűgözővé tette. A beszéd végére sok demokrata már elhagyta a termet, mások az unalom egyértelmű jeleit mutatták. Ki tudja, hány amerikai nézte még otthon az eseményeket?”

A londoni The Guardian című független napilap is alaposan megvizsgálta Trump teljesítményét:

„A beszéd közben Trump végig fáradtnak tűnt. Nehezen olvasott a súgógépről, szinte kétségbeesetten kapaszkodott a pulpitusba, és a közvetítés vége felé a hangja észrevehetően rekedtté vált. Látszott rajta a kora. Egy évtizeddel ezelőtt Trump megalapozott egy trendet az amerikai politikában azzal, hogy nyíltan ötvözte a politikát és a szórakoztatást. De ez a hosszadalmas beszéd megmutatta, hogy elvesztette a szórakoztatás képességét.”

A washingtoni USA Today című centrista napilap így vélekedik:

„Tavaly Trump teljesítette néhány kulcsfontosságú kampányígéretét, amelyek közül a legfontosabb a déli határ biztosítása és a gazdaság újraélesztése. De míg sok fősodrú média szeret Trump negatív aspektusaira összpontosítani, vannak jelek arra, hogy az ország egyre kedvezőbben ítéli meg politikáját, és a gazdasági helyzetet is kedvezőbben értékeli. Trumpnak lehet, hogy nincsenek kiemelkedő népszerűségi mutatói (kinek van a második ciklusában?), de a kongresszusi demokraták sokkal rosszabbul teljesítenek.”

Az Egyesült Államokat jobban tisztelik, mint talán korábban bármikor – állapította meg Donald Trump az USA történetének leghosszabb évértékelő beszédében, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„Az Egyesült Államok ma jobb, gazdagabb és nagyobb hatalmú, mint egy évvel ezelőtt – jelentette ki Donald Trump az idei Unió-beszédében.

A törvényhozás két házának együttes ülésén az unió állapotát felvázoló, csaknem kétórás, rekordhosszúságú beszédben Donald Trump – akinek felszólalását a republikánus képviselők és szenátorok számos alkalommal állva tapsolták meg – azt mondta, hogy az ország történelmi átalakuláson ment keresztül az elmúlt időszakban, és »aranykorát éli«. Úgy vélte, hogy a demokraták viszont tönkreteszik az országot.

Az elnök egyebek között azt hangoztatta, hogy a határok minden eddiginél biztonságosabbak, és az Egyesült Államokat a nemzetközi színtéren jobban tisztelik, mint talán korábban bármikor. Elmondása szerint az elmúlt kilenc hónapban egyetlen illegális bevándorló sem jutott be az országba, és tavaly az éves migrációs mérleg negatív volt. Ennek köszönhetően csökken a bűnözés is – tette hozzá. Üdvösnek nevezte viszont a munkát kereső, legális bevándorlók érkezését.

[…] Bírálta azokat a demokratákat, akik kiállnak azon városok mellett, amelyek meglátása szerint nem lépnek fel kellő eréllyel a bűnözés ellen, és akadályozzák a hatóságok munkáját. Bejelentette, hogy megbízta JD Vance alelnököt a szociális támogatásokkal folytatott csalások elleni fellépés irányítására.

Kiemelte a korrupcióellenes erőfeszítések fokozását is. Arra kérte a Kongresszust, hogy támogassa a választási csalások elleni jogszabályi javaslatait.

A külpolitikai témák között Donald Trump megismételte, hogy második mandátuma alatt az Egyesült Államok nyolc háború befejezésében játszott kiemelt szerepet, köztük a gázai, a karabahi, a koszovói és az indiai–pakisztáni konfliktusban. Hangoztatta, hogy tovább dolgoznak az ukrajnai háború lezárásán is, amelyben elmondása szerint havonta 25 ezer katona hal meg. Hozzátette, ez a háború el sem kezdődött volna, ha ő az elnök négy évvel ezelőtt.

Kitért arra is, hogy a kormányzat az elmúlt évben rekordmértékű összegeket fordított az amerikai hadsereg és hadiipar fejlesztésére, és köszönetet mondott ezért a kongresszusnak. Emlékeztetett arra is, hogy a NATO-tagországok az ő nyomására döntöttek védelmi kiadásaik 5 százalékra emeléséről.

[…] Iránról Donald Trump azt mondta, hogy továbbra is olyan atomfegyver kidolgozására törekszik, amellyel akár az Egyesült Államokat is elérheti. Hangoztatta, hogy ezt soha nem fogja hagyni. Hozzátette, az iráni kérdés megoldásában továbbra is előnyben részesíti a diplomáciai erőfeszítéseket.”

Merz Kínában

A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja a német kancellár kínai látogatásával foglalkozik:

„Merz előzetesen kiegyensúlyozott partnerségről beszélt. A valóság azonban mást mutat. A német autógyártók jelentős nyomás alá kerülnek a kínai piacon. A rivalizálás Kínával egyre nyilvánvalóbbá válik. Míg a berlini kormány tudja, hogy óvatosságra van szükség Kína hegemón ambícióival kapcsolatban, ugyanakkor reméli, hogy a pekingi vezetés befolyást tud gyakorolni Oroszországra az ukrajnai kérdésben. Az út előtt Merz alig fogalmazott meg kritikát Pekinggel szemben. Kína-politikája kötéltánc. Merz ügyesen alkalmazza nyilatkozatait a helyzethez. Ez pedig egyrészt előrelátó, másrészt pedig olyan jellemtelen, mint egy kaméleon.”

A pekingi Huanqiu Shibao című állami napilap szerint:

„A német vállalkozások tettei hangosabban beszélnek, mint bármely politikai szlogen. Kína mára megelőzte az Egyesült Államokat, mint Németország legnagyobb kereskedelmi partnere, ami a német–kínai gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok folyamatos dinamizmusát bizonyítja. Továbbá a Német Kereskedelmi Kamara vezetője emlékeztette a német kormányt, hogy Peking kiszámíthatóbb kereskedelmi partner, mint Trump elnöksége alatt Washington. Csak a mélyebb együttműködés révén lehet ellensúlyozni Trump egyoldalú és protekcionista politikáját. Kína nemcsak a szabadkereskedelem, hanem az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretében működő multilaterális rendszer iránt is elkötelezett, amely képes leküzdeni a konfrontációkat és a blokk-képződést.”

A New York Times című, 1851-ben alapított, 135 Pulitzer díjas, liberális napilap így fogalmaz:

„Merz német kancellár december óta az ötödik olyan államfő, aki egy amerikai szövetséges országból érkezett Kínába. A kínai tisztségviselők Merz látogatását úgy próbálják beállítani, mint egy újabb fontos országot, amely Peking felé fordul a Trump amerikai elnök által kiváltott bizonytalanság miatt. Kína Németországgal – elvégre a világ harmadik legnagyobb gazdaságával és Európa ipari szívével – való szorosabb kapcsolatokra való törekvésével Hszi elnök megpróbálja tovább eltávolítani az Egyesült Államokat történelmi szövetségeseitől. Merz azonban alternatív piacokat keres a német termékek számára. Figyelemre méltó, hogy kínai útja előtt kancellárként Indiában járt.”

Nepotizmus-vádak az AfD ellen

Az AfD külföldön is figyelmet kap. A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap így kommentálja a párt ellen felhozott, nepotizmussal kapcsolatos vádakat:

„Egyre több olyan eset kerül napvilágra, amelyek bár formailag talán helytállóak, valójában azonban a nepotizmus és az adófizetők kárára történő részrehajlás szagát árasztják – különösen a probléma mértékét tekintve. Az AfD mintha elfelejtette volna, hogy (állítólagosan) jobb alternatívának kellene lennie a többi párttal szemben. A szövetségi pártvezetés nem mutat jó képet – annak ellenére, hogy a helyi szinten nyugtalanság van. Hol van a pártvezetés felháborodott kijelentése, miszerint az ilyen gyakorlatokat nem fogják tolerálni? Hogy nem kell mindent kihasználni, ami jogilag megengedett? Az AfD nem olyan nagylelkű a menedékkérőkkel, akik igényt tartanak a nekik járó juttatásokra, mint most önmagával. Gyorsan vádolják azokat, akik »a mi kárunkra tömik a zsebüket«. A többi párt tagjainak, akik úgy gondolják, hogy együttműködhetnek az AfD-vel, mindezt figyelembe kellene venniük – a számos családi ügyet és azt, hogyan kezelték azokat.”

Az oslói Aftenposten című független konzervatív napilap az AfD esetleges betiltása körüli vitával foglalkozik:

„Az AfD elveszítené minden mandátumát, és minden vagyonát elkoboznák. Eltűnne, de tagjai és szavazói nem. Hamarosan megalakulhatna egy új párt más néven, amelyet akár meg is erősíthetne egy esetleges betiltás miatti felháborodás. Egy másik dilemma, hogy a betiltás évekig tartana. És mi van, ha a bírák a betiltás ellen döntenek? Ez egy lehetőség, és egy ilyen eredmény az AfD javát szolgálná. Van-e olyan forgatókönyv, amelyben az AfD elleni eljárás pozitív hatással járna? Ez akkor állna elő, ha támogatói végre rájönnének arra, amire már régen rá kellett volna jönniük: hogy ezek nem csak bevándorlásellenes jobboldali populisták, hanem az egész liberális demokráciára veszélyt jelentenek.”

Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)