A világsajtó domináns témája az elmúlt napokban az USA és Izrael közös háborúja Irán ellen, amelynek céljairól az amerikai elnök naponta mást mond. – Átlapoztuk a világsajtót Varsótól Melbourne-ig és New Yorktól Pekingig.
Egy olyan esély, ami Iránnak korábban soha nem volt, írja a varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap az Irán elleni amerikai–izraeli támadásról:
„Irán jövője bizonytalan. A rezsimnek már nincs vezetője, és több kulcsfontosságú parancsnokot is megöltek. De az állam még mindig létezik. A rezsim több millió emberből áll, akik szervezettek és bármire felkészültek. A halálnak és a mártíromságnak olyan dimenziója van a síiták számára, amely számunkra felfoghatatlan. Az ellenfelek, akiknek Donald Trump most lehetőséget adott arra, hogy halálos csapást mérjenek a rezsimre, sem nem szervezettek, sem nem felkészültek. Vannak pozitív forgatókönyvek – például a rezsim támogatóinak tömeges átpártolása a másik oldalra, és egy átmeneti szakasz, amely után »Irán újra nagy lesz«. De valószínűleg továbbra is lesz vérontás. Vannak nagyon rossz forgatókönyvek is: káosz vagy polgárháború Iránban. És továbbá a vérző rezsim határozatlan idejű megtorló csapásai külföldi célpontok ellen, amelyeket az Egyesült Államokkal és Izraellel társít. […] Közel-Keleten a legtöbb dolog csak átmeneti. És a távolabbi jövőt a legnehezebb megjósolni. Irak és Líbia sorsa diktátoraik bukása után figyelmeztetésként szolgál. De ennek most nem kellene aggasztania az irániakat. Páratlan lehetőségük van.”
A győzelem még Iránban sem biztos, írja a párizsi Le Figaro című liberális-konzervatív napilap és szkepticizmusát fejezi ki az iráni rezsimváltással kapcsolatban:
„»A győzelem korántsem biztos. Bár a rezsimet lefejezték, a mullák 1979 óta szilárdan megvetették a lábukat, és megszervezték a trónutódlást. Vajon egy bombázási kampány – bármilyen hatékony is legyen – elegendő lesz-e ahhoz, hogy szárazföldi csapatok nélkül megadásra kényszerítse őket? Mit tehet a fegyvertelen iráni nép a Forradalmi Gárda ellen, amelynek több mint 200 000 harcedzett embere van, és soha nem habozott tömegbe lőni? Az amerikai elnök azt feltételezi, hogy a hadsereg végül a nép oldalára áll és a túlélésük által motiválva magával rántja a Forradalmi Gárdát. Ez egy kockázatos vállalkozás. Trump azt mondja, hogy »jó elképzelése« van arról, hogy ki lesz az ország következő vezetője«. Az ellenzék jelentősen megváltoztatta a helyzetet. Egy zsarnok eltávolítása után Irán és a világ abban reménykedik, hogy végre lezárhatja a történelem e sötét fejezetét. De a jövő továbbra is tele van bizonytalanságokkal.”
Irán nem Venezuela, írja a milánói Corierre della Sera című, történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított, legnagyobb példányszámban kiadott és legolvasottabb liberális olasz napilap Donald Trump céljaival kapcsolatban:
„Venezuelában Trump egy »költséghatékony« rezsimváltási modellt követett, ami valójában a rezsimen belüli változást jelent. A rezsimváltás politikai, nem katonai cél. A katonai erő önmagában nem vezet rezsimváltáshoz. És még ha a teokratikus rezsim meg is bukna Iránban, nem feltétlenül lenne demokratikus alternatíva, és nem biztos, hogy a Forradalmi Gárda vezette rendszer megváltoztatná külpolitikai céljait. A Trump-adminisztráció tudja ezt. Még Marco Rubio külügyminiszter is nemrégiben világosan kijelentette, hogy egy iráni művelet, amelynek célja egy regionális befolyással rendelkező vallási személyiség vezette autoriter kormányzat felszámolása, ‘sokkal összetettebb’ lenne, mint a venezuelai.”
A madridi El País című közép-baloldali napilap bírálja a háborút:
„A mindenféle felhatalmazás nélküli amerikai és izraeli katonai támadás Irán elleni ugyanolyan elítélendő a nemzetközi jog megsértése miatt, mint Ali Hámenei iráni vezető halála. Bár az ajatollah egy olyan rezsim élén állt, amely évtizedekig megsértette saját népe emberi jogait, és személye, akárcsak kormánya, kiemelkedő helyet fog elfoglalni a szégyen krónikáiban, sorsának nem az kellett volna lennie, hogy a főhadiszállása romjai alatt temessék el, hanem hogy bíróság elé állítsák.”
A bogotai El Espectador című közép-baloldali liberális napilap ezt írja:
„Nincs mechanizmus a rezsim megváltoztatására, a támadások szenvedést okoznak és szítják a haragot. A leányiskola elleni támadás halálos áldozatainak száma még mindig ismeretlen. »Ilyesmi történik egy háborúban« – mondja Trump amerikai elnök. Igen, a háború pusztítást és halált jelent. De hová vezet mindez?”
„A kérdés ma már nem az, hogy Irán megváltozik-e, hanem az, hogy hogyan, mikor, milyen feltételek mellett és milyen következményekkel” – olvasható a londoni Sharq Al-Awsat című pánarab nemzetközi napilapban:
„Irán külső és belső nyomásra is átélheti ezt a változást. Hasonlóképpen, a rezsim önállóan is megváltoztathatja politikáját, vagy új, pragmatikus politikusokat engedhet a kormányrúdhoz. Mindenesetre az elmúlt évtizedek ideológiai modellje a legutóbbi háborúk nyomán elérte a határait.”
A prágai Lidové Noviny című konzervatív napilap párhuzamot von Irakkal:
„Irak inváziójának kezdete után egy bagdadi tömeg ledöntötte Szaddám Huszein monumentális szobrát. Minden optimista számára ez az új Irak szimbóluma volt. De a történelem azt mutatja, hogy a végeredmény egészen más lett. Irakot évekig polgárháború rázta meg, amely több tízezer emberéletet követelt, hatalmas mennyiségű vagyont pusztított el és megnyitotta a kapukat az Iszlám Állam előtt.”
A Tel Aviv-i Haaretz című közép-baloldali liberális napilap szerint Ali Hámenei ajatollah eltávolítása kényelmes kiutat kínált Trumpnak az elhúzódó háborúból:
„Meggyengítettük a rezsimet, megdöntöttük a diktátort, és azt javasoljuk, hogy utódja tanuljon Delcy Rodrígueztől, Nicolás Maduro venezuelai alelnökétől. Ő része volt ennek a rezsimnek, de tanult a leckéből, és Maduro elrablása óta együttműködik az Egyesült Államokkal. Ilyen helyzetben Izraelnek nem lesz más választása, mint beleegyezni a tűzszünetbe, még akkor sem, ha az nem jár hivatalos megadással. Az igazság az, hogy Izraelnek sem érdeke egy felőrlő háború.”
A Port Elizabeth-i The Herald című liberális gazdasági napilap a tárgyalóasztalhoz való visszatérést szorgalmazza:
„A rezsimváltást célzó korábbi amerikai beavatkozások tapasztalata azt mutatja, hogy ezek gyakran katasztrófához vezetnek. Ezért sokan úgy vélik, hogy bár az iráni nép megérdemli a változást, azt nem amerikai–izraeli támadással szabad elérni. Végső soron a konfliktus valódi megoldása az lenne, ha a felek visszatérnének a tárgyalóasztalhoz, és az iráni nép saját párbeszédet kezdeményezne a reformok természetéről.”
A New York Times című, 1851-ben alapított, 135 Pulitzer-díjas liberális napilap figyelmeztet:
„A polgárháború, a belső erőszak és a regionális instabilitás kockázata óriási. Végső soron az Egyesült Államok nem tudja egyedül kezelni ezt a bizonytalanságot. Ebbe a Trump-adminisztrációnak, amely gyakran megvetéssel kezelte szövetségeseit, nemzetközi partnereket is be kellene vonnia. A Hámenei utáni Iránnal való szembenézéshez stratégiai egyértelműségre és globális koalícióra van szükség, nem pedig elszigetelt döntésekre.”
A pekingi Xinjiang Bao című állami napilap azt vizsgálja, milyen lehet Irán jövőbeli vezetése:
„Azt, hogy Hámenei örökségét folytatják-e vagy sem, valószínűleg Larijani, a Nemzetbiztonsági Tanács titkára fogja eldönteni. Az azonban továbbra is nyitott kérdés, hogy kire fog hallgatni az Iráni Forradalmi Gárda. Ez a széttagolt hatalmi struktúra Iránban az Egyesült Államok tervei szempontjából sem kedvező. A további katonai támadások csak még ellenségesebb és még nacionalistább rezsimet biztosítanának Washingtonnak, mint korábban. Hámenei halála semmiképpen sem jelenti a viszály végét.”
Az isztambuli Ekonomi című gazdasági napilap is Ali Larijanit tartja Irán új „erős emberének”:
„Miután Hámenei kinevezte a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács élére, Larijani a mollah rezsim [mollah az iszlám állam vallástudósok, mecsetvezetők, és imámok megtisztelő címe, amelyet főként Iránban, Afganisztánban, Pakisztánban és Indiában használnak – szerk. megj.] egyik legbefolyásosabb alakjává vált a kritikus döntések meghozatala terén. Larijanit, aki meghatározza Irán védelmi stratégiáját és vezeti a nukleáris dossziéról szóló tárgyalásokat, a rezsim »stratégájának« tekintik Iránban. Az a tény azonban, hogy Larijani nem mollah családból származik, akadályozza az iráni rezsim vallási vezetőjévé való esetleges kinevezését.”
A stockholmi Dagens Industri című pénzügyi tabloid napilap a következőképpen érvel:
„Irán az úgynevezett gonoszság tengelyéhez tartozik, Oroszországgal és Észak-Koreával együtt. Ezek olyan országok, amelyek fenyegetik szomszédaikat és katonai támogatást nyújtanak egymásnak. Szíria diktátora, Asszad és a venezuelai Maduro után egy újabb szövetséges került Moszkva pusztító láncába. Ez Ukrajnának, és közvetve az egész Nyugatnak is hasznára válik, és Donald Trump már csak ezért is dicséretet érdemel.”
A moszkvai Nyezavisszimaja Gazeta című ellenzéki napilap azonban végzetes következményeket lát Ukrajna számára:
„Irán támadásai az Egyesült Államok, Izrael és szövetségeseik létesítményei ellen negatívan befolyásolják azt a katonai segítséget, amelyet a nyugati országok nyújthatnak Ukrajnának. Minél tovább tart a közel-keleti háború, annál több fegyverre lesz szükség, különösen légvédelmi rendszerekre. Az ukrán fegyveres erők légvédelmi fegyvereinek hiánya végzetesnek bizonyulhat.”
A varsói Gazeta Wyborcza című, legnagyobb példányszámban megjelenő lengyel bal-liberális napilap ezt írja:
„Az amerikai kormány nyílt csapással ölte meg Hámeneit. Még Oroszország sem tett egy ehhez hasonló lépést. Moszkva sokkal titkosabb módon működik más országok államfőivel szemben. Bár az ukrán és nyugati hírszerző ügynökségek azt állítják, hogy Oroszország többször is megkísérelte meggyilkolni Zelenszkij ukrán elnököt, a Kreml soha nem erősítette meg hivatalosan ezeket a cselekedeteket. A második világháború után kialakult nemzetközi rend teljes lerombolásával és az amerikai doktrína megváltoztatásával Trump azonban igazolást adott Moszkvának arra az esetre, ha nyíltan megpróbálná megölni Zelenszkijt.”
A Melbourne-i The Age című, 1854 óta megjelenő, több tucat Walkley díjas, 5,3 millió digitális és 1,1 millió nyomtatott példányban megjelenő oknyomozó napilap negatív következményektől tart az olajiparra nézve:
„Az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni támadása arra készteti az olajipari elemzőket, hogy végigvezessék a legrosszabb forgatókönyveket – mindezt a Közel-Kelet egy keskeny tengeri szakaszára, a Hormuzi-szorosra összpontosítva. A világ olajtermelésének körülbelül 20 százaléka és cseppfolyósított földgázának körülbelül egyharmada halad át rajta naponta. Ha bármilyen időre leállna a hajózás, az válságot idézne elő a globális olajiparban – olyan mértékben, amire évtizedek óta nem volt példa.”
Amerikai hadügyminiszter: Nem mi kezdtük ezt a háborút, de Trump elnök alatt befejezzük, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Pete Hegseth amerikai hadügyminiszter és Dan Caine vezérkari főnök hétfőn sajtótájékoztatót tartott az iráni fejleményekkel kapcsolatban. A Guardian tudósítása szerint Hegseth azt állította, hogy az iráni hadművelet nem vezet majd véget nem érő háborúhoz, mint fogalmazott, »ez nem Irak«. Beszédében ugyanakkor elismerte: Irán ellentámadása következtében már összesen négy amerikai katona vesztette életét.
Hegseth a Pentagonban tartott sajtótájékoztatóját azzal kezdte, hogy »47 hosszú éven át« az iráni rezsim »brutális, egyoldalú háborút folytatott Amerika ellen«. Megjegyezte, hogy ezt »népünk vérének ontásával, bejrúti autóbombákkal, hajóinkra mért rakétatámadásokkal, nagykövetségeinken elkövetett gyilkosságokkal, iraki és afgán útmenti bombákkal« tették.
A hadügyminiszter hozzátette: »Nem mi kezdtük ezt a háborút, de Trump elnök alatt befejezzük.« Majd arról beszélt, hogy a júniusi 12 napos izraeli-iráni háború után az Egyesült Államok »sokkal súlyosabb« következményekkel fenyegette Iránt, ha újraindítják nukleáris programjukat. »Arrogánsan elutasították« – mondta Hegseth, megjegyezve, hogy Donald Trump amerikai elnök, magas rangú tisztviselők és a különleges megbízottak, Steve Witkoff és Jared Kushner »mindent megtettek a valódi diplomácia érdekében».
»A korábbi rezsimnek minden esélye megvolt arra, hogy békés és észszerű megállapodást kössön, de Teherán nem volt hajlandó tárgyalni« – mondta Hegseth. A hadművelet célpontjait illetően Hegseth azt mondta, hogy »sebészi pontossággal, elsöprő erővel, könyörtelenül« mérnek csapást az iráni rakétagyártásra, a haditengerészeti és a biztonsági infrastruktúrára, hogy soha ne legyenek atomfegyvereik. […]”
Kötéltánc a kancellár és az EU számára, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„A kancellár vasárnap Iránhoz fordult, világossá téve, hogy Németországnak tartózkodnia kell a kioktatástól. Végül is, mondta, maga Németország is régóta túl gyenge ahhoz, hogy felhívásaival cselekvésbe lendüljön. Kormányát az Irán elleni támadások ismét kötéltáncra kényszerítik. Olyan utat kell találnia, amely nem mond túl nyíltan ellent saját külpolitikai elveinek, nem sérti Washingtont – mégis kimutathatóan a ténylegesen történtekhez igazodik.
[…] Vasárnap délután Merz a kancellári hivatalban elítélte az iráni terrorrezsimet, megismételve szombat esti írásbeli nyilatkozatát. Azt mondta, hogy a rezsim elnyomja népét és fenyegeti Izraelt, valamint a békét és a biztonságot. Kifejezte megkönnyebbülését a rezsim bukásának kilátásai miatt, kijelentve, hogy Németország osztja az Egyesült Államok és Izrael érdekét a rezsim terrorjának, valamint a nukleáris és ballisztikus rakéta-felhalmozódásának megszüntetésében. A kancellár ezután óvatos kikötést tett: »Ez nem kockázatmentes« – mondta, utalva a régióban fenyegető eszkalációra. Hozzátette: »Végső soron nem tudjuk, hogy a belső politikai változás elérésére irányuló terv külső katonai csapások révén sikeres lesz-e.« Ezután éles kritikát fogalmazott meg a német és európai diplomáciáról Iránnal szemben az elmúlt években. Azt állította, hogy a nemzetközi jogi minősítéseknek »viszonylag csekély hatásuk« lenne, ha nagyrészt következmények nélkül maradnának. Az európai és német felhívások, az iráni nemzetközi jogsértések elítélése, sőt még a kiterjedt szankciócsomagok is keveset értek el – érvelt.
[…] A Merz, Emmanuel Macron francia elnök és Keir Starmer brit miniszterelnök által szombaton kiadott közös E-3 nyilatkozatban a kancellár – hasonlóan egy írásbeli nyilatkozathoz – kijelentette: »Felszólítunk a tárgyalások újrakezdésére és sürgetjük az iráni vezetést, hogy találjon tárgyalásos megoldást.« Merz ezt vasárnap nem ismételte meg.
Válságcsoport ülésezik
Merz számos telefonhívást folytatott a hétvégén: kabinettagokkal, de szombaton Macronnal és Starmerrel, valamint Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel is – bár csak az után, hogy a támadások már elkezdődtek. A német kormányt az izraeli fél röviddel a támadások kezdete előtt tájékoztatta, az amerikai fél azonban nem. A kancellár telefonon is beszélt a régióbeli partnerekkel. Szombaton és vasárnap a német kormány válságcsoportja a Külügyminisztériumban ülésezett, elsősorban a régióban tartózkodó német diplomáciai képviseletek és állampolgárok biztonságára összpontosítva. A Frankfurter Allgemeine Zeitung (F.A.Z.) által megszerzett információk szerint az Iránban tartózkodó német állampolgárok közül az ELEFAND [Electronic Registration of Gemans Abroad] válságkészültségi listáján körülbelül három számjegyű a számuk. A minisztérium arról is beszámolt, hogy Izraelben körülbelül négy számjegyű, a palesztin területeken pedig körülbelül három számjegyű a regisztrált német állampolgárok száma. A Nemzetbiztonsági Tanács vasárnap ülésezett a Kancellári Hivatalban.
Merz kancellár még nem beszélt telefonon Donald Trump amerikai elnökkel, de a kormány kijelentette, hogy szoros kapcsolatban áll az amerikai féllel. A kancellár keddi, az Ovális Irodába tett látogatása továbbra is szerepel a napirenden. Ez a látogatás azonban önmagában is rávilágít arra, hogy milyen nehéz a német kormánynak fenntartania álláspontját ebben a háborúban. Egyértelmű, hogy Irán mellett más kérdések is fontosak Berlin számára a washingtoni látogatás során, amelyekben Washington közreműködésére támaszkodik. Ilyen például a kereskedelmi vita és az ukrajnai háború. Vasárnap Merz megpróbálta összekapcsolni Iránt és Ukrajnát is: »Az orosz háború Ukrajna ellen semmivel sem rosszabb az iráni rezsim igazságtalanságainál« – mondta.
[…] Kallas nem szól semmit a nemzetközi jogi legitimitásról.
A deeszkalációra való felhívás jellemezte az EU vezetőinek első közös nyilatkozatát is, amely mindössze néhány órával a támadás kezdete után hangzott el. »Felszólítunk minden felet, hogy tanúsítson maximális önmérsékletet, védje meg a polgári lakosságot, és teljes mértékben tartsa tiszteletben a nemzetközi jogot« – olvasható. Míg António Costa, az EU Tanácsának elnöke és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke »gyilkosnak« minősítette az iráni rezsimet és megismételte, hogy a Forradalmi Gárdát mostantól terrorszervezetnek tartják, nyilatkozatuk utalt a támadás legitimitásával kapcsolatos kétségeikre.
Miután vasárnap megerősítették Ali Hámenei legfelsőbb vezető meggyilkolását, von der Leyen a Twitteren azt írta, hogy »új remény« van kialakulóban Iránban. »Biztosítanunk kell, hogy az emberek saját maguk alakíthassák a jövőjüket.« Ugyanakkor egy új »erőszakspirálra« figyelmeztetett. Hétfőre rendkívüli ülést hívott össze az EU Bizottságában. Vasárnap délután az EU nagykövetei Brüsszelben találkoztak, hogy megvitassák a helyzetet, felkészülve az EU külügyminisztereinek kora esti videokonferenciájára. A konferencia célja az volt, hogy mind a 27 tagállam közös nyilatkozatot fogadjon el. Széles körű véleményeket kellett figyelembe venni. A tárgyalásokhoz közel álló források szerint az államok többsége támogatta az amerikai támadást, míg Spanyolország szigorúan ellenezte.
Különösen Kaja Kallas főképviselő arra sürgette az Egyesült Államokat, hogy tartsa tiszteletben a nemzetközi humanitárius jogot és kímélje a civileket, de nem kérdőjelezte meg a támadás nemzetközi jogi legitimitását. Ezzel szorosan követte az E-3 nyilatkozatát.”
Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
