A szerbiai Nemzeti Stadion építése az utóbbi évek egyik legnagyobb állami beruházásává vált, miközben egyre több szakértő és közgazdász kérdőjelezi meg annak gazdasági indokoltságát. A Surčinban épülő létesítmény költségei folyamatosan emelkednek: míg a korai tervek szerint a stadion felépítése mintegy 232 millió euróba került volna, a jelenlegi számítások szerint a végső összeg a kapcsolódó infrastruktúrával együtt meghaladhatja az 1,2 milliárd eurót, írja átfogó cikkében a Radar.
A projekt alapját egy megvalósíthatósági tanulmány képezte, amely szerint az 52 ezer férőhelyes stadion építése körülbelül 200–270 millió euróba kerülne, átlagosan 232 millióba. A dokumentum szerint az éves működési költség nagyjából hétmillió euró lenne, miközben a bevételek elérhetnék a 11,2 millió eurót. Ez évente körülbelül 4,2 millió euró nyereséget jelentene, ami alapján a beruházás elméletileg 32 év alatt térülne meg, évi 4,4 százalékos hozammal.
A számok azonban már most jelentősen eltérnek az eredeti tervektől. A stadion építésére eddig és a következő években összesen mintegy 768 millió eurót különítettek el az állami költségvetésből: 2023 végéig 388 millió eurót fizettek ki, 2024-re további 180 milliót terveztek, majd a következő években még 140, illetve 60 millió eurót. Ehhez járul hozzá a stadionhoz vezető vasútvonal kiépítése, amelynek költsége mintegy 430 millió euró. Így a teljes beruházás értéke meghaladja az 1,2 milliárd eurót.
A közgazdászok szerint a projekt gazdasági megtérülése erősen kérdéses. Ognjen Radonjić, a Belgrádi Egyetem Filozófiai Karának közgazdász professzora szerint a tanulmány számos ellentmondást tartalmaz. Számításai alapján a 32 éves megtérülési idő csak akkor lenne reális, ha a stadion építése legfeljebb mintegy 134 millió euróba kerülne. Ha azonban a végső költség valóban eléri a több százmillió eurót, akkor a jelenlegi becslések szerinti évi 4,2 millió eurós nyereség mellett a beruházás még egy évszázad alatt sem térülne meg.
Az eredeti elképzelések szerint a stadion működtetését egy tapasztalt nemzetközi vállalat vette volna át, amely sportesemények mellett koncerteket és más nagyszabású rendezvényeket szervezne. A kormányzat még 2023-ban arról beszélt, hogy egy külföldi üzemeltető kiválasztása fél éven belül megtörténik. A sajtóértesülések szerint azonban egyetlen európai partner sem mutatott komoly érdeklődést, mivel a projekt gazdaságilag nem tűnik vonzónak. Emiatt várhatóan egy új állami cég veszi majd át a stadion és a hozzá tartozó komplexum működtetését.
A stadion mérete körül is vita alakult ki. A szakmai elemzések szerint a szerb piac számára egy körülbelül 45 ezer férőhelyes stadion lenne indokolt, míg a megrendelő eredetileg 65 ezres kapacitást szeretett volna. Végül kompromisszumként 52 ezer ülőhely mellett döntöttek, amely elvileg elegendő ahhoz, hogy az arénában akár Európa-bajnoki mérkőzéseket, sőt döntőt is rendezzenek.
A projekt bírálói szerint a Nemzeti Stadion nem egyedülálló példája a nagyszabású, de vitatott beruházásoknak. Az elmúlt években három új futballstadion épült Leskovacban, Zaječarban és Loznicában, egyenként körülbelül nyolcezer férőhellyel. Ezek összesen mintegy 100 millió euróba kerültek, miközben kihasználtságuk és gazdasági fenntarthatóságuk már a kezdetektől kérdéses volt. Az építkezéseket több olyan vállalat végezte, amelyek tulajdonosait a sajtó a kormányhoz közel álló üzleti körökhöz sorolja.
Az új stadionok üzemeltetése sem hozott kedvező eredményeket. Kezdetben a helyi önkormányzatok kapták meg a létesítményeket, de a működtetéshez szükséges források és tapasztalat hiányában végül a Szerb Labdarúgó-szövetség hozott létre egy külön vállalatot a kezelésükre. Ez a cég már az első működési évben, 2024-ben több mint egymillió eurós veszteséget könyvelt el, miközben bevételei alig haladták meg a 290 ezer eurót.
A szakértők szerint mindez azt jelzi, hogy a stadionépítések mögött gyakran nem gazdasági vagy sportpolitikai szempontok állnak. A Surčinban épülő Nemzeti Stadion így sokak szemében inkább politikai presztízsberuházásként jelenik meg, amelynek hosszú távú gazdasági hatásai erősen bizonytalanok.
Bár az építkezés látványosan halad, és a stadion körvonalai már jól kivehetők, a projekt valódi költsége és megtérülése továbbra is viták tárgya. A következő években dől majd el, hogy a stadion valóban képes lesz-e jelentős sport- és kulturális központtá válni, vagy csupán egy újabb drága állami beruházásként kerül be a szerbiai infrastruktúra történetébe.
A projekt valódi költsége és megtérülése igencsak vitatott
