Miután a 2025-ös év végén letelt a kilenc évre szóló alkotmánybírói megbízatása, Korhecz Tamás március 9-től hivatalosan az idén fennállásának huszadik évfordulóját ünneplő újvidéki Dr. Lazar Vrkatić Jogi és Üzleti Tanulmányok Kar dékánja. Az 58 éves Korhecz a Szabad Magyar Szónak a digitalizációra és a mesterséges intelligenciára reflektáló célkitűzései mellett arról is nyilatkozott, hogy az állami intézmények részéről egyfajta boszorkányüldözés zajlik a magánegyetemekkel szemben, és a beszélgetés során az is szóba került, hogy milyen előnyei vannak a magánegyetemi képzésnek az államival szemben, illetve hogy a magánegyetemen tanulók is pályázhatnak a Magyar Nemzeti Tanács felsőoktatási ösztöndíjára és az Európa Kollégiumi elhelyezésre.
– A jubileumot akkor ünnepeltük, amikor már megválasztottak a kar dékánjává, de a hivatalos beiktatásom, vagyis a tisztség formális átvétele március 9-én történt meg. Miután decemberben lejárt a kilencéves alkotmánybírói megbízatásom, elhatároztam, hogy egy új területet keresek, és olyan munkát vállalok, amely képes kihozni belőlem azokat az energiákat, azt a kreativitást, ami egy ilyen vállaláshoz szükséges, hiszen 58 évesen az embernek már azzal is foglalkoznia kell, hogyan motiválja magát.
Eddig sem állt távol öntől a felsőoktatás, de a közéletben betöltött funkciói ezt mindig háttérbe szorították.
– Most van először olyan helyzet, amiben teljes egészében a felsőoktatási tudományos énemet kell mobilizálnom. A programomat elfogadták, így mindent megteszek, hogy ezeket a rendkívül ambiciózus célokat megvalósítsam. Nálunk a dékán a kar igazgatója, menedzsere tudományos és közigazgatási értelemben egyaránt, így azon leszek, hogy azt a több évtizedes tapasztalatot, amelyet a közigazgatásban vagy az állami szervezetben eltöltöttem, sikeresen ötvözzem azokkal az ismeretekkel, amelyeket időközben a közigazgatástudomány területén megszereztem.
Mit emelne ki első helyen az ambiciózus célok közül?
– Az egyetemi kar a tudomány és az oktatás helye és helyszíne, ezek viszont a legtöbb esetben nem egyenrangúak. Úgy érzem, hogy az elmúlt húsz évben nálunk kicsit háttérbe szorult a tudományosság. Természetesen az oktatóink is foglalkoznak tudományos munkával, publikálnak , egyesek rangos nemzetközi folyóiratokban is, de tudományos projektekből a meglátásom szerint nagyon kevés volt, így ezen a téren szeretnék változást. Ennek a célkitűzésnek a részét képezi az is, hogy olyan dolgokat kutassunk és olyan dolgokat tegyünk le az asztalra, amelyek a társadalom hasznára válhatnak.
A programjának a másik sarkalatos pontja a digitalizációval és a mesterséges intelligenciával kapcsolatos.
– Nagyon szeretném, ha sikerülne előrelépnünk az oktatás területén oly módon, hogy a módszertanunk, a programjaink, a tanterveink reflektáljanak arra a valóságra, ami körülöttünk van, elsősorban a digitalizáció és a mesterséges intelligencia vonatkozásában. Elképzelésem szerint terveket készítenénk és megpróbálnánk reflektálni az új helyzetre, mert a hallgatóink már nyakig benne vannak ebben a történetben, aminek a negatív hatásai is megmutatkoztak az egyetemisták készségeire és kompetenciáira. Ha sikerülne a programunkba beépíteni bizonyos dolgokat, akkor azt hiszem, nem kullognánk az események mögött, hanem szerbiai szinten akár úttörők is lehetnénk. Megpróbálok ötletelni, a kapcsolataimat felhasználva körülnézni a világban, hogy valahol értek-e már el konkrét eredményeket vagy részsikert ezen a téren.
Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy a jogászképzés az elmúlt száz évben nem igazán változott…
– Ez így van, hiszen ha bemennénk egy száz évvel ezelőtti, utána pedig egy mostani órára, akkor a tanításban, legalábbis a mi régiónkban, minimális változást tapasztalnánk. A joganyag sokat változott, de az oktatás és a vizsgáztatás módszertana annál kevesebbet. Úgy gondolom, eljutottunk addig a pontig, amikor változtatni kell. Régi álmom az is, hogy a régióban megvalósítsuk az amerikai jogászképzésben jelenlévő gyakorlat-központúságot.
Csendes háború az állami és a magán alapítású intézmények között
Az országban tizenkilenc akkreditált egyetemet tartanak nyilván, ebből tíz magánalapítású, viszont a hallgatók száma az állami egyetemeken jóval magasabb. Hogyan tűri meg az állami képzés a konkurenciát?
– Egy csendes háború zajlik immár legalább húsz éve, ami arról szól, hogy az állami alapítású karok lobbierejüket latba vetik, hogy lehetőleg kiszorítsák, illetve ha lehet, felszámolják a konkurenciát, és a jog területén ez még sokkal agresszívabban történik, mint máshol.
Ennek milyen okai vannak?
– Elsősorban az, hogy ha vannak magánegyetemek, akkor az önköltséges hallgatók egy része nem az állami egyetemeken köt ki. A tandíjas hallgatók az állami karoknak egy olyan többletbevételt jelentenek, amely lehetővé teszi, hogy egyes karokon kiemelten magas fizetései legyenek a tanároknak. Ha ebből a kalácsból a magánegyetemek leszakítanak egy darabot, az ezeken a karokon az oktatók pénztárcájában is változást eredményezhet.
Magyarországgal ellentétben Szerbiában a nem állami alapítású intézmények semmilyen állami finanszírozásban nem részesülnek. Ez mennyire diszkriminatív?
– Ez kifejezett hátrányosan érint bennünket, és mivel az ilyen elbánást nem indokolja semmiféle közérdek, diszkriminatívnak is tekinthetjük. Miközben a magánegyetemek ugyanazokat a feltételeket teljesítik, ugyanazokat a közösségi általános igényeket elégítik ki mint az állami alapítású társaik, a mi hallgatóink egyetlen államilag finanszírozott helyet sem kapnak. Arról persze mindig lehetne tárgyalni, vitatkozni, hogy melyik egyetemen hány államilag támogatott hely van, és hogy ez miért annyi, de az elfogadhatatlan, hogy valamennyi állami egyetem összes karán vannak államilag finanszírozott helyek, a magánegyetemeken pedig egyetlen egy sincs.
Csendes háború, kiszorítósdi, felszámolás – ezek a szavak arra utalnak, hogy egy komoly boszorkányüldözés zajlik a magánegyetemek irányába.
– Sarkosítva, így is fogalmazhatnánk. Ez abban is megnyilvánul, hogy egyes állami karokon még attól is óva intik az oktatókat, hogy a magánkarokon lévő tanárokkal vagy kollégákkal együtt vegyenek részt tudományos projektben, konferenciákon, bármilyen felsőoktatási aktivitásban. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy ha mi szervezünk egy magas szintű nemzetközi konferenciát, oda az állami egyetem oktatói sokszor nem jönnek el, mert ez veszélyeztetheti az előmenetelüket. Ha pedig egy állami felsőoktatási intézmény szervez konferenciát, akkor oda, a magánegyetemek oktatóit, előadóként nem szokás meghívni. Erről persze nincs írásos dokumentum, de erről, gyakorlatilag mindenki tud a felsőoktatáson belül. És akkor azt mondjuk, hogy a tudomány és a gondolat szabad…
A kivétel erősíti a szabályt ebben az esetben is?
– Igen, viszont ezek a kivételek személyes kapcsolatokon alapulnak. Ilyenkor valaki a gyakorlat ellenére felvállalja a döntését, és meghív egy egyetemi tanárt a másik oldalról egy konferenciára, vendégelőadónak, vagy bizottsági tagnak egy doktori bizottságba. Akad ennek az ellenségeskedésnek egy másik területe is, ez pedig abból áll, hogy az állami karok folyamatosan próbálkoznak azzal, hogy a magánegyetemen szerzett oklevelet valamilyen törvényi szabállyal másodrangúvá tegyék. Például, néhány évvel ezelőtt, volt egy nyílt kezdeményezés, amelynek a célja az volt, hogy az állami munkahelyeket, igazságügyi tisztségeket, kizárólag állami alapítású egyetem által kiadott jogász diplomával lehessen betölteni. A törvényhozás nem karolta fel ezt a kezdeményezést, de maga a kezdeményezés is jól illusztrálja, hogy milyen a helyzet, hogy esetenként milyen ellenszélben kell tevékenykednünk. Ilyen esetekben már az is sok kárt okoz, hogy híre megy a dolognak, az információnak már magában elrettentő ereje van.
A tanár-hallgató arány a magánegyetemek mellett szól
Egy időben hamis diplomáktól volt hangos a média, magas pozíciókban levő személyek diplomamunkájával kapcsolatban merült fel a plágium gyanúja. Ezek egy része a magánegyetemekhez kapcsolódott.
– A diplomavásárlási botrányok jelentős kárt okoznak az intézményeknek, de kiemelném, hogy húsz év alatt a Dr. Lazar Vrkatić intézmény soha egyetlen egy esetben nem volt érintett, soha szóba nem került sehol sem, hogy ebben az intézményben úgy lehet oklevelet szerezni, hogy valaki nem megy ki a vizsgára vagy részt vesz rajta, de semmit se tud. Elég sok intézmény neve bemocskolódott, beleértve a kragujevaci állami jogi kart is, ahol talán a legnagyobb ilyen jellegű botrány robbant ki, és aminek büntetőjogi következményei is voltak.
Mi az, amivel a magánegyetemi képzés képes többet adni az állam által alapított intézményekkel szemben?
– A tudományos metrika ma lehetővé teszi, hogy beírjuk egy oktató nevét, és megkapjuk, hány tudományos munkát írt, hányan és milyen folyóiratokban idézték, így a mi tanáraink munkássága is összemérhető bármelyik másik karon oktatóéval. Ezzel azt szeretném mondani, hogy valószínűleg minden karon találunk majd kiváló tudományos háttérrel rendelkező oktatókat, és olyanokat is akiknek szerény a tudományos teljesítménye, viszont az egy hallgatóra fordított figyelem a Dr. Lazar Vrkatić esetében jóval nagyobb, mint azokon a nagy létszámú egyetemi karokon, ahol több száz hallgató van egy évfolyamon. A tanár-hallgató arány nagyon fontos mutatója és mértéke az egyetemek nemzetközi rangsorolásnak. Én például, egy-egy tantárgy, kurzus keretében 20-30 egyetemistával dolgozom, és ez lehetővé teszi, hogy személyesen válaszoljak a hallgatók kérdéseire akár az órán, akár azon kívül, és egy ilyen légkörben sokkal könnyebb interaktivitást gyakorolni, míg ez az állami karokon sokkal kevésbé lehetséges. Annak ellenére, hogy sokan vitatják a bolognai elveknek a helyénvalóságát vagy a jogosultságát, mi nem tartozunk közéjük, ugyanis a bolognai rendszert a kezdetektől fogva alkalmazzuk. A rendszer alapja, hogy folyamatosan dolgozzanak a hallgatók, és ne legyen túl nagy az az anyagmennyiség, amit egy-egy vizsgán kell reprodukálni. Felosztottuk a tantárgyakat egyszemeszteres tárgyakra, ahogy a bolognai elvek előírják, és azokon az egyszemeszteres tantárgyakon 200-300 oldalnál nagyobb tananyagot nem kérünk vissza. A sikeres kollokviumok pedig leginkább mentesítik az egyetemistákat a tananyag egy részétől a vizsgákon, vagyis akik a tananyag egy részéből már bizonyítottak, azt nem kérjük számon még egyszer a vizsgán.
Az Európa Kollégium és az MNT-ösztöndíj is elérhető
Egy magyar anyanyelvű hallgatónak mennyire vonzó az újvidéki magánegyetem?
– Nekem szívfájdalmam, hogy nálunk, a magyar hallgatóból kevés van, ezen szeretnék változtatni a kommunikációnkon keresztül, a média segítségével is, ugyanis a többségi nemzet tagjai között jól működik a szájreklám, s a cél, hogy a magyarok esetében is kialakuljon egy hasonló folyamat. A jogi karon három professzorunk is jól ismeri a magyar nyelvet: ha például nálam szeretne valaki magyarul vizsgázni, ezt minden további nélkül megteheti, annak ellenére, hogy nincs magyar nyelvű oktatás, viszont ha neki könnyebb magyarul vizsgázni, akkor erre megadom a lehetőséget. Egy jogásznak, itthon tudnia kell szerbül, de azzal talán segíteni tudok, ha a tanulányai elején a hallgatónak anyanyelvén is lehetővé teszem a tananyag elsajátítását.
A Magyar Nemzeti Tanács felsőoktatási ösztöndíja a Dr. Lazar Vrkatić Jogi és Üzleti Tanulmányok Karán oktatott képzések esetében is megpályázható?
– Minden akkreditált szerbiai képzés esetében a hallgatók elnyerhetik a Magyar Nemzeti Tanács ösztöndíját, de a kiemelt jogász ösztöndíjat is: egy feltétel van, hogy elismert szerbiai képzés legyen, ennek pedig eleget teszünk. Ugyanez vonatkozik az Európa Kollégiumra is, azaz oda is bejuthatnak a hallgatóink. Annak ellenére, hogy az intézményünk a tandíjból tartja fenn magát, azoknak a tanulóknak, akik színötössel fejezték be a középiskola mind a négy osztályát, nem kell tandíjat fizetniük, akármelyik szakra iratkoznak nálunk. Azoknak pedig, akik tandíjkötelesek, de a tanulmányaik során bizonyítják tudásukat és szorgalmukat, az intézmény átvállalja a tandíj ötven százalékát. Ma több mint ezer háromszáz hallgatója van a karunknak, remélem, az elkövetkező években ez a szám növekedni fog, magyar nemzetiségű hallgatókkal is.
A magánegyetem megalakulása
Talán kevesen tudják, hogy a jogfilozófus Lazar Vrkatić az Újvidéki Egyetem jogi és bölcsészeti karán tanított, s életének egyik pontján, saját akaratából otthagyta az állami egyetemet, majd a magánszektorban kezdett el tevékenykedni, méghozzá a kamanci Fabus társalapítójaként. Lazar Vrkatić az akkor még főiskola megalakulása után egy évvel egy közlekedési balesetben mindössze 47 évesen életét vesztette, és a családja vette át az intézmény irányítását. Ez egy rendkívüli bizonytalan időszak volt, ötven százalék eséllyel, hogy az intézmény nem marad meg. Később az intézmény felvette a jogfilozófus nevét, és 2013-ban része lett az Union Egyetemnek. A Dr. Lazar Vrkatić Jogi és Üzleti Tanulmányok Karán a jogászképzés mellett kriminalisztika és biztonsági szakirányú képzés, angol nyelv, valamint pszichológiai képzés is zajlik. Az intézmény a megalapításától a mai napig, vagyis húsz éven át folyamatosan rendelkezett állami akkreditációval.
