Horvátországban elég nagy riadalmat keltett, hogy Szerbia CM-400-as kínai rakétákkal rendelkezik, amiről először a Tango Six (T6) szerb repülési portál számolt be. A T6 olyan szerb MiG-29SM+ repülőgépeket figyelt meg, amelyekre CM-400 kínai levegő–föld rakétákat szereltek fel, és legalább két ilyen rakétát láttak.
A T6 szerint ilyen sebességű és hatótávolságú légi fegyverrel a tágabb régióban egyetlen más hadsereg sem rendelkezik. A CM-400AKG rakétáról általában azt tartják, hogy anyahajók elleni fegyver, valójában azonban többcélú légi fegyverrendszer. Megbízható adatok a hatótávolságról nincsenek, de a minimumot 250 km-ben adják meg, miközben 300, sőt akár 400 km-es hatótávot is említenek a pakisztániak, akik Szerbián kívül rendelkeznek ilyen fegyverrel, és be is vetették az India elleni legutóbbi háborúban – írja a balk.hu.
A zágrábi Jutarnji list azt írja, hogy ez „a legerősebb szerb fegyver megváltoztatja az erőviszonyokat”, miután Horvátországnak nincs ehhez hasonló csapásmérő eszköze, de a horvát lap szerint ez a fegyver még a NATO számára is problémát jelenthet.
Igor Tabak katonai szakértő a Jutarnji listnek azt mondta, hogy ez egy nagyon komoly és viszonylag modern fegyver, amely a Szerbia által birtokolt legveszélyesebb fegyverek közé tartozik. A katonai elemző elmagyarázta, hogy szuperszonikus, nem pedig hiperszonikus fegyverről van szó, mert a körülbelül 4 Mach sebességet – ami mintegy ötezer kilométeres óránkénti sebességet jelent – csak a célhoz közeledő, végső szakaszban éri el, ballisztikus pályája végén.
A rakéták indítás után cirkáló pályán haladnak, majd a végfázisban szinte függőlegesen zuhannak a célpontra. Tabak szerint az ilyen kvázi-ballisztikus pálya jelentősen megnehezíti az elfogást: a Horvátországban jelenleg rendelkezésre álló légvédelmi fegyverek számára komoly problémát jelentene ezeknek a rakétáknak a semlegesítése.
Arra a kérdésre, hogy miért szerez be Szerbia most ilyen fegyvereket, Tabak azt válaszolta, hogy Szerbia korábban is rendelkezett repülőgépekről indítható irányított rakétákkal, de ez sokkal modernebb fegyver, nagyobb hatótávolsággal, nagyobb sebességgel és eltérő repülési pályával. Szerinte a CM-400 rakéták olyan fegyverek, amelyek megváltoztatják az országok közötti erőviszonyokat.
Ez a rendszer akár támadóeszköz is lehet az amerikai kontinentális rakétavédelmi központ ellen Romániában, amely körülbelül 200 kilométerre van Szerbia határától – vagyis fele olyan messze, mint Zágráb, de stratégiailag még fontosabb célpont – tette hozzá a szakértő.
„Az ilyen helyzetek kialakulását korábban az akadályozta, hogy a nagyhatalmak nem szívesen adtak olyan fegyvereket egyetlen országnak sem, amelyek felboríthatják egy régió stratégiai egyensúlyát. Kína (és Oroszország) azonban nem rendelkezik ilyen korlátozásokkal, és számukra kedvező a rendetlenség a NATO és az EU peremterületein” – zárta gondolatait Tabak.
Nem teljesen tisztázott azonban, hogy ez a fegyver milyen mértékben áll ténylegesen a szerb haderő rendelkezésére. A nyilvánosságban megjelent információk elsősorban fényképeken alapulnak, amelyeken MiG-29SM+ repülőgépek alatt láthatók, de hivatalos bejelentés nem történt arról, hogy Szerbia hány darabot szerzett be, illetve hogy teljes mértékben integrálta-e őket a szerb légierő repülőgépeire.
A CM-400AKG összességében inkább egy fontos technológiai képesség megjelenését jelzi a régióban, mintsem azonnali stratégiai fordulatot. A tényleges hatást végső soron az határozza meg, hogy Szerbia hány ilyen rakétával rendelkezik, mennyire sikerült azokat integrálni a szerb légierő rendszereibe, és milyen doktrína mentén kívánják alkalmazni őket. Egy dolog viszont biztos: ennek a rakétának semmi köze sincs a védelemhez – szögezi le a lap.
A szerb MiG a CM-400-as rakétákkal (Forrás: Tango Six)
