Végignéztem a kilencvenes évekről szóló dokumentumfilm-sorozat harmadik epizódját is. Érdekes, hogy Milošević az egyetemista mozgalom kezdetekor nem néhány egyetemistát hívott meg az elnöki palotába, hanem vette magának a bátorságot, megjelent az egyetemisták színe előtt az amfiteátrumban, ahol a fiatalok komoly vitába szálltak vele. Erről teljesen megfeledkeztem. Ma már nem tudnék Belgrádban ilyen jelenetet elképzelni, pedig akkor is feszült volt a hangulat.
1992 júniusában Vojislav Šešelj a lengette pisztolyát magasba emelve erélyese fellépést követelt a Milošević ellen tüntető egyetemisták ellen. Elismerem, hogy következetes, ma is kemény repressziót követel. Érdekes, hogy ő is a puccsistákról beszél, akárcsak a VMSZ. A kilencvenes évek végén az egyetemisták és az ellenzéki pártok Milošević távozását követelték. Vége van! Ez volt az Otpor tagjainak fontos szólama. A jelkép pedig az ökölbe szorult tenyér volt.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Abban az időben a fiatalok példásan együttműködtek az ellentétes világnézetű pártokkal. Naivok voltak? Nem volt más kiút? Vagy nem is gondoltak arra, ami Milošević bukása után bekövetkezett?
A széles körű népi elégedetlenség 2000-ben összefogásra kényszerítette az ellenzéki pártokat, látszólag ugyan összefogtak, de amint hatalomra kerültek a felemás összefogás végzetesen megroppant. Egymással viaskodtak, ami Szerbia több mint egy évtizedes stagnálásához vezetett. Ezek után a polgárok elvesztették a változásba vetett illúziójukat.
A folytatás logikus. A tízes évek elején visszatértek azok a pártok, amelyeket 2000-ben megbuktatott a nagy népi tömegmozgalom. A hatalmat átvette a Šešelj pártjából, Szerb Radikális Pártból kiszakadt Szerb Haladó Párt amely egészen 2024-ig fölényesen megnyert minden rendes és előrehozott választást. Csatlakozott hozzájuk a Szerbiai Szocialista Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség. A haladók hatalmát csak a 2024-ben fellángoló egyetemista mozgalom ingatta meg, hogy milyen sikerrel, ez eldől az esetleges előrehozott választásokon.
Most azonban feltárul a különbség az akkori és a mai egyetemista mozgalom között. Most az egyetemisták úgy döntöttek, hogy külön listával indulnak. Nem bíznak az ellenzéki pártokban. Erre természetesen bőven akad magyarázat. Milošević megbuktatása után a hatalomra az kerülő egymással civakodó ellenzéki pártok kiábrándították a polgárokat. De nem csupán a civódó pártvezetőkre hárítanám a felelősséget. Egyszer ki kell mondani, a szerbiai társadalom többsége igenis Milošević és Vučić mellé szegődött. Lehet, hogy napjainkban az arány megváltozott, de ebben sem vagyok biztos. A Szerbiai Demokratikus Ellenzék beleesett a nagy társadalmi csapdába és most az a dilemma, hogy a szintén heterogén egyetemi mozgalom kikerüli-e a csapdát.
