Szerbiában a nettó átlagbér januárban meghaladta az 1.000 eurót, azonban a foglalkoztatottak többségének jövedelme nem fedezi az átlagos fogyasztói kosarat. Ezzel szemben egy kisebbség folyamatosan halmozza a vagyonát, így a gazdagok és a szegények közötti szakadék egyre nő az országban. „Szerbiában a leggazdagabb 10 százalék birtokolja az összvagyon több mint felét, egészen pontosan 58 százalékát” – mondta az N1 portálnak Sarita Bradaš, a Méltányos Munkáért Központ munkatársa, a Világ Egyenlőtlenségi Adatbázis legfrissebb adataira hivatkozva.
2026 januárjában a nettó átlagbér 118.429 dinár volt, ugyanakkor majdnem tízből hét munkavállaló ennél kevesebbet keresett, sőt a felük 92.671 dinárnál is kevesebbet, ami az adott hónap mediánbére – derül ki a Köztársasági Statisztikai Hivatal legfrissebb adataiból.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Ugyanebben az időszakban az átlagos fogyasztói kosár értéke 106.194,63 dinár volt, és a dolgozók több mint 60 százalékának nem volt akkora jövedelme, amely ezt az összeget fedezte volna.
Emellett a statisztikai hivatal adatai szerint Szerbia minden ötödik lakosa ki van téve a szegénység kockázatának. Sarita Bradaš az N1 portálnak elmondta, hogy a szegénységi kockázati küszöb a legutóbbi, 2024-es adatok szerint 45.674 dinár volt.
„2024-ben a pénzbeli szociális segély összege 11.796 dinár volt. Ez azt jelenti, hogy egy egyedül élő, szociális segélyre jogosult személynek négyszer ennyi összegre volt szüksége ahhoz, hogy elérje a szegénységi küszöböt. Ez azt mutatja, hogy a szegényeknek ebben az országban nincs valódi védelmük. Arról nem is beszélve, hogy a minimálbéren élők 2024-ben, ha egy másik személlyel éltek együtt, vagy esetleg gyerekeik voltak, messze a szegénységi küszöb alatt voltak” – mondta.
Miközben Szerbiában a munkavállalók többsége olyan fizetést kap, amely még az átlagos fogyasztói kosarat sem fedezi, egy szűk, gazdag réteg tovább növeli vagyonát – ezzel az ország nem tér el a globális trendektől.
A vagyoneloszlás rendkívüli egyenlőtlenségét mutatja az is, hogy a leggazdagabb 10 százalék közel 60 százaléknyi vagyonnal rendelkezik, míg a lakosság fele kevesebb mint 5 százalékon osztozik.
Milyen mély a szakadék
Sarita Bradaš szerint a gazdagok és szegények közötti különbséget legjobban a jövedelmi különbségek mutatják meg, a Világ Egyenlőtlenségi Adatbázis adatai alapján.
Egy másik fontos mutató szerint a leggazdagabb 10 százalék az összvagyon több mint felét, 58 százalékát birtokolja.
„A legalacsonyabb jövedelműekből álló 50 százalék mindössze 4,8 százalékát birtokolja a teljes vagyonnak, míg a leggazdagabb egy százalék közel a negyedét – 24 százalékát” – tette hozzá Bradaš.
Jobb volt-e a szocializmusban
Az idősebbek gyakran nosztalgiával emlékeznek a szocializmus időszakára, amikor – állításuk szerint – jobban éltek, és nem voltak ekkora különbségek jövedelemben és vagyonban. A megszólaló szerint ezt nemcsak a fiatalkor iránti nosztalgia, hanem valós társadalmi egyenlőség is jellemezte azt az időszakot, amit a Világ Egyenlőtlenségi Adatbázis 1980-tól elérhető adatai is alátámasztanak.
„1980-ban a leggazdagabb 10 százalék a teljes jövedelem körülbelül 30 százalékával rendelkezett, az alsó 50 százalék 22 százalékkal, míg a leggazdagabb egy százalék 9 százalékkal” – mondta Bradaš.
„Csak beszélnek róla – de nem történik semmi”
Arra a kérdésre, hogy csökkenthető-e a gazdagok és szegények közötti szakadék, azt válaszolta, hogy Szerbiában erről csak beszélnek, de érdemi lépések nem történnek.
„Még mindig nincs szociális védelmi stratégiánk. Ha valakinek valóban fontos lenne a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjainak védelme, azt a politikájával bizonyítaná. Ennek egyik kulcsfontosságú eszköze a szociális védelem stratégiája, vagy még inkább egy szegénységellenes stratégia lenne. Egyikkel sem rendelkezünk. Az utolsó szegénységellenes stratégia talán 2003-ban készült, és már mintegy 16 éve nincs szociális védelmi stratégia. Ez azt jelenti, hogy nincsenek konkrét jelei annak, hogy a hatalom valóban törődne a legszegényebb polgárokkal” – mondta Sarita Bradaš.
