Locsolkodás – női szemmel

Húsvéti népszokásaink, azon belül is konkrétan a locsolkodás megélése női szempontból meglehetősen ritkán felmerülő téma a közbeszédben, pedig ahány hölgy, annyiféle (elhallgatott? elnyomott?) vélemény, amelyeknek illene legalább ilyenkor teret adni. Körkérdéseinkben arra kerestük a választ, ki hogyan éli meg, amikor meglocsolják gyerekként, kamaszként, felnőttként, anyukaként vagy nagymamaként, és változik-e ez az élmény az idő múlásával? Mindenki meg szeretné őrizni ezt a szokást, vagy van, aki örülne annak, ha inkább eltűnne? A hölgyek válaszaiból mindez kirajzolódik.

A 38 éves Márti a következőket osztotta meg velünk:

„Gyerekként tetszett, amikor húsvéthétfőn jöttek az osztálytársak, férfi rokonok locsolkodni. Nagyokat nevetgéltünk a húgommal, volt egy összetartozás élmény a felnőtt nőkkel, készítettük tálcára a süteményeket, kínáltuk a vendégeket itallal. Aztán szégyenlős kamaszként nálam ez teljesen az ellenkezőjébe csapott át: legszívesebben a föld alá bújtam volna, csak hogy megkíméljem magam a »kissé« spicces, áporodott szagú, idősebb férfiismerősök pikáns megjegyzéseitől. A hasonló korú kamaszfiúk pedig nem értek rá sokat időzni: gyorsan meglöttyintettek minket az anyjuk által kiselejtezett kölnivel, bezsebelték a pénzt, és rohantak tovább, mert még sokat kellett összegyűjteniük a hőn áhított motorra… Így lett nálam egy szórakoztató, hangos hétfő délelőttből zárt ajtós, csendes, könyvolvasós »rendezvény«. Jó is volt ez így nagyon sokáig. Most viszont, közelebb a negyvenhez mint a harminchoz, elhagyva a szülőfalut, sokadik éve külföldön élve, két kisfiú anyukájaként eszembe jut, hogy ezt a hagyományt a fiaim talán meg sem fogják ismerni, pedig gyerekként volt ennek egy bájos varázsa.”

Lilla 24 éves, nagyvárosi színiegyetemista, akinek az élményeit nagyban meghatározza e körülmény:

„Gyerekkoromban kifejezetten idegesített. Szerencsémre a korombeli fiúk körében nem is volt túl »menő«, és a családomban sem volt nagyon szokás, így sokáig megúszhattam. Középiskolás korom végén kezdtem el szimpatizálni a locsolókkal. Nagyjából 6-7 évvel ezelőtt kezdtek el összeállni a szabadkai színészek, hogy a színházaik kolléganőit és családjaikat egy több napon át készülő műsor vagy zeneszám kíséretében meglocsolják, a csapat pedig évről évre csak bővült. Kedvencem az volt, amikor mariachi zenekarként jelentek meg! Amióta ez a »hagyomány« elkezdődött, óriási mosollyal várom a mi locsolóinkat. De ha valaki szekérrel és népzenével próbálkozik nálam, annak, sajnálom, de nem nyitok ajtót!”

Anikó 44 éves, kisvárosban élő pedagógus, két gyermek boldog anyukája egy fontos szempontra is rámutat:

„Nálam kimaradt a locsolkodás »öröme«: épp hatodikos voltam, amikor külföldre költöztünk, ahonnan felnőttként tértem haza. Nem volt nálam nagy locsolkodás előtte sem, bár emlékszem, osztálytársaim, családtagok eljöttek a nagymama kölnijével meglocsolni. De soha nem volt vödör víz, lovaskocsi, dűlöngélés… Gyerekként jól esett a figyelem. Felnőtt fejjel tépelődöm: egyrészt hagyomány, másrészt maradi és a férfisovinizmust alátámasztó szokás. A lányok, nők gyakran a nemkívánatos férfiakat is vendégül kényszerülnek látni, sőt, sütni nekik a sütit, pogácsát. Szerintem vannak szebb hagyományaink is, amiket szívesebben ápolnék.”

A kisváros méretét súroló faluban élő Edit 59 éves háztartásbeli, két felnőtt gyermek anyukájaként és két unoka nagymamájaként elég határozottan veszi le a keresztvizet a locsolókról:

„Nem ismerek olyan nőt, aki élvezné ezt a hülye szokást! Ki a fene szeretne reggel 7-től stangba vágva arra várni, hogy a nap folyamán BÁRKI bejöjjön és rád öntsön valami olcsó, émelyítő löttyöt? Jobban kifárad ettől az ember lánya, mint bármi mástól. Nincs mit mondanom róla, én inkább bezárkózom ilyenkor, vagy lelépek a térképről. Mindig is így volt.”

A magát útkeresőként jellemző, városban felnőtt, külföldön élő, 32 éves „Tulipán” sosem értette a locsolkodást, megfogalmazása szerint inkább csak elfogadta a „női lét velejáróként, mint a menstruációt”:

„Tizenévesen szerettem, hogy ezen a napon mindig eljött a tatám és jókat beszélgettünk. Igaz, ennek parfümnélküli alkalmakkor is örültem. Idővel aztán a hátam közepére sem kívántam! Próbálta már valaki 10-20 különféle kölnivel befújni a fejét, s úgy járni-kelni egész nap? Az illatfelhőtől való émelygés esetére ajánlom ősmagyar csodaszerünket, a pálinkát. Na de örüljünk, mi, nők, hogy csak egy ilyen ártalmatlan, komplett ruházat- és hajmosással orvosolható hagyományt őriztünk meg, s például nem hasonlítják össze a súlyunkat egy kacsáéval, hogy megállapítsák, máglyára való boszorkányok vagyunk-e.”

Helga 37 éves, magyarországi kisvárosban élő pedagógus, akinek saját bevallása szerint „nincsenek nagy sztorijai a locsolkodással kapcsolatban”, ehhez képest érdekes attitűdváltozásról számol be:

„Engem mindig apukám és a nagytatám locsolt meg, néha eljött pár osztálytárs, szomszéd… De volt olyan is, hogy inkább elmentem otthonról, mert valamiért frusztrált ez az egész – vagy csak szégyenlős voltam. Ekkor Szabadkán laktam, és mire gimnazista lettem, addigra már teljesen kikopott ez a szokás az ismerősi körömből. Úgy látom, a falvakban jobban megmaradt. Lassan hároméves a fiam, holnap megy először locsolkodni. Azt vettem észre, hogy máshogy élem meg ma ezt az egészet, ahogy készülök az ő locsolkodására. Tanultuk a locsoló verset, amit biztos nem fog elmondani egyedül… kikészítettem neki a szép inget, zakót… Szeretném, ha megőrizné ezt a hagyományt és továbbvinné.”

A nagyvárosban élő G. 53 éves adminisztrátor és eladó, két fiatalember anyukája, aki „nem szereti a húsvéti ünnepeket”.

„Giccses, eltúlzott, nem arról szól, amiről kellene. A locsolkodás érdekes szokás, jó nézni… a tévében! Belegondolva brutális és megalázó, amikor hideg vízzel nyakon öntik a lányokat, mert hát régen nem a kölni volt a szokás. És még örülnek is neki, sikongatva ugrándoznak – meg, gondolom, jól megfáznak. Őszintén szólva bennem mindig is szégyenérzetet keltett. Jönnek, odaállok, mosolygok, kínos szünet, előveszi, forgatja, nehogy saját magát spriccelje szembe, beállítja, na akkor jön a vers. Hogy is van? Elmondja. Megköszönöm. Szaladok, most ennek ötvenest vagy százast adjak? Vagy tojást? Adok neki csokit. Fiatal koromban még rosszabbul éltem meg, amikor a nagybácsik, később após, a szomszéd meg a barátja jöttek. Én egyedül otthon, mivel az enyimeim is elmentek locsolkodni, ugye… Kér egy sört, vagy kávét, más innivalót, süteményt? Na, ha kér, az azt jelenti, hogy beül. Nem siet. Beszélgetni kell vele. Jaj. Amikor a fiaim kicsik voltak és bandástul mentek locsolkodni, meg hozzám is bandástul jöttek, azt még úgy szerettem is, és ők is szerettek hozzám jönni, mert tudták, hogy a csokitojáson és egy kis aprópénzen kívül szépen megvendégelem őket. Egyszer egyik hétéves kisfiú, aki sem magaviseletileg, sem tanulásban nem jeleskedett, de amúgy aranyos, ragyogó szemű, jókedvű gyerek volt, a haverjaival jött, összesen hárman, mert nem sok haverja volt, türelmesen megvártam, hogy kigondolják, melyik verset is szánják nekem, mondtam, ne izgulj, csak lassan, nyugodtan, erre ő:

Fel a szoknyát, le a bugyit, hadd locsoljam meg a nyuszit!

Köpni-nyelni nem tudtam, akkor hallottam ezt először. Nem tudom, mi lett belőle, de nagy hóstapler lehet a kölök! Összességében nem szeretem a locsolkodós napot, úgy nézem, hogy húsvéthétfőnként ne legyek otthon, inkább bevállalok egy plusz műszakot.”

E. 33 éves, falun élő és dolgozó anyuka, akinek „nem sikerült a húsvéti szokásokkal megbarátkoznia az évek alatt”.

„A gyermekkorban megélt, büdös kölnis locsolkodás nem szerettette meg velem ezt a szokást. Mindig csodáltam a hagyományos locsolkodás menetét, de mivel ezt soha nem éltem meg, azt sem tudom, hogy az mennyivel lehetett előnyösebb a büdös kölninél. Annak ellenére, hogy jó pár évig jártam népi táncra, soha nem voltak néptáncos locsolóim. Látványra mindenképp hagyományosabbnak, szebbnek tűnt. Számomra nyűg már, sok éven keresztül be is zártam hétfőnként magam, vagy elmentem valahova, hogy ne találjon senki otthon. Most a fiaim meglocsolnak, de nem tudom átadni nekik, hogy ez miért jó. Bár nekem mai napig nem jött át az üzenet, úgy látszik, mégiscsak jól vettem a termékenységet hozó szokás áldásait, mivel azóta három fiam született.”

J. 69 éves nyugdíjas, aki az 50-es években született Magyarországon.

„Gyerekkoromat iskolás koromig vidéken, a nagyszüleimnél töltöttem, a kommunizmus idején. Ebből az időszakból nincsenek határozott emlékeim a húsvéti locsolkodásról, azon kívül, hogy édesapám szódásüvegből locsolt meg húsvéthétfőn, amit egyáltalán nem szerettem. Később, Zentára kerülve tapasztaltam meg igazán ezt a hagyományt: festettem a tojásokat, mert jöttek a locsolók – rokonok, barátok, ismerősök. Bár a húsvéthoz hozzátartozott a locsolkodás, személy szerint nem élveztem, mert estére az olcsó kölnivíztől kellemetlen szagú lett a hajam, és alig vártam, hogy megmossam. Felbukkanó locsolkodókból is volt mindenféle: a tisztelettudó, szép verset mondó, meg a pálinkától elszakadni nem tudó, és persze a gyerekek a szomszédból, akiket amúgy soha nem láttam, csak húsvéthétfőn.”

A szabadkai származású, 33 éves, harmadik gyermekét váró Nikolett számára „a locsolkodás nem jelent semmit”. Visszatekintése különös dilemmával ér véget:

„Általános iskolás koromban volt a legjellemzőbb ez a szokás, amikor még a fiúosztálytársak összegyűltek és jöttek locsolkodni, meg pár középkorú rokon is megjelent. Olyan 13-14 éves lehettem, amikor úgy döntöttünk a barátnőmmel, hogy mi a jövőben »megszökünk« e hagyomány elől, és inkább közösen töltjük az időnket, kint a természetben. Ez a hozzáállásom a mai napig nem változott! Így nem kellett sok év, hogy elkopjanak a locsolók és ezáltal tehermentesüljek. Visszagondolva inkább semleges vagy negatív élményeim voltak. Emlékszem, egyszer a szekrényben bujkáltam, hogy ne locsolhasson meg pár idősebb »családi barát«, de így sem úsztam meg – nem vicces értelemben. Viszont érdekes kérdés merült fel bennem: én miért viszem mégis tovább a hagyományt saját gyermekeimnél?”

És Önnek, kedves hölgyolvasónk, milyen kellemes vagy kellemetlen élménye kapcsolódik a locsolkodáshoz? Ápolná tovább a néphagyományt, vagy inkább vesszen, jobb lesz úgy mindenkinek? Írja meg nekünk kommentben!

S:B