Szerbiában a roma háztartások akár 83 százaléka még mindig nem rendelkezik a megélhetéshez szükséges alapvető eszközökkel, a romák átlagos élettartama pedig 12 évvel rövidebb a nemzeti átlagnál – figyelmeztetett a Yurom Központ április 8., a Roma Világnap alkalmából.
„Bár a Szerb Köztársaság számos stratégiát fogadott el a romák társadalmi befogadására, a valóság a rendszerszintű egyenlőtlenségek és az intézményi gondatlanság riasztó mértékét mutatja. A Szerb Köztársaság kormányának 2022–2030 közötti időszakra vonatkozó felülvizsgált stratégiája és jogi szakértők elemzései szerint a romák Szerbiában továbbra is mély marginalizációban élnek” – közölte a Yurom Központ.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A közlemény szerint Szerbiában 702 szubstandard roma település található rendkívül rossz lakhatási körülményekkel, és mintegy 120, több mint 80 éves roma település továbbra sincs legalizálva, jogi bizonytalanságban van.
A roma közösség foglalkoztatási rátája mindössze 21 százalék, miközben magas a diszkrimináció a munkaerőpiacon, az államigazgatásban pedig csupán 0,04 százalék a romák aránya.
A statisztikai adatok szerint a roma csecsemők halandósága kétszerese az átlagnak, valamint „rendkívül magas a tinédzserkori terhességek aránya”.
„A roma gyermekek mindössze 17 százaléka jár óvodába, míg a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya csupán 1 százalék, szemben a nem roma lakosság 23 százalékával” – figyelmeztet a közlemény.
Nevena Petrušić egyetemi professzor adataira hivatkozva a Yurom Központ emlékeztetett arra, hogy Szerbia büntetőjogi rendszere nem vezet nyilvántartást az áldozatok etnikai hovatartozásáról, a bejelentett és elítélt rasszista indíttatású bűncselekmények száma „rendkívül alacsony”, és a „gyűlöletmotívumot (anticiganizmus) ritkán ismerik fel és szankcionálják megfelelően”.
„Ez azt az üzenetet közvetíti, hogy a társadalom tolerálja az erőszakot és a diszkriminációt, ami tovább mélyíti a roma közösség intézményekbe vetett bizalmának hiányát. Az anticiganizmus – más néven antiroma rasszizmus – nem csupán egyéni előítélet, hanem strukturális jelenség, amely megjelenik az intézményi gyakorlatokban, a szegregációban, a sztereotípiák normalizálásában és a gyűlölet-bűncselekmények elleni elégtelen védelemben” – áll a civil szervezet közleményében.
Zoran Pašalić ombudsman a Roma Világnap alkalmából úgy értékelte, hogy az elmúlt időszak bizonyos előrelépései ellenére a lakhatási körülmények továbbra is az egyik legjelentősebb strukturális problémát jelentik.
„A roma közösség jelentős része informális vagy szubstandard településeken él, gyakran alapvető közműszolgáltatások – például víz, villamos energia és csatornázás – nélkül. Ezek a körülmények közvetlenül befolyásolják az életminőséget és más alapvető jogok érvényesülését is, beleértve az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz és a szociális biztonsághoz való jogot” – írta Pašalić.
Hozzátette, hogy a romák számára „az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés továbbra is kihívást jelent, különösen az életkörülmények és a roma közösség, valamint az egészségügyi rendszer közötti kommunikációs akadályok miatt”.
„Különös aggodalomra ad okot a romák ellen irányuló gyűlöletbeszéd, amely egyre gyakrabban jelenik meg a médiában. Az ilyen tartalmak hozzájárulnak az előítéletek és az intolerancia terjedéséhez. Ezért elengedhetetlen az illetékes szervek időben történő, határozott és proaktív fellépése annak érdekében, hogy megakadályozzák a káros üzenetek további terjedését, különösen a széles közönséget elérő médiában” – figyelmeztetett Pašalić.
Fotó: freepik
