Rendszerváltás.
Magyarország leendő miniszterelnöke, Magyar Péter szájából is többször elhangzott ez a kifejezés. Még többet lehetett hallani politikusok, politikai elemzők, közéleti szereplők megnyilvánulásaiban – persze azokéban, akik az eddigi kormány bukásában voltak (így, vagy úgy) érdekeltek. Vagyis, hogy ha egyszer majd nem Orbán és nem a Fidesz lesz, akkor ne csak a kormány változzon, hanem az általuk felépített rendszer is.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Egyetértek. De ha már változás, akkor többféle minőségemben is (magyar, egyszerű polgár, újságíró) nyilván azt szeretném, ha ez jó irányba történne. Hogy ha már valami új jön, akkor az jobb legyen annál, ami eddig volt. Ilyen értelemben tehát az, ami alább következik, egyfajta kívánságlista. (Naiv? Majd kiderül.). Szubjektív lesz, persze. És némileg – elkerülhetetlenül – fellengzős. De lehet, hogy egy csipetnyi pátosz nélkül nem is lehet rendszert váltani.
És még annyit: a változás egy szomszédos országban, Magyarországon következett be, de ne legyenek kétségeink afelől, hogy annak következményei bennünket, vajdasági magyarokat is érinteni fognak. „Intelmeimet” és a tanulságok levonását tehát elsősorban nekik szánom. Merthogy – és ebben, gondolom kivétel nélkül mindannyian egyetértünk – április 12-ének bőven vannak tanulságai.
Az én intelmeim és tanulságaim:
A győztesekhez (ők azok, akik most úgy érzik, a győztes oldalon álltak és állnak, érzelmileg, politikai meggyőződésből, vagy akár tevőlegesen): ne legyetek kárörvendők. És ne akarjatok bosszút állni. A bosszú mindig rossz tanácsadó – még akkor is, ha a kirekesztés, a megaláztatás, vagy a sérelem más formája fájdalmas és igazságtalan volt. A győzelem megtörtént, azt is tudni kell méltósággal viselni.
A vesztesekhez (ők azok, akik most úgy érzik, vereséget szenvedett az az eszme, és az azt megtestesítő politikai erő, amelyben hittek és hisznek): legyetek következetesek. Sok éven keresztül az volt az egyik legfőbb érvetek, hogy így döntött a nép, szabadon és demokratikusan, tessék ezt mindenkinek tiszteletben tartani. Ez rátok is vonatkozik. Így döntött a nép, tartsátok hát ezt tiszteletben.
A közömbösökhöz (akik szerint mindez egy másik országban történt, nekünk semmi közünk hozzá): ne legyetek közömbösek. Mármint, ha magyarnak valljátok magatokat. Mert akkor ti is tagjai vagytok egy közösségnek, amelyet úgy hívnak, „magyarok”, és ez meghatározza lényed egy részét, és erre lehetsz büszke, vagy épp szégyelheted, és erről lehet jó, vagy épp rossz véleménye a szomszédodnak, vagy épp a szomszéd országnak. Nem, nem mindegy neked sem, hogy mi történik Magyarországon.
A politikusokhoz (igen, a VMSZ-es politikusokhoz, sőt elsősorban hozzájuk, de nem csak nekik címezve): okuljatok. Látjátok, egyszer csak elérkezik az a pont, amikor már hiába a zsarolás és megfélemlítés, a pártalapú foglalkoztatás és munkahelyteremtés, a pántlikázott közpénzek kiosztása a klientúrának, hiába a szavazatvásárlás, az újságírók kirúgása, a hazudozás. Előbb-utóbb bukás a vége. Változtassatok, a saját érdeketekben, amíg nem késő.
A sajtóhoz (akinek inge, az úgyis felismeri, és magára veszi): ne hazudozzatok tovább. Ti tudjátok jól, hogy hazudni sokféleképpen lehet, az igazság és valóság egy-két-három részletének elhallgatásával is. Sok – alapjában véve ártatlan és jóhiszemű – ember lelkét mérgeztétek meg a hazugságaitokkal és baromságaitokkal, és most nézzétek meg, mi lett a vége? Elvesztettétek a hiteleteket. És könnyen lehet, a munkahelyeiteket is.
Én így képzelem a rendszerváltást.
[icon name=”camera”] Illusztráció (Fotó: Mina Delić)
