Rendezetlen választói névjegyzékek, a rendőrség nyílt összefonódása a bűnözői csoportokkal, és egy olyan „új osztály”, amelynek létezése a hatalom maradásától függ. A Deutsche Welle elemzése szerint Aleksandar Vučić Szerbiájában a választás már régen nem a népakaratról szól, hanem egy gátlástalan hatalmi arzenál bevetéséről. A kérdés már csak az: van-e értelme elindulni egy olyan meccsen, ahol a bíró is a hazai csapat mezét viseli?
Szerbiában a politikai válság nemhogy enyhülne, de a legutóbbi helyi választások tapasztalatai alapján szintet lépett. A megfigyelők és az ellenzéki szereplők egyaránt úgy látják: a választási folyamat már csak nyomokban tartalmaz demokratikus elemeket, a felszín alatt pedig a nyers erőszak és a rendőrségi asszisztenciával végrehajtott csalások dominálnak.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A választás, ami semmit nem old meg
Zoran Stojiljković, a belgrádi Politikatudományi Kar nyugalmazott professzora szerint a szerb társadalom olyan mértékben polarizálódott, hogy a párbeszéd lehetősége gyakorlatilag megszűnt. Ebben a légkörben a választási feltételek javításáról szóló tárgyalások is értelmüket vesztik, hiszen nincs meg a minimális bizalom a felek között.
„Ez valószínűleg választási év lesz, de nem várom a feltételek javulását” – mondta Stojiljković a DW-nek. A professzor szerint a legnagyobb probléma az, hogy a választások már nem töltik be funkciójukat: nem oldják fel a társadalmi feszültséget, csupán konzerválják a válságot. Ha pedig egy választás nem kínál kiutat a krízisből, akkor felmerül a kérdés: mi értelme egyáltalán megtartani?
Rendőrök és bűnözők: a nagykoalíció
A helyzetet Srđan Milivojević, a parlamentet bojkottáló Demokrata Párt (DS) elnöke látja a legsötétebben. Szerinte Szerbiában már nem politikai küzdelem folyik, hanem „a polgárok harca a maffia ellen”. Milivojević szerint illúzió azt várni, hogy a parlamenten belül bármit el lehet érni egy olyan rendszerben, ahol a választási csalásokat a rendőrség fedezi.
„Ott, ahol a rendőrség segédkezik a bűnözőknek a választási lopásban, nem beszélhetünk normális feltételekről. Nehéz elvárni, hogy a maffia olyan tisztességes választást írjon ki, amely után a tagjai börtönbe vonulnak” – fogalmazott Milivojević.
A politikus szerint Vučićék már a jogszabályi környezetet, például a rendőrségi törvényt is úgy alakítják, hogy az a „választás napján” a leghatékonyabban szolgálja a hatalom érdekeit és a repressziót.
Az „új osztály” és a 1,8 milliós bázis
De miért működik még mindig a rendszer? Stojiljković professzor rávilágít a szerb autoriter rezsim szociológiai oszlopaira:
A nyugdíjasok: Az 1,8 millió 65 év feletti választó alkotja a „vazallusi” bázis magját, akiket a médiauralommal és apró juttatásokkal stabilan kézben tartanak.
A közigazgatási „új osztály”: A hatalom százezreket alkalmaz a közszférában, akiknek nincs valódi feladatuk. Ők a rendszer „botjai”, akiknek a létezése és fizetése közvetlenül a párt győzelmétől függ.
Az új oligarchák: Azok a tajkunok, akik a rendszer kegyeltjeként gazdagodtak meg, és most minden erőforrásukkal védik a status quót.
Az ellenzék egyik legnagyobb tragédiája a nemzetközi közösség, különösen az Európai Unió hozzáállása. Stojiljković szerint az EU „finoman szólva is kétszínű”: miközben elvi szinten kritikákat fogalmaz meg a jogállamiság hiánya miatt, a geostratégiai érdekek (például Koszovó kérdése) mentén mégis legitimizálja Vučić hatalmát.
A 2020-as bojkott tanulságai is fájdalmasak: az ellenzék akkor távol maradt, aminek eredményeként egypárti parlament jött létre, de a világ végül elismerte az eredményt. Most az ellenzék egy része mégis a részvétel mellett érvel, mondván: a nagyvárosokban a hatalom már nem tudja olyan hatékonyan kontrollálni a folyamatokat, mint a kistelepüléseken.
A cikk konklúziója szerint a változáshoz nem elég a politikai taktika, „polgári bátorságra” van szükség. A hatalom már a választási megfigyelőket és a civileket is listázza és vegzálja, ami a represszió egy új szintje.
Bár a szerbiai átlagember az elemzések szerint hajlamos az „autoriter mentalitásra” és jobban szereti a biztonságos diktatúrát a bizonytalan demokráciánál, Milivojević szerint Vučić agressziója valójában félelem: a rezsim érzi, hogy az óriási erőforrások ellenére is kicsúszhat a talaj a lába alól.
A 2026. március 29-én megtartott kúlai önkormányzati választásokon a rendőrség tagjai a helyi stadionba visszahúzódó verőlegényeket védték (Fotó: Mina Delić)
