Megérdemli-e a szabadkai Zorka Vegyipari Vállalat 22 ezer dolgozója a méltó emléktáblát? – ezt a kérdést tették fel a munkások egykori ipari óriás alapításának 122. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen. Mint elmondták, másfél évvel ezelőtt kérelmet nyújtottak be az Emlékmű-bizottsághoz, hogy a volt gyárkomplexum bejáratánál helyezzenek el egy emléktáblát, ám a mai napig nem kaptak választ, írta meg a Subotica.com.
Olajos Nagy Miklós teljes munkáséletét abban a gyárban töltötte, amely – mint mondja – a dolgozók számára második otthon volt. Nem csupán egy gyártóüzem volt, hanem egy hely, ahol családias légkör uralkodott, és ahol az emberek segítették egymást.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
„Itt veszélyes volt dolgozni, ezért vigyáztunk egymásra. Ezért is gyűlünk össze, hogy felidézzük azokat az időket, amikor valóban egy nagy családként éltünk. Óriási hiba volt, hogy ezt a gyárat lebontották; hisszük, hogy itt legalább 400 ember ma is dolgozhatna. Már 2024 novemberében benyújtottuk kérelmünket az Emlékmű-bizottsághoz, hogy helyezzenek el egy táblát, amelyen négy nyelven az állna: „Ezen a helyen működött a HI ‘Zorka’ 1904-től 2006-ig”, de a mai napig nem kaptunk választ. Egy dinárt sem kértünk a költségvetésből, mindent saját magunk finanszíroznánk, egyetlen kérésünk az a hat négyzetméternyi városi építési telek.” – mondta Olajos Nagy.
Az egykori zorkások nem adják fel, mint hangsúlyozták, addig fogják feltenni ugyanazt a kérdést, amíg kérelmük nem talál meghallgatásra, mert úgy vélik, hogy a tábla felállításával a várost építő múlt emlékezetét ápolnák.
Fodor Mátyás, aki 29 évet töltött a Zorka gyárban, elmondta, az évek során összesen 22 ezer dolgozója volt a gyárnak, mely rengeteget adott Szabadkának, hiszen a műtrágya és a ma is használt termékek, például a dikalcium-foszfát nélkül nincs állattenyésztés, nem is beszélve más termékekről, amelyeket a gyógyszeripar még mindig használ.
„Mi csak azt kérjük, hogy mindazért a munkáért, erőfeszítésért és hozzájárulásért cserébe engedélyezzék számunkra ennek az emléktáblának adolgozókm felállítását, összesen hat négyzetméteren, saját költségünkön. Nagyon fájdalmas számunkra, hogy közel két éve semmilyen választ nem kaptunk” – hangsúlyozta.
Ahogy egy másik volt dolgozó kiemelte, a Zorka nemcsak gyár volt, hanem a közösségi élet, a kultúra és az összetartozás helye is.
„Ez egy olyan intézmény volt, amely a munkakultúrát, a tanulást és a szakmai normákat ápolta. Emellett az emberek egymásra voltak utalva, családi hagyományokat őriztek, ma pedig ez a hely gazos, és egy olyan mező lett belőle, amely semmire sem szolgál. Arra kérek minden döntéshozót, hogy tegyék lehetővé számunkra, hogy méltó módon, egy emléktábla felállításával ápoljuk ennek a rendkívül fontos és nagy iparnak az emlékét – zárta gondolatait Radovan Mijatović, egykori dolgozó.
Bár évről évre idősebbek és egyre kevesebben vannak, a gyár egykori munkásai továbbra is őrzik annak az ipari óriásnak az emlékét, ahol életük nagy részét töltötték, és nem mondanak le arról az elképzelésről, hogy emléktábla álljon, mint maradandó emléke a gyárnak és mindazoknak, akik ott dolgoztak.
Fotó: Subotica.com
