Magyarországon időről időre felmerül az az érv, hogy „csak azok szavazzanak, akik Magyarországon fizetnek adót”. Ez első hallásra logikusnak tűnhet, a valóság azonban ennél jóval összetettebb. Az anyaországi politikai döntések ugyanis közvetlen és mérhető hatással vannak a határon túli magyar közösségek életére is – így a délvidéki magyarság sorsára, írja közleményében a Magyar Polgári Szövetég.
„Az elmúlt másfél évtizedben a magyar kormányzati politika – különösen a Fidesz által kialakított hatalmi rendszer – a vajdasági magyar érdekképviseletet gyakorlatilag egyetlen politikai szereplőhöz kötötte. Ennek következménye, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség fokozatosan elveszítette közösségi jellegét, és egy szűk elit gazdasági–politikai érdekeit kiszolgáló struktúrává alakult. A magyar identitás képviselete eközben eszközzé, sőt árucikké vált.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Mindez nem elvont politikai vita: a számok önmagukért beszélnek. A délvidéki magyarság lélekszáma 11 év alatt mintegy 70 ezer fővel (ki tudja azóta mi a helyzet) csökkent. Miközben a magyarországi adófizetők pénzéből mintegy 550 millió euró érkezett a térségbe, ezen források elosztása átláthatatlanná vált, és érdemi társadalmi kontroll nélkül összpontosult egy szűk politikai kör kezében. Ennek az oligarha rendszernek a működtetéséhez szükség volt a szerbiai hatalom együttműködésére is, élén Aleksandar Vučić államfővel, akinek érdeke, hogy a délvidéki magyarság ne is legyen.
Az eredmény: a közösség fogy, a fiatalok tömegesen elvándorolnak, miközben a VMSZ politikai képviselet egyre kevesebb valós érdekérvényesítő erővel bír, vezetői pedig egyre gazdagabbak. Jogos tehát a megállapítás: A VMSZ már kiürítete a „raktárkészletet”, eladta a magyarokat, át is lovagolt a „a nem is olyan fontos a nemzeti lét” homályos világába, hiszen ezen a téren már alig van mit „értékesíteni”, ha maga a magyar nemzeti közösség is eltűnőben van.
A politikai környezet ugyanakkor változóban van. Magyarországon 2026-tól új kormányzati korszak kezdődhet, mi pedig szembe nézhetünk az új jogos félelmeinkkel.
A kétharmados erővel bíró Magyar Péter által vezetett politikai irány előtt valódi döntés áll: folytatja-e a kizárólagos VMSZ-támogatási gyakorlatot, vagy számol azokkal a délvidéki magyar szervezetekkel és személyekkel is, akik korábban – véleményük, az oligarcha rendszer, nemzetpolitikai kiállásuk miatt – háttérbe szorultak, noha következetesen a közösség megmaradásáért dolgoztak.
Ez azonban nem csupán budapesti döntés kérdése. A felelősség minket is terhel. Fel kell tennünk a kérdést: mi a saját feladatunk? Újabb szervezetek létrehozása? Újabb belső viták, tisztújítások, ki legyen az elnök, ki képviselje egy személyben a délvidéki magyarságot (ami megint csak oligarchiához vezet), újabb autonómiaterveket gyártsunk, mintha még nem is lenne egy sem?
A VALÓDI HIÁNY AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS. Képviseljük együtt a délvidéki érdekeket. Ha egyenként tárgyalunk Budapesttel, akkor végünk van. Ne legyünk képviselők, legyünk küldöttek, akik megbízatást teljesítenek, nem a saját akaratukat, és főként nem a saját hasznukat lesik.
A délvidéki magyarság ma két nagy csoportra oszlik. Egy szűk körre, amely politikai és anyagi előnyt kovácsolt a magyar ügy intézményesítéséből, és egy jóval népesebb közösségre, amely nem azonosult ezzel az úttal. Elsősorban ide tartoznak azok, akik nyíltan ellenálltak, viselték a következményeket, de azok is, akik kényszerből hallgattak vagy alkalmazkodtak a túlélés érdekében.
Ez a sokféleség nem gyengeség, hanem adottság. Nem vagyunk egyformák, sem tapasztalatban, sem tudásban, képzettségben, habitusban. Éppen ezért nincs szükség további struktúrákat létrehozni, még akkor sem, ha annak idején ezt a hibát mi magunk is elkövettük, amikor még nem voltunk eléggé tapasztaltak, és ebből következően bölcsek sem. Most már tudjuk, hogy nem ez a megoldás. Mostanra már kialakult a magyar közösség javát akarók köre.
Ami szükséges, az egy célalapú összefogás: pártok, civil szervezetek és magánszemélyek együttműködése, függetlenül a korábbi vitáktól és különbségektől. Nem teljes egyetértés kell, hanem közös minimum, a legkisebb nemzeti közös többszörös: a délvidéki magyarság megmaradása.
Nem egy központi vezérre van szükség, hanem helyi szinten, községenként kialakított együttműködésre, amely valós teljesítményen, tapasztalaton és bizalmon alapul, a célt követi. Csak így kerülhető el, hogy a kihalás szélén álló délvidéki magyar nemzeti közösségünk ismét mások politikai játszmáinak eszközévé váljon és végleg eltűnjön.
Csak összefogás kell. Semmi más. Semmi több.”
Rácz Szabó László
Magyar Polgári Szövetég elnöke
Rácz Szabó László
